Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1997 / 7.
25 FRADI ÚJSÁG Az új „Zöld Sas trófeás" Szűcs Lajos A gyengécskére sikeredett bajnoki szereplés ellenére akad néhány olyan játékos a csapatban, akivel maradéktalanul elégedettek lehetnek a szakvezetők és a szurkolók. Ilyen például Szűcs Lajos, aki többször is kiváló, válogatott szintű produkcióval rukkolt elő a kapuban. 0 nyerte el idén a Zöld Sasok trófeát, amit a pápai fradis- ták ítélnek oda az adott évben, szerintük leglátványosabban teljesítő ferencvárosi futballistának. Nem érdemtelenül. A díjat május 27-én, az utolsó hazai, Haladás elleni találkozón veheti majd át, utána pedig Lajos fia végezheti el a találkozó kezdőrúgását harmadik születésnapja alkalmából.- Nagyon megtisztelő ez az elismerés - mondja kissé elfogódottan az egykori Fradi-nevelés. - Az egyik legkedvesebb emlékem lesz a trófea elnyerése, hiszen a szurkolók szeretete minden játékos számára rendkívül sokat jelent. De hadd jegyezzem meg rögtön, hogy egy csapat, egy közösség tagja vagyok, oda tartozom, így a játékostársak érdemei is vitathatatlanok az én személyes sikeremben. Jó közösség alakult ki a Ferencvárosnál, mindenkor együtt sírunk, együtt nevetünk.- Sajnos, idén többnyire a sírás jutott...- Valóban elmaradtunk a várakozásoktól. A jól sikerült felkészülés után kifejezetten bíztatóan kezdtük a tavaszt, aztán jött az a bizonyos Dunaferr elleni meccs. Miután Tököli kiegyenlített, valami eltörött. Az a 2-2 sokak számára vereséggel ért fel, s azóta valahogy nem találjuk a ritmust, vidéki mérkőzéseinken, Nyíregyházán és Debrecenben jókora pofonokba szaladtunk bele, s az Újpest ellen sem jött ki a lépés.- Osfradistaként hogyan éled meg, hogy éppen most, az utóbbi esztendők leggyengébb szezonjában védheted a csapat kapuját?- Tudom, hogy ez a helyezés nem méltó a Ferencvároshoz, szégyellem is magam érte. Gyerekkorom legdédelgetettebb álma volt, hogy a Fradi felnőtt csapatnak kapuját védjem, így ez egyelőre csak apró szépséghibával teljesülhetett. Remélem, nem ez az utolsó idényem a klubnál, ennél pedig úgyis csak jobb jöhet. A mi „házi trófeáink" Mr. GÓL: a naptári évben elért összes Fradi-gól 1997: Horváth Ferenc 16 gól 1998: Horváth Ferenc 12 gól 1999: Horváth Ferenc 14 gól Toldi Géza vándordíj: a bajnoki idényben elért Fradi-gól 1997- 98: Horváth Ferenc 12 gól 1998- 99: Szabics Imre 12 gól 1999- 2000: Tóth Mihály? Horváth Péter? gól Zöld Sas trófea: a pápai Fradi-szurkolók ajándéka, a leglátványosabban szereplő ferencvárosi játékosnak 1997- 98: Horváth Ferenc 1998- 99: Mátyus Jáno 1999- 2000: Szűcs Lajos / Érdi Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Kht. 1223 Budapest, XXII., Park u. 2. Tel.:226-8422 • Fax:226-8037 2030 Érd, Elvira-major Tel.: (23) 389-578 • Fax: (23) 389-478 FRADISTÁK E gy rövid részlet a irodisták fut- ballmezben című könyvből: 106. Hermann (Kolló) Ignác - fedezet Első mérkőzése: 1914. október 19. Üllői út: FTC-BEAC 4-0. Utolsó mérkőzése: 1919. december 14. Üllői út: FTC—33 FC 0-0. Az FTC- ben összesen 15 mérkőzésen szerepelt (13 bajnoki, 1 nemzetközi, 1 hazai díjmérkőzés). A Kolló becenév úgy került „képbe", hogy ez a játékosunk imádott kolló táncot járni - és ugye máris adott volt a becenév. Az újságok összeállításában néhányszor így írták a nevét... 107. Marositz Ferenc - hátvéd Első mérkőzése: 1914. december 8. Üllői út: FTC-UTE 6-0. Utolsó mérkőzése: 1915. április 11. Üllői út: FTC-Törekvés 4-1. Az FTC-ben összesen ezen a két hazai díjmérkőzésen szerepelt. 108. Hegyi Mátyás (1892. február 2.-1932. október 24.) - csatár Első mérkőzése: 1914. december 8. Üllői út: FTC-UTE 6-0. Utolsó mérkőzése: 1918. május 19. Hungária kit: MTK-FTC 5-0. Az FTC-ben összesen 57 mérkőzésen szerepelt (21 bajnoki, 8 nemzetközi, 28 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 16 (9 bajnoki, 7 egyéb). * Ez az a játékos, aki egyszerre több egyesületben is rúgta a gólokat. Az FTC már a nyolcadik (!) egyesülete volt. Pályafutásáról, az FTC-ben eltöltött évekről egy 1926-os Nemzeti Sportban így emlékezett meg:- Miután felszabadultam a lakatosoknál, a III. kerületben játékra jelentkeztem. Nagy csalódásomra azonban elutasítottak. Mérgemben több klubhoz is jelentkeztem, valóságos futballhiéna lett belőlem. Mindenhol más néven szerepeltem. A KAOE-nél Nagy Mátyás, a JTC-nél Nagyhegyi, egy másiknál Sashegyi, sőt Naphegyi név alatt is voltam igazolva. Egyik klub sem tudta, hogy a másiknál igazolva vagyok. Lassan azonban közismert lettem, úgyhogy több klubban való szereplésem lehetetlenné vált. 1910-ben végre a Kerület érintkezést keresett velem. Csak baj volt a leigazolással. Melyik a valódi nevem? Kieszközölték, hogy a TTC- ben Nagyhegyi név alatt való igazolásom legyen az érvényes. A TTC elnökének közbenjárására rögtön kiadtak, természetesen Nagyhegyi néven. így ezt a nevet kellett használnom egészen addig, mígnem az FTC-hez kerültem. Közben súlyos sérülés ért, egyre kevesebbet törődtek velem. A lábam azonban a hosszú sérülés után meggyógyult. Ekkor a mellettem dolgozó Englohner, az FTC futóatlétája rábeszélt, hogy kérjem átigazolásomat az FTC-hez. Erre nem éreztem hajlandóságot, hogy azonban lerázzam magamról, azt mondtam, hogy jó, jó, csak írjon alá egy átigazolási blankettát a nevemben. Midőn az átigazolások nyilvánosságra kerültek, az enyém elkerülte az óbudaiak figyelmét. Törődtek is velem! Csak később, amikor látták, hogy a lábam ismét jó, akkor kaptak észbe. Sejthették, hogy a blanketta körül valami suskus van, ezért a Szövetséghez fordultak. Itt azután visszafizethettem a kölcsönt, sérelmeimet. Kijelentettem, hogy a blankettát nem én írtam ugyan alá, de a Fradinál maradok! így kerültem egész véletlenül, mintegy dacból az FTC-hez. Négy évig játszottam a Fradiban. Örökké felejthetetlen lesz számomra az itt töltött idő. Az újdonság erejével hatott reám minden: az első meleg fürdő, masz- százs, a kitűnő szerelés, a vezetőség elsőrangú bánásmódja, a hangulatos klubvacsorák, a drága jó franzstadti cimborák. Akkoriban volt egy rendkívül jó szokás. Minden elsőcsapatbeli játékosnak a klub terhére számlája volt a klubvendéglőben és kávéházban. Ezt azután alaposan ki is használtuk. Tréningek és mérkőzések után két- három bécsi szelet, 10-15 palacsinta meg se kottyant. Havi számláim elég tekintélyes összegre rúgtak, de sohasem szólt senki, hogy fizessem ki. Becsültek, mert lelkiismeretesen megrakkoltam a számlák ellenértékét. A legemlékezetesebb élményem az FTC-ben a háború alatt történt velem. Prágában a Slavia ellen játszottunk. Az első félidőben a csehek borzasztóan durván játszottak, s hamarosan lerúgták három emberünket. A megfélemlített csapatnak azután sorra lőtték a gólokat. Nagyon mérges voltam, és a második félidőben bizony „kentem" a Slavia játékosokat. Egy alkalommal Bielkát, a kedvencet terítettem le, mikor a bíró odarohant hozzám, és a következő szavakat kiáltva, németül tombolt: - Kifelé, te magyar kutya! A sértésre elfutott a düh, s két hatalmas pofont akasztottam le a prágai bírónak. Óriási ribillió tört ki erre, a tömeg a pályára rohant és meg akart verni. Drága jó cimboráim azonban védőgyűrűt fontak körülöttem. Nem engedtek bántani. A rend helyreálltával mégsem kellett kiállnom, de gondolom ezt meg is bánták - ugyanis ezután két gólt lőttem... Nos mindez 1917. szeptember 23-án, Prágában történt, egy 5-2- es vereséget hozó mérkőzésünkön. Hegyi a következő hónapokban még egy hetessel, azaz hét bajnoki gólt rúgva búcsúzott a Fraditól. Vajon új egyesületében milyen néven szerepelt? 109. Magyar Imre - kapus Első mérkőzése: 1915. február 28. Üllői út: FTC—33 FC 2-0. Utolsó mérkőzése: 1918. június 30. Halom U.: FTC-MÁV Gépgyár 3-1. Az FTC-ben összesen 5 mérkőzésen szerepelt (2 bajnoki, 3 hazai díjmérkőzés). 110. Zavaros (Zawerusinszky) Árpád - hátvéd Első mérkőzése: 1915. március 14. Üllői út: FTC—III. kér. 1-0. Utolsó mérkőzése: 1918. május 9. Üllői út: BTC-FTC 1-0. Az FTC- ben összesen 7 mérkőzésen szerepelt (3 bajnoki, 2 nemzetközi, 2 hazai díjmérkőzés). Hogy miért éppen Zavarosra magyarosította a nevét? Talán, mert az is hét betűből áll - annyi, ahány meccset a Fradiban játszott... (A könyv a Fradi ajándékboltban és a Fradi étterem előtti elővételi helyen - Tóni bácsinál - kapható.)
