A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

halált szenvedve is, szent oltalmadban és igaz segedelmedben bizva, tántorithatatlanul állanak meg a hitben, hogy »Nincsen több Isten, hanem csak egy!«

Te segítetted őket, szent hatalmú Isten ! és a te igaz védelmed alatt maradt fenn hitünk, te voltál velük a nehéz lelki harezokban s a te édes oltalmadban győztek ezer kisérteten ! S ezért, mikor rájuk emlékezünk, s a múltnak fájó s mégis édes emlékei, körülrajongják érző lelkünket, rád is emlékezünk kegyelmes Istenünk, s a hála forrását keresik szomju lelkeink, hogy onnan merítsünk biztatást, igaz imádásodra, dicsőítésedre és magasztalásodra annyi kegyelmedért, s erős karod annyi védelméért, a melyekben hitelődeinket szentországod eljövetelének munkásaivá tetted, Jézusunk példát adó vezérlete alatt, s minket hála adásunkban arra buzdítasz, hogy a zsoltáriróval igy áldjuk nevedet: »Oh felséges úr mi kegyes Istenünk, mely csudálatos a te neved nekünk, nagy dicsőséged ez egész földre kiterjed és Jelhat az egekre!«

Engedd jó Istenünk, hogy a múlt emlékeiből nyerjünk erőt, buzgóságot és vallásos ihletést a jelennek, zsinati innepünk és tanácskozásunknak méltó megszenteléséhez, elvégzéséhez, mert most ez a hely lesz a mi Jeruzsálemünk, ide gyülekeztünk, itt akarunk vallásos életünk nemes lelkesedéséről, közügyeink hiv és igaz szolgálatáról, szentországod terjesztéséről és hitelődeink szentörökségének gondos őrizetéről bizonyságot tenni, itt ezen a szent találkozáson akarunk, hitünk fejedelmének emlékasztalához, a szeretet vendégségének megnyugtató lelki öröméhez jutni, és annak áldozati emlékeiben résztvenni, itt akarunk vallásos életünk erősítésén munkálkodni s a testvéri szeretet enyhetadó ölében uj erőt meríteni a további küzdelmekre, hazafias és vallásos erények gyakorlására!

Ezekért imádkozunk hozzád jó Istenünk édes Atyánk, hogy adj ezekre nekünk igaz segedelmet, s áldva kérünk, hogy tekints le reánk s áldj meg minket, a kik egy boldog zsinati ünneplés reménységével, a távolból ide sereglő hitrokoninkat, testvéreinket és barátainkat, örömmel várjuk. Áldj meg minket a vendéglátó szeretet igaz érzésével, hogy necsak házainkat, hanem sziveinket is nyithassuk meg elfogadásukra, s hitrokoni és felebaráti meleg szeretettel fogadhassuk azokat, a kik az Urnák nevében jöttek

4