Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások

05 testek benseje, mint egy új világ felfedezve, hol elrejtett erők szenderegnek, de a melyeknek hatása alatt hullá­mokba verődnek a más világtesten a tengervizek. Lég­körükben hatalmas villanyfolyamok áramlanak, melyek­nek törvénye nem esak félelmes zivatar, hanem csön­des hatás is, bár mindig úgy haladnak, mint a gyors­röptű gondolat. Erők váltakoznak, de nem vesznek el, hanem csak új alakban jelentkeznek. A világtestek egy­máshoz, mint távol eső szivek vonzódnak. — A min­den ség megnagyobbodva szemeink előtt! Világunkban új jelenségek feltárulva. Nemünknek új csoportjai a tá­vol szintérről látásunkba jőve, ősidőkről, eredetről, kö­zösségről nekünk hirt beszélve. S közelünkben új nagy­­szerűségek, milyenekről hajdan még álmodni sem me­részelt a képzelet. Az ember munkájában új erők alkal­mazva, melyek most növényzetet varázsolnak terméket­len pusztaságra, majd meg féket vetnek a rombolva ro­hanó elemeknek. Az ember munkája új hatványozott erők alkalmazása, a melyek itt szilárdan álló fenséges műveket emelnek, amott meg örökös forgatagait szédü­letes gyorsaságban viszik a sima fölületen tova a nagy­szerű erőműnek. Az emberiség gyors és nagy menetek­re fölnövekedve. Az emberiség míveltsége nagy arányok­ban megnőve. A mindenség megnagyobbodva szemeink előtt. A mindenség és az . . . Isten hatalma. Mind e nagyszerű­ségek közt, melyeket a megnagyobbodott mindenség és a megnőtt emberiség mutat, lelkűnkén átfénylik, lelki­­ismeret ti n k en ott ragyog a tisztább szellemi gondolat s lelkünk fényén, keblünk mélységén az egy örökkévaló Isten vonul át. w 5

Next

/
Thumbnails
Contents