A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

Még csak egy dolgot szeretnék a lelketekre kötni. És ez az, hogy a szolgálatnál ne a jutalmai, értem a fizetést, hanem a czélt nézzétek.

A szellemi, az erkölcsi világ tájairól az anyagi élet mezejére vetődni egy kissé talán visszatetsző lehet. De ha nem is azért élünk, hogy együnk, ennünk kell, hogy éljünk. Más szókkal az anyagi élet szükségei előtt szemet nem hunyhatunk; s ma alig van sűrűbben hangoztatott és kedvesebben fogadott szó, mint ez: fizetésemelés. Mi természetesebb, minthogy a lelkészre is nem egyszer ránehezedik úgy a saját maga, mint esetleg családja fenntartásának gondja s szorongva keresi a módokat és eszközöket, a melyek által sorsán enyhíteni, állapotán javítani tudjon. Azzal nem merlek biztatni, ifjú szolgatársaim, hogy ti is hasonló helyzetbe nem juttok. Mert a lelkészi fizetések, legalább a mi egyházunkban, azoknak az állam által történt kiegészítésével is, a mi mindenesetre elismerése az állam által is a lelkészi hivatal fontosságának, még most sem kecsegtetők. De ha ti csak ahhoz méritek a szolgálatot, ha csak annyira érzitek magatokat kötelezve, amenynyire megfizetve hiszitek munkásságotokat, akkor nehezen fog számotokra babér teremni, akkor nem lesztek az Isten országának valódi munkásai, csak napszámosai, akik rendesen alig várják, hogy a nap lehunyjon s csekély bérűket, gyakran még ezt is érdemetlenül, zsebretéve, pihenni térjenek. Jusson eszetekbe hogy mit mondott az Ur Jézus annak az embernek, aki őt követni akarta : »A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak feszkok; de az ember fiának nincs holott lehajtsa az ő fejét«.. (Luk. 9. 58.) S amikor egy másik ember, akit az ő követésére buzdít, azt mondá : Uram, engedd meg, hogy először elmenjek és temessem el az én Atyámat, Jézus ezt mondá neki: Hadd temessék el a halottak, az ő halottaikat: Te pedig elmenvén, hirdessed az Isten országát (Luk. 9. 59, 60 ), egy^ harmadiknak pedig, aki szintén az ő követése előtt, búcsút akart venni az övéitől, igy szólott: Valaki az ő kezét az eke szarvára veti és azokra néz, amelyek 6 utána vannak, nem alkalmatos az Isten országára. (Luk. 9. 62.) Hát mindezek bizony egy kissé kemény szavak, nagy követelések. Idáig ma már hála az Istennek, még sem mennek a lelkészekkel szemben felállítható követeléseink. De annyi bizonyos, hogy a ti

55