A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

34

Rideg közöny búrjánál itt.. ott.. mindenütt; az Önszeretet tüze a szivek oltárain. Társadalmi, egyházi s mondhatom családi életünk nem egy helyen a puszta sivár képét mutatja, mellen, ha akadnak is oázisképpen egyesek, kik élet hivatásuk magaslatára emelkednek, a nagy többség csak az önczélnak áldoz vak hivő gyanánt.

Hazánkban sok száz szerencsétlen siketnéma és vak várja a jótékony intézetek megszaporitását, sok anyátlan csecsemő a szeretet munkájával hasznos taggá nőhetne. A hitnek sok-sok temploma roskadoz, a Múzsák hajlékai bomladoznak. Azok felépítésre, ezek ápolásra várnak, azokat és ezeket javitani, szépíteni kellene. Mindnyájan is tudatában vagyunk ezeknek, de mind mástól várjuk; pedig keresztények ! egyenként és összesen vagyunk kötelesek ezeket végezni. Ilyen körülmények között vájjon elmondhatjuk-e lelkünk igaz meggyőződésével: »szent hazám! megfizettem a mivel csak tartozám ?!«

Nem, valóban nem.

Azért hát »szükség nekünk újjá születnünk!« A közboldogság munkálásánál nemcsak az egész évi jövedelmét a haza oltárára tevő gr. Széchenyire, hanem az ásójával közmunkára siető napszámos Turoczira is szükség van. Oh, de úgy tetszik, mintha ellenvetésül ezt hallanám: magunknak kell dolgozzunk, terhes az élet.. . még a fillérre is szükségünk van, nem nélkülözhetjük. Elismerem hiveim, hogy ma nagyon is terhes az élet, de azt viszont senki nem tagadhatja, hogy mindenki tesz sok oly oknélküli kiadást, melyet mellőzve, a közös nagy czélra bizony, bizony áldozhatna, jócselekedetével hitét eképpen bizonyíthatná . .

Csak szálljunk magunkba, csak fontolgassuk e körülményt; csak vegyük számba, hogy mi mily sokat nyerünk, veszünk hazánktól, vallásunktól, azzonnal rá jövünk, hogy nekünk tennünk is kell. Mert csak igy teljesedik be: »e nép nemcsak szájjal, de szívvel is féli az Urat;« nem csak mutatja, hogy hisz, de »cselekszi is a szeretet cselekedeteit.«

Hitbuzgó elődeink ily cselekedeteivel van ékesítve vallásunk történelmének majd mindenik lapja s áldozatkészségük örökké élő jelei ragyogó példák a követésre.

Az Augusztunovicsok, Berdék, Dánielek, Dersiek, Zsukiak