A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
50 És ezzel mai beszédem tulajdonképpeni tárgyához értem. Mert igaz ugyan, hogy egyházunk javát és előmenetelét munkálni kivétel nélkül mindnyájan kötelezve vagyunk. S valamint nincs oly kicsiny csillag, amely fényrezgésével hozzá ne járulna az égboltozat ragyogásához: szintúgy nem lehet egyházunknak egyetlen tagja sem, aki, ha szivében csak egy kis szikrája is van vallásunk iránti szeretetének, annak érdekében valamit ne tehetne. De tagadhatatlanul, mi lelkészek vagyunk első sorban arra hivatva, hogy egyházunk és vallásunk ügyét szivünkön hordozzuk. A mi hivatásunk, hogy a megismert igazságnak szószólói és prófétái legyünk s ez által az Isten országát lelkünk teljes odaadásával terjeszszük. Ezért jóllehet az imént elhangzott beszédből szép és kimerítő oktatást nyerhettetek újonnan kibocsátott ifjú szolgatársaim arra nézve, hogy mi módon felelhettek meg méltóan a lelkészi elhivatástoknak, nem mulaszthatom el a magam részéről is, ünnepélyes felavattatástokat megelőzőleg e tekintetben mint főpásztorotok még néhány szót intézni hozzátok, Pál apostolnak azon izenetére támaszkodva, amelylyel ő egyik tanítványát, Archippust, kolossebeli püspököt hitének teljesítésére eme szavakkal buzdította: »Meglássad, hogy a szolgálatot, amelyet az Urban vettél, azt betöltsed.« (Kor. 4: 17.) E szavak ugyan elég világosak és érthetők. De talán nem fogok visszaélni e nagyérdemű gyülekezet béketürésével, ha azokat egy kissé mégis részletezem, rólatok meg felteszem, hogy szívesen veenditek. Meglássad, hogy a szolgálatot, melyet az Urban vettél, azt belől lsed.. A szolgálat szószerinti értelemben valamely alárendelt állapotot jelent. Ez értelemben használja azt Mózes próféta, midőn az első parancsolatban azt mondja: »Én vagyok a te Urad Istened, ki tégedet kihoztalak Egyptomnak földjéről, szolgálatnak házából, ne legyenek teneked én előttem idegen Isteneid.« És sajnos hogy ma is vannak népek és nemzetek, amelynek élete nem egyéb szolgaságnál. Az egyesek szolgasága ez értelemben semmiben sem volt olyan lealázó s az emberi egyenlőséggel szemben annyira kirívó és bántó, mint a rabszolgaságban. Mert az a viszony, amely az ur és szolgája között ma is megvan s mindig meglesz, nem érinti az ember egyéni szabadságát, mint ahogy rabszolgaságban nem csak érintette, hanem teljesen meg is sem-