Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1997 / 7.
6 TRIBUN tss Mészáros József A jó szerepléssel kapcsolatban gyakran emlegetik a Ferencváros csapatát, mint a hagyományok ápolóját. Valóban tradicionális az Üllői úton a kiugró sikerek kivívása, akár a bajnokságra, akár a régi kupaküzdelmekre gondolunk. A nagy elődök idején világhír övezte a zöld-fehér együttest; Dél-Amerikában, és más világrészekben és országokban ismerték és becsülték meg az Üllői úti három betűt. Rendszerint valamelyik nagy játékos egyéniséghez fűződtek a sikerek. Volt például Borbás-korszak, Slózi-időszak; sűrűn emlegetik ma is a Sárosi- csapatot, valamint az Uruguayt is legyőző Fuhrmann- korszak tizen- egyét. Ma az FTC kiforróban levő együttese gondoskodott arról, hogy ne egy-két játékos kiemelkedő teljesítményéhez fűzzenek elismerő - vagy bíráló - kommentárt, hanem a csapatot emlegessék. A labdarúgóélet statisztikusai a Fradi bajnokságban és VVK-ban elért sikerei nyomán előszeretettel „beszéltetik" a számokat - sorolnak adatokat, amelyek kiáltóan bizonyítják, hogy az Üllői úti együttes 1965-ben csúcsteljesítményt ért el állóképességben, fizikumban, s így tovább. Hiszen a VVK, általában a kupaküzdelmek történetében még nem fordult elő, hogy a győztes csapat 14 nehéz, kemény mérkőzés után vette át a kupát - ezzel 1260 percet áldozott a VVK oltárán. Döntőbeli ellenfelénél, a Juventus-nál pontosan 270 perccel játszott többet, nem beszélve arról: a WSC-vel, a Bilbao-val és az angol bajnok Manchester United-del háromszor kellett megbirkóznia, hogy végül is eljusson Torinóba, ahol idegen környezetben, egyetlen 90 percre téve fel mindent, nemcsak győzött, hanem elismerést szerzett az egész magyar labdarúgásnak. Ha mindehhez még hozzá vesz- szük, hogy bár a zöld-fehérek a tavaszi bajnoki idényben két mérkőzéssel kevesebbet játszottak, de a legkevesebb - hét - vesztett ponttal rendelkeznek, s 9 játékost adtak a válogatott csapatoknak, - a statisztikusokkal együtt nyugodtan sommázhatjuk, hogy labdarúgásunk 1965-ös első félévének bizonyít-, ványosztásakor az Üllői útiak kitűnőre vizsgáztak. Minket azonban nem a számok, az adatok - bár ezek is sokat mondhatnak - érdekelnek ezúttal közelebbről. Hanem a Fradi teljesítményének a hogyanja, a mikéntje. Üljünk le egy kis beszélgetésre Mészáros Józseffel, az öreg edzőknek is dicséretére váló sikereket kovácsoló fiatal edzővel. A mérkőzésekről úgy ismerik őt, mint Helenio Herrera kontrapunktját, nyugodtan ül a helyén a törülközővel gondosan letakart kispadon. Nem gesztikulál, nem ugrik fel, nem csinál kezével tölcsért a szája elé. Fegyelmezi magát. Hogy mi zajlik ilyenkor benne, az más kérdés. Az edző ezen a környéken él: mint Fradi-játékos szívta magába a nemes értelemben vett klubszerete- tet. Ennek ellenére, nem volt köny- nyű dolga, amikor 1961-ben átvette a csapatot. Többen kiöregedtek, mások nem tudtak lépést tartani a csapatban a gyors fejlődéssel, amit a korszerű labdarúgás elsajátítása megkívánt. Ma már eljutottak az Üllői úton ahhoz, hogy zömében saját nevelésű játékosokból kerül ki a gárda. S mint Mészáros is említi: ehhez komoly segítséget adtak neki edzőtársai, főként Csanádi Ferenc, az ifjúságiak edzője. Az ifjúságiakat, tehát az NB I- esek utánpótlását nevelő Csanádi, valamint Mészáros, a főedző harmonikus összjátékán, együttműködésén alapulnak a zöld-fehérek sikerei. Az együttműködés egyik leghasznosabb megnyilvánulása, hogy Csanádi az ifjúságiaknál a hiányposztokra neveli tanítványait. Aki ismeri labdarúgásunk Achilles-sar- kait, fokozottan értékelheti ezt az együttműködést, főként a szélsők nevelésében. Nem véletlen az sem, hogy 1961-től - amikor Mészáros átadta az ifiket - sok ifjú játékos érett be - tulajdonképpen ők állnak a mai NB l-es csapat gerincében. Van-e a Fradiban „nemzedéki vita" vagy nincs - erre nem tudunk megnyugtató választ adni. Biztos azonban, hogy a mai NB l-esek zömét - húszévesek alkotják! A sportiskolák jogosságát példázza: Géczi, ifjúsági korában, az Egri Sportiskolából került kapusnak a Fradiba. Persze, válogatott kapusunk az Üllői úton bontakozott ki olyan kapussá, aki Charlton, Law vagy Combin tekintélyét sem tiszteli, hogy csak VVK-beli ellenlábasait említsük. Horváth Laci, a balhátvéd, tizenhatéves korában, a pápai csapatból került az Üllői útra. Ma már állandó tagja az NB l-es csapatnak. A szintén 20 éves Páncsics Miklóst, még „szűzen" igazolták az ifi csapatba. Hullámzó teljesítményei ellenére minden pillanatban készen áll az NB l-es csapat küszöbén. Juhász Pista kölyökjátékosként kezdte; az ifjúsági válogatottban belső csatárként szerepelt; a Mészáros-Csanádi „koprodukciós" átnevelés következménye az lett, hogy a fedezetpár egyik posztját most vele szeretnék az NB l-ben tartósan betölteni. Egy újabb húszéves - Varga Zoli. A kőműves fia 6 esztendős korában került fel Válról Pestre. A Fü- vészkertnek is számító Károlyi kertből csakhamar eljutott az Üllői útra. Civilben, ránézésre, ma is kisdiáknak tűnik - Nemecseknek. Érett technikai tudással és taktikai érzékkel rendelkezik. Edzőjével, Mészárossal jött fel az ifi-csapatból az NB l-es gárdába. Az edző valósággal a fiának tekinti - talán saját ifjúságát látja megelevenedni Zoliban. Érthető, hogy saját képmására szeretné alakítani a meghökkentő rögtönzésekre - de kihagyásokra is - képes ifjú játékost. Edzőjének becenevét ragasztották Vargára - ő a Fradi Dodó ll-je. Másfél év alatt nagy igénybevételnek tették ki - a válogatott keretben is - a fiatal játékos még fejlődő szervezetét. így, érthetően, időnként még hullámvölgybe kerül. A szűkített NB l-es keret kapuját döngeti Németh Miklós is, aki kö- lyökkorában került a zöld-fehérekhez. A kitűnő fizikumú középcsatárból sokak szerint a jövő Deákja is kibontakozhatik. Egy biztos - a lövőereje páratlan. És ott áll, már szinte rajtra készen, a „Csanádi iskola" egyik neveltje, az ifi válogatott Szőke Pista is. S nyomában a sok, tehetséges gyerek. Régi dolog, hogy a labdarúgók kincsesbányája a Ferencváros és környéke. Ha avatott kezek nyesegetik a labdarúgó-palántákat, az eredmény nem maradhat el. Az edző talán szándékosan beszélt csak a mai 20 évesekről, s figyelmen kívül hagyta azokat, akik - ha nem is sokkal - de túl vannak a két X-en. Mint például Albert, a hajdani kölyökjátékos is. Albert - kivételesen engedjék meg a szójátékot - most van „in Floribus" - virágkorát éli, lehiggadva, megnyugodva. Albert döntő változáson esett át, s ennek hasznát, saját magán kívül, a csapat is látja. A változás magánéletében és játékában is bekövetkezett. E kettő szorosan összefügg egymással. Flóri -, hogy múlik az idő - családot alapított, s kifejlődött benne a felelősség érzése. Nehéz lenne megmondani, hogy mi nagyobb Rákosinak: a szíve vagy a tudása?... Kölyökkora óta fűzik erős szálak az Üllői úthoz. Olyan megbízható, mint - kalauz korában az autóbuszon, amelyet a papa vezetett. Már 26 éves... Fiatalságából adódott szertelenségét már leküzdötte. Mindent megtanult, amit labdarúgó 26 éves korában elsajátíthatott. Ha kell főhőse a gyepszőnyegnek. Vagy kontrás a „bandában".
