Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
24 engedted megfogyatkozni a megpróbáltatás nehéz perczeiben s mig ő szive magzatának életet adott, te jó Isten, az ő életét is megtartottad. Ezen te jóságod és szereteted bátorít minket arra, oh Isten ! hogy jövőre is benned bizzunk és reményljiink ! Neked ajánljuk hát ez ártatlan csecsemőt is. Oh terjeszd ki felette gondviselésed védő szárnyait, hogy azok őt veszélyektől megőrizzék. Részesítsd őt mindabban, a mi életét széppé, megelégedetté teheti. Engedd kifejleni szivében a jó, szép és igaz égi magvait, hogy legyen ő nemének dísze ; párosítsd benne a lélek miveltségét finom érzéssel, hogy ezek adjanak életének irányt. Gyújtsd meg keblében a vallásosság és isteni félelem szövótnekét s ennek fényénél vezesd őt szüntelen a tökéletesség felé. Atyánk, Istenünk! mint e kisdedre, úgy szülőire is áldásodért esedezünk. Adj nekik éveikhez éveket. Áldd meg az apa munkásságát sikerrel, hogy örömmel fáradhasson gyermeke boldogságáért. Tartsd meg az anya erejét és egészségét, hogy mint a pellikán kis fiát, híven ápolja ő is keblének melegén drága kisdedét. Halmozd el áldásoddal mindazokat, kik szivöknek kedvesek, a szerető rokonokat és jó barátokat. Áldj meg mindnyájunkat, kik téged félünk s benned reményiünk. Amen. (Keresztelés mint fennebb.) Isten oltalma s a szülök szerető gondoskodása tartson és védjen meg tégedet kis polgár (polgárnő)! Nevekedj kis testvéreddel együtt az Urnák félelmében. Ha majd Isten jóvoltából nagyra nőttetek, viseltessetek egymás iránt avval az igaz szeretettel, melylyel szülőitek szeretnek titeket. így azokkal együtt bizonyára ti is boldogok lesztek. Amen. III. Második gyermek keresztelésére, hol az első gyermek elhalt. Isten, kegyelem és irgalmasság kútfeje! Benned van a mi reménységünk. Oh ne hagyd azt megszégyenülni. Engedd az ima szárnyain hozzád emelkednünk. Vedd oltalmadba e kisdedet, ki eljött megvigasztalni elvesztett gyermekökért a szülőket s nevelni igaz híveidnek számát. Amen. Ismét reng a bölcső, ismét megcsendült a gyermekhang hajlékotokban, Keresztény Atyámfiái! s mi kik tanúi vagyunk megújult szülői örömeteknek, a legőszintébb kebellel kívánjuk, hogy ez minden csalódástól ment, állandó és boldogító legyen. Úgy képzellek én titeket e pillanatban, mint azt a fát, melynek első virágát a dér leforrázta s most ismét kihajtott, vagy mint a hajóst, kinek első hajóját a tenger hullámai elnyelték s most a másodikat
