Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
51 kicsinyeim közül gondját felveszi, énnekem veszi fel gondomat». S higyjétek el, hogy ha e szellem hatná át az emberiséget, a társadalom ábrázatja egészen másra változnék. Ti azért ne szűnjetek meg jó indulattal viseltetni e kisded iránt. Vigyázzatok rá, hogy növekedjék isteni félelemben. Ismertessétek meg vele korán az Istent, hogy a midőn e földi atyját hasztalan keresi, találja meg azt az égit, ki minden teremtményéről egyenlő szeretettel gondot visel. Vezessétek őt a valláshoz, hogy ennek igazságaival táplálkozva, kárpótlást nyerjen az anyai intések hiányáért. így aztán lehet, hogy benne is egy derék tagot nyer a társadalom ; lehet, hogy ő is az anyaszentegyháznak nyeresége leend. E reményben, Keresztény Atyámfiái! még a szülőknek is kész vagyok megbocsátni. Miért is Ítélném el őket ? Miért terhelném váddal lelköket, melyet bizonyára úgyis nagy terüh nyom ? Aztán felteszem rólok is, hogy a mit a világért tán nem tehetnek meg, azt az Istenért megtenni el nem mulasztják. Felteszem rólok, hogy ha már családi nevet nem adhatnak e kisdednek: a szülői szeretetet nem hagyják kialunni keblökböl, s mint amaz égi csillag, mely Jézus jászoly-bölcsöje felett ragyogott, az ő szivökben is megmarad a születést fedő titok éjjelében a szülői szeretet fénye. Igen, Atyámfiái! legyen béke és kiengesztelődés közöttünk most, midőn e csecsemőt bemutatjuk, mert Írva van, hogy: «Isten is megbocsátja bűneinket, ha mi megbocsátunk azoknak, kik ellenünk vétkeztek». így, igy Keresztény Hallgatóim ! másoknak megbocsátva s a jó Istenben bízva, most már imádkozhatunk: Árváknak atyja és Istene! íme bemutatjuk neked e kisdedet, a magát előtted titkolni akaró szeretet szülötten szülöttét s reménykedve kérünk, ne nézd e vétkező embertársaink rövid látását, kik elrejtőzhetni vélnek mindent látó szemeid elől; bocsáss meg nekik s vedd ez árvát atyai oltalmadba. Oh mert ki őrködik felette, ha nem te, kinek vigyázása kiterjed mindenre ! Ki gyámolitja és segiti meg majd őt, a tanácstalant, ha nem te, kiről tudjuk, hogy felveszed az elhagyatottnak gondját s kézen fogva vezeted életúiaikon az eltántorodottakat! Uram ! mi mindnyájan részvéttel álljuk őt körül; mert benne is hatalmadnak egy jelét, akaratodnak egy eszközét látjuk. Oh cselekedd, hogy e részvét ne maradjon csak szivünkben, hanem hasson ki üdvadólag e kisded életére is. Tégy mindnyájunkat az ő erkölcsi szülőivé; bontsd le az embereket és népeket egymástól elválasztó falakat, tedd az emberiséget egy nagy családdá s valamennyibe, kik képedet viselik, öntsd 4*
