A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

10

Ugyanis, minékiink biztos fogalmunk van a legfőbb jóság, igazság és szerétéiről, s midőn annak a hatalomnak közelségét, rokonságát érezzük lelkűnkben, mely mindezeket tökéletességben egyesíti önmagában — nem azt tekintjük-e legelső feladatunknak, hogy mi őt e tökéletességben megközelítsük ? Erre pedig a legelső feltétel a szabad elhatározás. Mert micsoda czélja lehetne a függetlenül álló egyéni életnek, ha nem bennünk támadna, ha nem saját akaratunkból formálódnék és irányitódnék az elhatározás a haladás felé ? Mi érdemet tudnánk tulajdonítani bármely szent czélokért folytatott törekvésnek, ha nem látnok az egyéni lélek független ítéletét a czél megválasztásában ? Ha a körülöttünk megnyilatkozó élet mögött egy végtelen tökéletességet látunk, ki szent példányképül áll előttünk — merő agyrém volna őt megközelíteni igyekeznünk az arra való képesség biztos tudata nélkül. Pedig érezzük, hogy összes életünknek más czélja nem lehet. Mi teszszük a jót, a helyest, gyakoroljuk az igazat, a szeretetet nemcsak azért, mert ezekben látjuk az Isteni tökéletesség kifejezését, hanem mert saját életünk tökéletesítésére nézve semmi egyebet nem találunk, melyre elhatározásunkat irányithatnók. A mi e földi életben megszabja cselekvési elhatározásunk körét, a mi e hatáskörben erőforrásul szolgál a munkára, és a mi e munkának megadja a tisztán emberi jellemvonást, csak az lehet nekünk ösztönző erő tökéletesedésre. Ez az erő: a lélek szabadságérzete. Mert ha mi erkölcsi felelősségben állunk egy fölöttünk lévő tökéletességhez, a büntetés vagy a jutalom fokozatai előttünk teljesen ismeretlenek lesznek a szabad cselekvés hiányában — sőt ezek még nem is lennének gyakorolhatók mirajtunk; törekvéseinknek nem lehetne sikere vagy eredménytelensége, mert cselekedeteinket a kényszerű megadás vezérlené — melyben nincs semmi Isteni czél. Az egész történelem, a mindenapi élet tanúsága szerint az emberi törekvések minden sikertelensége az emberi tulajdonok kicsinylésére, a lelki függetlenség számba nem vételére vezethető vissza. Azok a vallási dogmák, politikai nézetek, társadalmi előítéletek, melyek az emberben csak a gyöngeséget, csak a rosszat tételezik föl, erkölcsi kihatásukban soha nem lesznek alkalmasak egy jövendőbe vetett hit megvalósítására. »Legyetek tökéletesek.« E tanács oly lényeknek adatott, kik erkölcsi elhatározásukban tökéletes szabad-