Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)
A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Beszédek és felolvasások
42 gett mindig szemeink előtt. Megvetése az előnyöknek, szilárd ragaszkodás hazánkhoz, hitünk és meggyőződésünkhöz, ez vezérelt rögös pályánkon és hogy fenn állunk és az ár nem sodort el, csakis magunknak és a bennünk levő ős erőnek köszönhetjük, mely éltet és éltetni fog ezután is. Ápoljuk ezt. Lépjünk ezen öntudattal a honfoglalás második ezredéves küszöbén át, hogy szebb jövőnk biztosítva legyen. Elég terjedelmes hazánk földje, hogy annak rónáin völgyein s bérczein élő különböző nemzetiségű és felekezetű lakói békességben megférjenek együtt, kiki beszélve saját anyanyelvét, imádva az Istent hitelve s meggyőződése szerint. De egynek kell lenni: az alkotmány tiszteletében s hazaszeretetben. Magyarország jellege csakis magyar lehet. Ez tartotta fenn annyi viszontagság közt. A magyar elem védte mindég alkotmányos szabadságát, mely létének nélkülözhetetlen, mint a lég urainak a levegő. Azon szabadelvű irány, mely Európában ezen évszáz első felétől terjedt el, oly mély gyökeret vert hazánkban is, hogy azt kiirtani lehetetlen. Ezen szabad légkörben egyházunk is hova-tovább kedvezőbb helyzetbe jöhet. Dicsőségesen uralkodó királyunk alkotmányos érzelme, szabadelvüsége és szeretete, mely kiterjed Magyarország összes lakóira, nemzeti s felekezeti különbség nélkül, szebb jövőnk biztosítékainak egyike. Állami pénzügyünk kedvező állása és törvényhozó testületünk szabadelvüsége reményt nyújt anyagi ügyeink rendezésére. Mert ha régebb, midőn nem voltak az igények oly nagyok, midőn az oktatás és nevelésügy — kevés kivétellel — az egyházak kezében volt, midőn a miveltség és tudomány nem állott magasabb fokon, midőn az állami és felekezeti tanintézetek között nem volt verseny és midőn az oktatásügy az államtól nem volt körülírva,
