Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2003 / 6.
A többi egyesülethez hasonlóan a Kinizsi sportolói is részt vettek a Népstadion építésének társadalmi munkájában. építkezés színhelyére. Ezeket eleinte kézi erővel, görgőkkel helyezték el a megfelelő helyre. Később már siklót építettek és benzinmotoros felvonók vitték fel a betonlemezeket a lelátókra. Az előregyártott elemek szállítását 1952-ben már az új lakatosműhelyben készített kisdaruk, gépek végezték. Saját korszerű, új asztalos és ácsműhelye és vasbetonszerelő telepe volt az építkezésnek. A földfeltöltés elkészülte után, egymásután nőttek ki a pilonok a földből, s nagy lendülettel folyt az építőmunka. Még az egyesületek sportolóit is bevonták különféle társadalmi munkákba... Télen is dolgoztak a Népstadion építői. Bemelegített kaviccsal, habarccsal, letakarással és hőlég- befúvásokkal még a legnagyobb hidegben is dolgoztak. Az építéshez végül egymillió százharmincezer téglát használtak fel. Ezt a mennyiséget egyvonalba rakva, téglavonalat lehetne vezetni Budapesttől Amszterdamig és onnan Varsóig! Kevesen tudják, hogy már 1949-ben fűmaggal vetették be a pálya talaját, s azt szorgalmasan éveken át ápolták. A pálya mérete egyébként 110x75 m nagyságú. Kezdetben 25000 állóhely és 53000 ülőhely volt. Az ülőhelyre felszerelt lakkozott felületű borovi fenyőlécezés minden személyre 45 cm széles, kényelmes ülést biztosított. A vasbeton tribünben épített két, egyenként 18 személyes lift az időseket, vagy a testi hibás nézőket pillanatok alatt repítette a tribün legfelsőbb soraiba. A Népstadion villanyújsága, órája nagyon sokáig Európában az egyik legkorszerűbb konstrukció volt. A 18x6 m méretű vasszerkezetű táblán 5 m átmérőjű óra működött, amelyen 2,2 illetve 1,5 m hosszú mutató jelezte az órákat és perceket. Az óra mutatóit összesen 14000 izzó világította meg! A kerítésekbe negyven pénztárfülkét építettek be. A szurkolók - részben újszerű belépőik révén - könnyen, pillanatok alatt megtalálhatták helyeiket. A nézőtér állóhelyi részét 1-X-ig jelölték, e jegyek a játékoskijáró oldalára szóltak. Kérték a szurkolókat, hogy tanulmányozzák már a meccs előtt a jegyeket, mert azokon piros ponttal már előre feltüntették, hogy hová is szól a jegy, melyik kapun lehet a leghamarabb elérni. Szóval minden szép volt, jó volt - a szurkolók csak egy dologgal nem tudtak kezdetben megbarátkozni. Két betongerenda között az építkezés szabályai szerint némi rést kellett hagyni, mert a melegtől, hidegtől, terheléstől a gerendák hossza változik. Csakhogy a szurkolók ennek láttán azt magyarázták egymásnak, hogy biztosan azért vannak azok a rések, mert elszabták az anyagot. Hiába ez volt az első, előre gyártott betongerendákból készült sportlétesítmény... Aztán amikor 1956-ban földrengés rázta meg Budapestet és a Népstadionban az sem okozott semmi kárt, akkor nyugodtak meg a kedélyek... A megnyitó napján azonban izzottak a szenvedélye - egy ország ünnepelte a régen várt eseményt. A stadion zsúfolt nézőterén sokan könnyezve nézték, amint Csermák József, a helsinki olimpia kalapácsvető bajnoka felvonta az árbocrúdra a stadionzászlót. A különféle programok közül természetesen a stadionavató futballmérkőzés volt a legnagyobb attrakció. A Bp. Honvéd - Szpartak Moszkva nyitómérkőzés délután fél ötkor kezdődött. Puskásék 3-2-re nyerték a stadionavató meccset. III
