Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
21 Második gyermek kereszlelésére. Isten ! erős paizs a te neved nekünk. Ennek szent árnyékában gyűltünk össze most is. Oh jelenj meg közöttünk Szent Lelkeddel, midőn e kisdedet neked bemutatni készülünk. Amen. Kér. Gyülekezet, kedves Atyámfiái! Éltünknek nincs egy pillanata is, mely — ha magunkba szállunk — Isten végetlen nagyságára és hatalmára ne emlékeztetne; de alig képzelek erre alkalmasabb indokot, mint a minő egy lijszülött, kiben lehetetlen az isteni teremtő erőt nem bámulnunk. Ha csak azt tekintjük is, hogy egy teremtmény a nem-létből létre jött, értelmünk fennakad s mentői mélyebben ereszkedünk vizsgálatába a kérdésnek, annál inkább érezzük, mily tehetetlenek vagyunk azt megfogni és kimagyarázni. De egy csecsemő látása nem csak ezért indit bámulásra, hanem azért is, mert hozzánk hasonló testi formával s ugyanazon erők és tehetségek csiráival jött létre az, a melyeket mi birunk, mintha mi magunk születnénk újra bennök ésáltalok. a Mindez természetes és megszokott dolog — mondják a bölcselkedö lelkek. Mint a rózsának rózsa a hajtása s a figefa figét terem: úgy az embernek is ember a szülöttje.» Igaz, de vájjon nem oly igaz-e az is, hogy midőn a kisded első sírása fülünkbe hat, mindannyiszor szorongva kérdezzük : ép-e az ? nem nyomorékul jött-e a világra ? lám csak egy kis ujjal több vagy kevesebb, mily végtelen különbség. Pedig ki tartja azokat számban ? Ki cselekszi, hogy a test természetes alkotása s a tagok arányossága meglegyen ? Ki más, mint az a láthatatlan erő, mely porszemet és világokat, kis dombokat és fellegtartó kősziklákat, ibolyákat és égig nyúló czedrusokat teremt: az Isten ! Ugyanazért ismételve mondom, hogy Isten végetlen nagyságára és hatalmára semmi sem emlékeztethet élénkebben, mint egy újszülött. Nem kétlem, kedves szülők ! hogy a midőn e másodszülöttetek hajlékotokba a létei szokásos sirásjeleivel beköszöntött, ti is megemlékeztetek Isten nagyságáról és hatalmáról s szivetek teljes örömével adtatok hálát, hogy ismét egy ép és egészséges gyermekkel ajándékozott meg, a kivel családi koszorútok díszesebb, nemzetetek létszáma nagyobb, ti magatok boldogabbak lettetek. Igen, II.
