Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
49 is <i templomépítés és anyaegyházunk megalkotásánál és ha elhallgattam a főbb tényezők neveit ezúttal, ne vegyék mellőzésnek, legyenek meggyőződve mindnyájan egyházunk tagjainak elmulhatatlan hálaérzéséről. Elég, hogy velők együtt nagy volt örömünk, midőn 1890. október 2G-án e szerény templomunk fel szenteltetett és megszűnt a deáktéri ágostai nagy hallteremben az unitárius istenitiszteletnek ideiglenes tartása. Köszönettel tartozunk a nevezett hitfelekezet elöljáróinak, hogy csekély díj mellett, mindaddig, míg istenitiszteletünk állandó helyisége elkészült, annak készséggel adott helyiséget. Tehát lett templomunk, megalakult a székesfővárosban anyaegyházunk állandó lelkésszel és a királyhágón innen segéd-pappal rendszeresített 2 leány-és 4 fiókegyházzal. így lön az ige testté az angol, amerikai s magyarországi unitáriusok áldozatkészsége s rokon érzelme által, mert ha templom nem lesz, ha a lelkészi állás nem rendszeresíttetik, nemcsak az anyaegyház — mint ilyen — nem fejlődhetett volna, de annál kevésbbé környezték volna leányegyházai. Különben én lételünk biztosítását nem annyira a lélekszám nevelésében, mint a magunkban rejlő ős erőben, buzgóságban és egyetértésben találom. Ezen általam röviden vázolt események, úgy hiszem, érthetővé teszik, miért kellett nekünk, unitáriusoknak, egyházilag is örömünket s hálánkat az ezredéves honfoglalás ünnepélyén kifejezni. A mi számunk csekély, alig tűnünk föl a magyar birodalom nagy területén. Életünknek, működésünknek jelét kellett adni a rohamosan fejlődő székes-fővárosunkban is. Röviden ismertetnünk kellő múltunkat, jelenünket s kifejezést adni hazafias érzelmeinknek. 4
