A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

És tennünk kell ezt azért, hogy ennek rendjén — jelenülvén emlékezésünkben élete, sok és nemesen nagy küzdelme, — vegyük a bátorítást: „ Mit féltek kicsinyhit iiek“ : — „Bízzál leányom, hited megtartott“; — érezzük a felemelést, a megújulást: „Kelj fel és járj“, „sok bűneid bocsáttattak meg, mert igenszerettél“; halljuk az ítéletet: „az én házam imádságnak háza“; — „Mária a jobb részt választotta.“ — Hogy lássuk járni őt a szeretet és megbocsátás utaiban, midőn' Istenhez emeli az emberi lelket s szólja, hirdeti annak atyaságát, kiben megtalálja oltalmát és a kitől veszi az ítéletet az erős és a gyenge, a szegény és a gazdag, a koldus és a király — egyaránt.

Ezen egyszerű asztal — gazdag vendégségében részesedni vágyakozunk . . ? Emlékezzünk a Krisztusra, az élőre, hogy, meglássuk, ha vájjon az emberiség élete a keresztényszázadok folyamán — a vett példaadás követéséről teszen-e bizonyságot . . ? és megismerjük, hogy a társadalom körében élővé, hatóvá lett-e a jézusi szellem . . ? Ez buzdít, lelkesit-e az élet nagy harczmezején, a hivatás és társadalmi helyzet különböző megnyilatkozásaiban. ? Hadd lássuk, ha vájjon az ember — mint egyén — érzi-e a vonzást, melynek érintésére magasztos hivatása tudatára ébred s megáll erősen az igazságban, a szabadságban és a szeretetben, mint a melyek lelkénék legdrágább kincsei, a jézusi jellem legszebb kifejezései . . ? Hadd lássuk, ha vájjon az ember — mint a család tagja — követi-e az élő Krisztust — felvévén a kicsinyek gondját, vagy érzi-e lelkében s tud-e bizonyságot tenni cselekedeteiben a gyermeki engedelmességről, a szülők tiszteletéről, a testvéri szeretetről.. ?! És lássuk, hogy a nemzetek, de mi csak mondjuk — nemzeti életünkben hevit-e azaz érzelem, mely könyeket fakaszt — Jeruzsálem látásán a mester szemeiből, mintegy hirdetőjéül a honfi keservnek a nép romlásán, a haza az ország lejtőre jutásán . . ? !

Emlékezzünk . ., hogy annál élénkebben álljon előttünk, ha vájjon, a hitélet különböző mezőin, a hitrendszerek korlátái között, az egyházak kisebb és nagyobb árnyat adó sátoraiban — kidomborodik-e az a jellegzetesség, amelynek mutatni, igazolni kellene, hogy az emberiség ezen a téren is követi a mestert, s képes megbizonyitani, hogy érti és tudja, miszerint: bár sok hajlékok vannak