A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
39 És küzd a férfi, bízva Istenében ; s a küzdelmet az agg nem adja fel.... Első s utolsó leheletünk is az Istené .... az Ő szent kezeibe ajánljuk a mi lelkünket. S minthogy egyesek és családok alkotják az egyetemes emberiség nagyszövetségét is, nyilvánvaló, hogy a mi Istenünknek atyai gondoskodása kiterjed a népekre és nemzetekre, mint szövetséges társakra. A borongó lelkű próféta áldotta az isteni gondviselést, mely őt e szent hivatalra »még anyja méhében« elválasztotta ; de egyúttal átvitte ezt a boldogító meggyőződést a szorongatott Izraelre, melynek az idegen istenek imádásáért annyiszor kellett bánkódó szívvel hallgatnia a nemzeti próféták lesújtó jövendöléseit. De nincsen olyan borús éjjel, mely örökre kiolthatná a virradat sejtelmes sugarát; és nincsen olyan sötét gyász, a melynek arczulatján olykor ne tükröződnék vissza a szelíd önmegadás és megnyugovás lelke . . . Izrael vétkezett. Izraelnek bűnhődnie kell. De a borús éjjelt és a sötét gyászt, a megaláztatást és kimondhatatlan szenvedést — a megtérő Izraelre nézve — felváltja az örömteljes megbocsátás, melynek hangjain igy szól az Úr az ő választott népéhez: »Beiktatlak titeket Sionba. Szivem szerint való pásztorokat adok néktek és legeltetnek titeket tudománynyal és érte lemmel.« Izrael, minden megpróbáltatásai mellett is, boldognak érezhette magát az isteni lélek megnyilatkozásán. Mert hová kell nagyobb boldogság, mint hogy egy nép méltó helyet foglaljon e az Isten országában! Izrael, a fenséges monotheismus földönfutó martyrja, ki oly szent örökséggel gazdagította az emberi nem hit és érzelemvilágát, megérdemelte és megérdemli helyét Sionban. Voltak és vannak az Ur szive szerint való pásztorai, akik a gondjaikra bízott nyájat tudománynyal és értelemmel legeltetik. Ez a magyarázatja annak, hogy Izrael az évezredek viharai és üldöztetései között, az isteni igazságosságban vetett rendületlen bizalommal, szívós életösztönnel, helyét megállotta s továbbra is gyarapitandja az emberiség anyagi és szellemi kincseit. És itt önként felötlenek lelkemben a következő kérdések: I. Van-e minekünk helyünk Sionban ? II. Kik az Ur szive szerint való pásztorok ?
