Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1996 / 6.
saságában sütkérezhetett a dicsőségben. Olyan egyéniségek mellett, mint a mexikói Hugo Sanchez, vagy az olasz Walter Zenga, hogy a német Matthias Sammerró'l, Andreas Köpkéről és Gerd Müllerről ne is tegyek e helyütt említést. Hogy akadt kis zökkenő? Hogy az érkezés estéjén nem tudhattuk, Feri bácsi mit vacsorázik, mert arról nem nagyon gondoskodtak a szervezők? Hogy 21-én 11 órakor (ez előírás, de azért álljon már meg a menet...) a szállóból kipenderítették a Deák-házaspárt? Igen, megesett. Szerencse, hogy ottani konzulátusunk azonnal kocsit küldött, díszebédet adott „Bamba" tiszteletére, délután pedig a reptérre is kifuvarozták diplomatáink őket. Mi több: egy német klinikaigazgató korlátlan időtartamra meg is hívta Feri bácsit egy kis gyógykezelésre! Hogy ez idehaza egyetlen kórháznak •' sem jut eszébe? Hja, az ágyleépítések idején nem az a fontos, hogy Deák Ferenc éveit esetleg szerető gondoskodással meghosszabbítsák, legalábbis minden erre vall. No, ennyit a „háttérről". Faggattam Feri bácsit, egyáltalán mit érzett a gyönyörű este során?- Ez olyasmi fiam, mintha huszonegyedikalkalommal is fölvehettem volna a nemzeti címeres mezt. Büszke vagyok, mert az élettől ugye túl sok csilingelőst már aligha remélhetek. De a kitüntetéssel már minden más, könnyebben érzem magam, feszít az öröm. Ilyenkor a nosztalgia kötelező. Melyik gólja köszön vissza legélénkebben pályafutásáról?- Tán meglepődik, de mind kedves. Jómagam minden egyes szögből, helyzetből, fittyet hányva arra, hogy éppen hány méterre vagyok a kaputól - habozás nélkül lőttem. Vagy éppen fejeltem, ha a távolság kisebb volt. A három, a Fradiban „lehúzott” bajnokság csodás emlék. Csakhát jött ugye az a balatoni este, amikor két ÁVH-s meghallotta, hogy a tiltott Fradi-nótát énekelem. Ajánlották, hagyjam abba. Kicsit „begőzöltem”. Az egyiket bizony alaposan megfegyelmeztem egy takaros ütéssel. S akkortól már nem volt mese, baj lett a dologból... Hogy miként, az lluska mesélte:- Üzentek „legfelső helyről”, hogy férjem kétféle csíkos szerelés között választhat. Az egyik lila-fehér, a másik pedig fekete-fehér. Utóbbit a börtönök rabjai hordják... Hja, így jött 3-3, SZAC-ban és Ferencvárosban eltöltött élvonalbeli bajnoki év után öt, a Bp. Dózsában kicsit kényszerből letudott időszak. Dehát leplet rá! A történelem túllépett ezeken a kellemetlenségeken. Csak berzenkedik bennem a kisördög: vajh, „Bamba” - ha maradhat a Fradiban — hány gólnál áll meg? Mert bizony az Üllői úti tripla év (gólszámai: 41, 59, 21) után biza a Dózsában már csak 12,5,15,15, 9-es, idényenkénti lajstromú gólmutatóval rukkolt ki. Enyhén szólva szembetűnő visszaesés. Pöge a díjkiosztó után kérdezte „Bambát”: hogyhogy csak 20 válogatottsággal vonult vissza a „kisegyleti nagyágyú”?- Ezt talán hagyjuk - mondta Feri bácsi (lluska élénken bólogatott) az akkori válogatott szakvezetést utólag ne illessük kritikával. Vélhetően nem volt annyira szimpatikus azegyéniségem... Dehát ezt ma már nincs kitől megkérdeznem. Most büszkén fotóztatta magát, lubickolt a népszerűségben, élvezte, hogy Zenga, Schmeichel, Pfaff, Puskás, Zsengellér, Sammer, Köpke és a nagy Gerd Müller is vastapssal adózik életművének. A taps jogos volt, hiszen a 66 góllal második, az 59-cel pedig ötödik az örökös rangsorban. Csattanó? A pompás Edson Arantes do Nascimento, a brazil Pelé ezen a bajnoki idényre bontott öröklistán csak a hatodik. 1958-ban 58 gólig jutott. Deák Ferenc hát kétszer is lepipálta a „Fekete Gyöngyszemet”. Isten éltesse, Feri bácsi. Szabó Sándor (MTI) 5
