Ferencz József: Párhuzam hazánk és egyházunk története között (Kolozsvár, 1896)
8 Valóban, a mily hevesen dobogtatják hazafiúi szivünket a honfoglalás nagy és dicső emlékei: ép oly örömmel tekinthetünk vissza, mint unitáriusok is egyházunk megalakulásának szép és diadalmas korszakára. S a nélkül, hogy vallásunkat más vallások fölébe akarnók emelni, sőt készséggel elismerjük azt is, hogy mi azokkal sem számban és így súlyban, sem vagyonban és így befolyásban és alkotásokban nem versenyezhetünk, mégis a mily örömmel ünnepeljük hazánk ezer éves fennállását: ép oly jól esik lelkűnknek, hogy az isteni gondviselés kicsiny egyházunknak is helyet adott az ő országában. Mint hazánkhoz, oly hű szeretettel ragaszkodunk egyházunkhoz is, hol nem kell megosztanunk égbe szárnyaló imánkat s a szó teljes értelmében a magunkénak ismerhetjük a nagy apostol hitvallását: »Tudjuk, hogy a halvány semmi és nincsen más Isten, hanem csak egy.« (I. Kor. 8: 4.) 2. De hasonlít egymáshoz hazánk és egyházunk története a fenntartásukért és megmaradásukért folytatott küzdelmekben is. Nem tudom, hogyha hazánk történetének évkönyveiből kiválasztanék a dicsőségtől ragyogó és a gyásztól és keservtől sötét lapokat, melyik rész lenne a nagyobb? de annyi bizonyos, hogy az előbbiek mellett bőven találnánk az utóbbiakból is. Alig hiszem, hogy egy országnak több ellensége lett volna, mint Magyarországnak és egy nemzetnek többet kellett volna küzdenie fennmaradásáért, mint nemzetünknek. Mellőzve a kisebb és így könnyebben elbírható csapásokat, mily iszonyú dulást és pusztítást vittek véghez hazánkban
