Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)
I. Rádiós beszédek
kedves, szép és igaz életet élnem, hogy amidőn — egyszer akkor — az én Alkotómmal szemtőlszembe fogok állani, ne kelljen az ö szent színe előtt szégyent vallanom. Itt alant még találhatok mentséget akár az emberek, akár a saját lelkiismeretem előtt. Megnyugtathatom magamat azzal az ős római princípiummal, hogy „tévedni emberi dolog“... Azt is mondhatom, hogy jövendőmondásokra támaszkodva, nem tudtam, és előre nem is gondolhattam, hogy ezek ellentétben állhatnak az örök Teremtő akaratával, egy felsőbbrendű világ követelményeivel; hiszen manapság is igen sokan hitelt adnak a jóslásoknak, az Isten nélkül való mendemondáknak, amelyek igen gyakran megzavarják a könnyenhívők lelki egyensúlyát s hátráltatják a népek és nemzetek közt annyira óhajtott testvéries jó viszony és kölcsönös bizalom megszilárdítását. Hamis tükört tartunk a világ szeme elé, amelyben torzítva vannak az események s a nyelv, az élő beszéd is — talán még ma is — a magasabb diplomáciában csak arra jó, hogy szép lepelbe takargassuk gondolatainkat.. . „Most látunk tükör által és homályos beszéd által.“ Az egyik megzavarja tiszta látásunkat, a másik elaltatja lelkiismeretünket; s ahelyett, hogy a tudás gyümölcseinek élvezetében tökéletes beteljesedést nyújtana nekünk, még azt a kevés örömöt is megkeseríti számunkra, ami pedig bennünket, mint Isten gyermekeit, — az Ö teremtett világában, csakugyan megillet. Tegyünk róla, Kedves Testvéreim, hogy ez a zűrzavaros állapot végre-valahára megszűnjék közöttünk. Az egyes ember lelkivilágában, és a keresztény családokban, s nem kevésbbé a ma-12