Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
12 áldását kérvén életpályádra. Tégedet édes kínnal várt és szült anyád; szeretetteljes karjai között gyermeki életed olyan, mint egy szép hajnal; de melyről előre meg nem mondhatjuk : vájjon derült nap fog-e utána következni vagy borús zivatar? Istentől jő minden áldás és minden jó, s mi az ő jóságában bízva, reméljük, hogy derék és hasznos tagja leszel a társaságnak, ki magadnak épen az által nyugodt öntudatot és boldog megelégedést, szülőidnek örömet és tisztességet fogsz szerezni. De Isten áldására csak saját munkásságunk és nemes törekvéseink által érdemesíthetjük magunkat. Közmondás, hogy kiki t kovácsa a maga szerencséjének. S ha majd eléred azt a kort, melyben önállólag fogsz gondolkodni és cselekedni, saját magadnak keilend munkásság és lelki erő, szilárd akarat és Istenben való hit által kiküzdened helyedet a jó hazafiak és Isten előtt kedves emberek sorában. Ez öntudattal nem biró kisdedhez szólok, de ti vegyétek szivetekre kérő szavaimat boldog szülők, Keresztény Atyámfiái! kiket Isten általa megörvendeztetett. A ti kötelességtek az ő lépései felett őrködni, őt jól nevelni, az erény és jó ösvényén vezetni. Gondoljatok nagy felelősségiekre, mely e rátok bízott életért szivetekre s vállaitokra háramlik. Jövő boldogságára az első lépést megtettétek, Krisztus országa polgárai közé kívánva avattatni őt. De itt ne álljatok meg. Neveljétek öt fel egészen e szent társaságban, hogy annak érdemes tagja s a keresztényi szép nevezetre igazán méltó legyen. A keresztség tényével mintegy előre azon magas elveknek szentelitek őt, melyekért hitünk fejedelme, az Ur Jézus élt, szenvedett és meghalt. Részesítsétek őt azon lelki kincsben^melyet ő a tanítványok által az emberiség közbirtokává akart tenni, midőn azt mondá nekik: «Elmemén, tanítsatok minden népeket . . . .» a kisdedeket pedig kijelölten hiván magához : «Engedjétek a kisdedeket, hogy jöjjenek én hozzám és el ne tiltsátok őket tőlem, mert ilyeneké a menyeknek országa.» Engedjük hát Atyámfiái! mi is e kisdedet a nagy mesterhez menni, de elébb érette imádkozzunk, ezeket mondván: Jó Isten ! életnek adója és megtartója ! Bizalommal s remények közt fordulunk feléd, midőn anyaszentegyházuuk ez új tagját bemutatjuk neked.
