Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Válaszok

86

erényeket: most már azon vagyok, hogy megtanuljak beszélni azért, hogy helyesen és jól értsem meg önöket. Szeretném a barátságot kiterjeszteni mindazokra az ifjú emberekre, a kik itt vannak.

De milyen alapon találkozunk, barátaim? Nézzenek püspökjükre, jó atyjukra, arra, ki nekünk amerikaiaknak nincsen ! Hát, éppen a hogy egy család gyermekei összegyűlnek és így szólnak: „Mit kíván Atyánk, hogy tegyünk?“ Mit tehetünk, hogy apánknak segítsünk? és azzal kezet fognak, együtt dolgoznak vele: úgy önök is kedves magyar ifjúság összegyűlhetnek ebben a szép épületben és hasonló módon és hasonló érzelemmel elmondhatják ugyanazzal az érzéssel, mit kíván a mi atyánk, hogy tegyünk. Vájjon nem teljesíthetnők-e valahogy az ő akaratját? Én bizonyos vagyok, hogy az önök püspöke, Isten segedelmével meg fog felelni.

Én úgy szólok Őnökhez barátaim, mint egy bostoni kis gyülekezet tagja, melynek papját közelebbről az if jak vallásos szövetkezete elnökévé választottuk. Ebben a pillanatban szeretnék az ő szellemében szólani önökhez, szeretném átadni az ő üzenetét arról, hogy az ifjú embereknek az egyházban az egyház javára egyesülni lehetséges. A családfők kihalnak és a gyermekek lépnek helyükbe, hogy végezzék kötelességeiket, így az egyház öregei is elszólíttatnak és az ifjak készen kell hogy álljanak, hogy helyökbe lépjenek.

Kedves papomnak ezt a hivó szavát szeretném átadni, nemcsak a budapesti, hanem minden magyar unitárius egyháznak.

Ezt követőleg magyarul folytatta.

„Azt szivemből kívánom, hogy az egy igaz Isten áldja meg a szent unitárius eklésiát minden áldásával, nemcsak ma és holnap, hanem mindörökké. “ Amen.