Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások

16

Gondolataink átfogni igyekeznek téged Nagyalkotó, kinek lényed annál csodásabb, minél többet megismert törvényeidből a kutató elme. Érzéseink, mint kis csermelyek, a szeretet nagy tengere felé sietnek, melyből nem támad teremtett valóság, hogy naponkint ezer áldásában ne részesülne szeretetteljes gondviselésednek. Ajkunkon mindennapi imádságunk szava: Mennyei Atyánk . . . . s lelkünk benső látásában megjelenik a názárethi nagy próféta, a ki kitörölhetetlenül véste szivünkbe e nevet. Valahol ketten, hárman eg ybegyülneka te nevedben, ott vagy Te... Itt vagy Te most miközöttünk. E szorongó sokaság, mely az általad hirdetett igazságok oltárához jött az életnek kenyeréért, bizonyítja, hogy szcretetiinkben és tiszteletünkben nem vagy kisebb, amiért embernek hisszük a Te fiadat, Jézust, a miért küzdelmeiben, szenvedéseiben és dicső önfeláldozásban testvérünket látjuk és szeretjük benne, közös embervoltunk vonásaival, ugyanazon mennyei Atya kebelén.

Hittük és vallottak ez igazságokat több, mint 300 év viharai közt. Üldözés és gúny, méltatlanság és szenvedés gyakran volt osztályrészünk. Es mi hívek maradtunk a ránk bízott igazság megőrzésében. Mélyen megalázzuk azonban magunkat Te előtted örök Isten! mert a te mindentlátó szemeid láthatták bennünk a számtalan gyengeséget és fogyatkozást is. Talán érzéseink mélysége mögötte maradt gondolataink tisztaságának. Talán a látható világ iránti mohó érdeklődés gyakran elvonhatta figyelmünket ama láthatatlan világról, a mely alapja minden szépnek, nagynak és nemesnek a szívben, fentartója a szellemi és erkölcsi világrendnek, oka az emberi nem folytonos emelkedésének. Olykor-olykor tán a kételkedés vett erőt rajtunk, midőn megismerni akartuk az ismeretlent és megismerhetetlent, melyeket a te bölcsességed elrejtett előlünk. S midőn igaz alázattal megváltjuk ezeket te előtted: annál élén-