Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
43 E fegyver az, mely megvéd az elfásulástól, a közönytől, az önzéstől s megszerzi nekünk a mások rokonszenvét, becsülésót és tiszteletét, melyek nélkül bőv világi jók között is nyomorult koldusok vagyunk. És legyen végre e kisdedek fegyvere : az Isten-félelem. A vallás, Keresztény Atyámfiái! egykorú az emberiséggel, s ha formájában az emberek miveltségi állapotához képest változásokon ment és megy is át: lényegében megmarad. Könnyebb volna a napot kimozditni helyéből, mint az emberek szivéből végképen kiirtani egy felsőbb hatalom hivését, nevezzük bár azt a pogány világgal sorsnak, a naturalistákkal természeti erőnek, vagy mint keresztények : Istennek. Pedig napjainkban vannak ily romboló szellemek : fájdalom! hogy nem tudják, mily vészes tűzzel, mily gyúlékony tűzanyag közt s mily könnyelműen játszanak ! Olyan az ö művök, mintha valaki az evező lapátot venné ki a hullámokon hánykodó csolnakos kezéből, mintha az éj kísérteties sötétében a szegény beteg ágya mellett pislogó mécset oltaná ki. Igen, mert a hit, az Istenben való bizalom nekünk is evező lapátunk az élet tengerén, melynek hullámai nem egyszer felforgatással, elnyeléssel fenyegetik csolnakunkat; a hit, az Istenben való bizalom nekünk is világosságot terjesztő mécsünk a szenvedések és fájdalmak kínos éjjelében, mely gyakorta minket is körülvesz, földhöz sújt s elzárja szemeink elöl a reménynek olykor utolsó csillámát is! Ez az a fegyver, melyet kezünkben tartva, minden kisértettel bátran szembe szállhatunk, mely eleséstől megóv, remónyinket fentartja s kétségbe esnünk nem enged még akkor is, midőn emberek és világ, ég és föld ellenünk támadnak. íme, minő védeszközökkel kívánnám én, Keresztény Atyámfiái ! az élet eme kis vitézeit felfegyveré zni a létért való küzdelem nagy harczára. Munkaszeretet, közügyek iránti érdekeltség, Istenfélelem ! Nemde hatékony, erős, tűzálló fegyverek ? De mivel ezekhez csak ti szoktathatjátok hozzá őket, szerető szülők és keresztszülők! titeket kérlek, hogy a mondottakat vegyétek szivetekre. Járjatok jó példával a ti kicsinyeitek előtt, hogy titeket munkálkodni, érdeklődni és vallásosan élni látván, ők is hasonlóra buzduljanak s egykor nyomaitokba lépjenek. így nem csak ez a pillanat, de örömteljes lesz egyszersmind a ti és az ő egész életük, mire hogy a jó Isten segélyt adjon, jertek imádkozzunk :
