Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)

Első rész: Keresztelésiek

19

gyermekek számára biztosítását érteném. Oh nem; mert erősen meg vagyok győződve arról, hogy a földi vagyon magára senkit sem boldogíthat, hogy vannak az életnek szeszélyes pillanatai, melyekben a gazdag Croesus méltán irigyelhetné a szegény Lázár sorsát. Ugyanazért midőn egy csecsemő jövő boldogságát forgalom elmémben, nélkülözhetlennek tartom azt a léleknemességet és jellemtisztaságot, melyre az ember csak a jó nevelés által tehet szert, s épen ebben áll már a legmagasztosabb, a legelmulasztliatatlanabb szülői kötelesség, melynek teljesítését megkívánja gyermekünk s a haza és nemzet érdeke, melynek jó honfiakra s miveit honleányokra oly nagy szüksége van, és megkívánja a keresztény anyaszentegyház, melynek tagjai közé ez ártatlant is beavatni készülünk. De a keresztség általi beavattatás csak külső formaság, minek benső értékét nemes élete által ő lesz majd hivatva megadni s ennek alapja szintén a szülői ház és gondos nevelés.

Ezeket igy értvén, üdvözletemhez, melylyel, kedves szülők ! a ti családi örömetekben szívből osztozom, azt a forró óhajtást ■csatolom : vajha a mindenható Isten megsegitne benneteket szülői kötelességeitek lelkiismeretes és foganatos teljesítésében! vajha az az öröm, melylyel e kisdedet most szivetekhez szorítjátok, idővel, mikor benne Isten jóvoltából családi koszorútoknak egy szép virága, a társadalomnak egy nemeskeblü tagja s az anyaszentegyháznak egy buzgó híve kifejlődik — százszor megsokszorozva, annyival boldogitóbb lenne, a mennyivel hosszabb lesz a sora s nagyobb a száma a rá fordítandó gondnak és szülői áldozatoknak!

Mi pedig, kik itt nem annyiban szokásból, mint inkább a szülők örömében való szives részvéttel állunk, tekintsük úgy e napot, mint a melyen a mi keresztényi kötelességeink száma is egygyel szaporodott s körünkhöz képest hassunk gyarapitólag a világ ez új polgára (polgárnője) jövőjére. Különösen ti keresztszülők, kiket a szülők után legközelebbről érdekel e kisded sorsa, azt a jóindulatot, szives barátságot és rokonórzelmet, melylyel a szülők iránt viseltettek, terjeszszétek ki, bizonyítsátok be e még magával jótehetetlen, de egykor jó tettekre képesített ártatlan csecsemő irányában is. így lesz neki megkönnyítve az élet, igy válik rá nézve a keresztség földi és égi üdvnek forrásává. Igen; mert nem a szertartás szentel meg minket, hanem mi szenteljük meg azt, halélekben megigazulva magunkat folyvást tökélyesitjük;

2*