A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
AZ URBAN VETT SZOLGÁLAT. Az uj lelkészek fölszentelése alkalmából 1903. aug. 24-én mondotta FERENCZ JÓZSEF, unitárius püspök. jsinati Gyülekezet! Kedves Afíai! Üdvözlő beszédemben tegnap reményemet fejeztem ki az iránt, hogy e század a józan ész és lelkiismeret uralma alatt igazságot fog szolgáltatni egyházunknak a múlt küzdelmeiért s diadalra juttatja vallásunk igazságait, melyeket hitelődeink örökségül hagytak reánk. Reámutattam azokra a jelenségekre és vallási mozzanatokra is, amelyek e reményem alapjául szolgálnak. De hozzátettem s hozzáteszem most is, hogy ezt nem úgy értem, mintha az egy akol és egy pásztor eszméje a mi egyházunkban valósulna meg. Szerintem ez szó szerint nem is fog soha megvalósulni. A nap sem birja az egész földtekét egyszerre megvilágositani s vannak helyek, ahová egyáltalában nem jutnak el sugarai. Aztán az embereknek a legközönségesebb tárgyakról is különböző felfogása lehet. Az egyiknek szép az, a mitől a másik hidegen fordul el vagy észre sem vesz. Az egyik gyönyörűségét találja egy fűszálban vagy virágban, a másikat nem tudja megragadni, meghatni az egész természet a maga ezer meg ezer pompájával, bűbájával, nagyszerű alkotmányával. Hogyan érthetnének egyet oly dolgokra nézve, amelyek kívül esnek látásuk és érzékeik határain ?! Nem, a vallásban k. ai! soha sem fogunk egy értelemre jutni s már Pál apostol megmondotta: Szükség lenni hasonlásoknak is köztelek. I. Kor. 11. 19. A tökéletesség egyedül az Istennek tulajdona. Mi emberek csak igyekszünk azt elérni. S mi természetesebb, minthogy ez igyekezetünkben egyiket a másikat meg-
