Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

A Kísértő minden alattomos, tetszetős praktikájával szemben Jézus csak Isten igéjére támaszkodik: „meg van írva“, „viszont meg van írva“, újból „meg van írva“ . .. S a háromszoros bizonyságtétel előtt, mintegy varázsütésre összeomlanak a színlelt támadások, amelyek mind az emberi gyöngeségre voltak alapítva. Neki nem kell a hatalom, ha az nem fér össze az Örökkévaló, az égi Atya szent tiszteletével. Neki nem kell a tekintély, ha az nem a lélek önkénytes hódolatán épül föl. És nem kell neki a napnak vásári haszna, a sziklából faragott kenyér sem, hogyha a mellett az emberi szellem étlenszomjan sorvad el.

Mindezekből világosan látjuk, Kedves Testvéreim, hogy az ő országa és gondolkozásmódja „nem e világból való“. Mint vezérmotivum kíséri végig egész hároméves tanítói pályáján a mai szentige: — „Nemcsak kenyérrel él az ember“... „Munkálkodjatok nem az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örökéletre, s amelyet az Embernek Fia ad néktek“... „Az Istennek országa nem ételben és italban áll, hanem igazságban, hűségben és a Szentlélek által való örömben“. .. Szóval, az anyagiasság lealázó és múlandó világával szemben itt van az a szellemi ország, amelynek kormányzására Ö a hivatott, amelynek törvényeit pontról-pontra ismeri s azoknak érvényt szerez a magán- és a társaságos életben egyaránt s a Nemzet örök javait is ezeknek a feltétlen uralmával köti egybe.

Ilyen előzmények után, ugyebár, Kedves Testvéreim, — bátran indulhat a mi Mesterünk kitűzött céljainak megvalósítására, mert önmagát fölvértezte mindennemű támadással szem-21