Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

örökbecsű igéket, amelyek adott esetben éppen a legalkalmasabbak, lelki szükségünknek leginkább megfelelnek. Nem kell sokat keresgélnünk. Csak nyissuk ki áhítattal az Élet könyvét s aligha találunk benne olyan fejezetet, amelyiknek egyik-másik sora ne közvetlenül mihozzánk szólna ebben a késő nemzedékben is. Mert ha egyébként nagyban meg is változott a világ körülöttünk s annak technikája — mint a rádió is — csodálatos a maga kiteljesedésében és alkalmazásában, azért az egyetemes emberi lélek vágyai és szükségletei nagyobbára ugyanazok, mint ezer meg ezer évvel ezelőtt. S az én lelkem sem nyughatik meg másban, mint az örökkévaló, egy igaz Istenben, akiben hitem, bizalmam meg nem ingott soha egy pillanatra is.

Isten igéje úgy hat reánk, Kedves Testvéreim!, mintha nehéz álomból ocsúdnánk fel, tudatára ébredve annak, hogy „ideje már az álomból fölserkennünk ..Zűrzavaros álomképek helyett elibénk tárja egy jól elrendezett élet színtiszta képét, amelyben minden apró, kis jócselekedet a nagy egész szempontjából éppen olyan fontos, mint akármelyik hősi alkotás.

Isten igéje úgy hat ránk, mint kegyelem és vígasztalás, mely a bűn miatt elfordult lelket, a tékozló fiút is, magához emeli s helyet jelöl számára az atyai házban a megújhodott élet lakomáján. Nem tudjuk, ezek közül melyik funkció a fontosabb. Mindenik, úgy hiszem, egyaránt üdvös, életbevágóan fontos. Ami abból is meglátszik, hogy minden jó keresztény szereti a maga családi bibliáját, mint Isten igéjének ama mennyei kenyérnek kimeríthetetlen, gazdag tárházát. Ebből merítettek maguknak mindenkor diadalmas hitet és boldogító, édes reménységet

23