Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)
11 törve nem, érte egyházunkat Erdély külön fejedelemségének megszűnése. A mohácsi vész után ketté szakadt hon 150 év után ismét egyesült. Ez az egyesülés azonban csak a fejedelem személyére vonatkozott. Erdélynek megmaradt külön törvényhozása és megmaradtak vallási törvényei is. Fájdalom, azonban ez utóbbiak csak a papiroson maradtak meg s különösen egyházunk oly zaklatásoknak és üldöztetéseknek lett kitéve, a minőket csak a zsidók szenvedhettek még Jeruzsálem elpusztulása után. Főiskolánk elvétetett, templomaink legnagyobb része szintén katonai erőhatalommal elfoglaltatott, egyházunk tagjai az állami hivatalokból kizárattak s már-már szerencsétlen lengyel testvéreink sorsára jutottunk, a kik a 17-ik évszázban kénytelenek voltak hitükért hazájokat is elhagyni. Minő buzgóság, minő önmegtagadás és kitartás kellett ahoz, hogy hitelődeink ily viszonyok között is hívek maradjanak szent vallásunkhoz s megtartsák nekünk egyházunkat. Bizony, a mily joggal elmondhatjuk: Isten csodája, hogy még áll hazánk; ép oly joggal elmondhatjuk ezt egyházunkról is. 3. Még csak a legújabb időre való tekintettel kívánok reámutatni hazánk és egyházunk története közötti hasonlatosságra. Többet mondok, mert itt már nemcsak hasonlatosságról lehet szó, hanem azt is mondhatjuk, hogy az újabb időben egyházunk története hazánk történetével egybeforrt. Hazánk történetében k. ai! az 1848-ik év eseményeivel kétségen kivűl egy új korszak nyílt meg, melynek légkörében élünk ma is. Nem terjeszkedem én itt