A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

46

szelleme vezéreljen továbbra is hivatásunk teljesítésében; s. kövessük főként azt az utasítását: »ne rejtsük a gyertyát véka alá, hanem tegyük a gyertyatartóra, hogy fényljék mindeneknek, kik a házban vannak.« Legeltessük a mi nyájunkat igaz tudománynyal és világos értelemmel. Ha népünk erre nem érett volna meg, annak csak mi lehetünk az okai, kik a nép természetes józan eszében nem bízva, az áltekintélynek hosszú életet óhajtottunk biztositani. Újólag mondom tehát: »Több nyíltságot és őszinteséget az egész vonalon /«

Nem forradalmi szózat ez, Nagyérdemű Zsinati Gyülekezet! csak a kebel mélyéből feltörekvő hang, amelyet egy kis megalkuvással el is némithattam, el is fojthattam volna. De inkább lemondok az olcsó népszerűségről, mint arról a lojalitásról, melylyel az igazságnak és saját lelkiismeretemnek s tinektek is, felszentelendő ifjú pályatársaim, tartozom.

*

* *

Nem folytatom tovább. Csak még egy pár közvetlen intésem van hozzátok, kedves ifjú pályatársaim, akik a lelkipásztorkodás szent hivatását életczélul tűztétek magatok elé, s kiket most innen, erre a küzdelmes, de annyi nemes örömet nyújtó munkára, Isten nevében, ünnepélyesen kibocsátunk.

Legeltessétek a gondjaitokra bízott nyájat igaz tudománynyal és világos értelemmel. Tanítsátok méltósággal, nem úgy, mint az Írástudók. A bennetek ébredt világosságot sohase cseréljétek föl lélekölő homályosággal.

Prédikáljátok az élő hitet, a Jézusnak egyszerű evangéliumát, ki maga is »az Ur szive szerint való pásztor volt.« »Elég a tanítványnak, ha olyan, mint az ő Mestere.«

Örvendezzetek a bölcső körül örvendezőkkel, sírjatok a ravatalnál sirókkal, s a szenvedők betegágya mellett igaz részvéttel viraszszatok és imádkozzatok.

A családban és iskolában, (első sorban a saját családotokban) a templomban és társadalomban egyaránt igyekezzetek lerakni a lelki Sión alapköveit, emeljétek annak épületét, hogy az igazságosság és a szeretet, a békesség és alázatosság közöttünk ne legyen hajléktalan száműzött, s az Emberfiának legyen holott fejét lehajtania.