Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2003 / 6.
Takács Tibor a Népstadionról Takács Tibor, az Ybl Tervező elnök-igazgatója, a Ferencváros volt alelnöke kisgyermekként már a Népstadion avatóünnepségén is ott ült a nézőtéren. Az azóta eltelt fél évszázadban megannyi felejthetetlen élményben lehetett része a hatalmas betonkaréj lelátóján.- Hat éves voltam, addig ekkora kolosszust még soha nem láttam - emlékszik vissza. - Lenyűgözött a látvány, ahogy a tornászok egyen szerelésben gyakorlatoznak, és ahogy galambok ezrei röppennek az ég felé. Egy életre elköteleztem magam a népstadionnal, ami akkor Európa egyik legkorszerűbb stadionjának számított.- Általában honnan szurkolta végig az eseményeket?- A pénztár nyitásakor már ott álltam a sorban, és ha csak lehetett, mindig az M szektorba váltottam meg a belépőmet. Onnan mindent nagyszerűen látni. Persze előfordult, hogy éppen oda, vagy más helyre is csak nehezen jutottam jegyhez. Apám orvos volt, és a betegektől soha nem fogadott el pénzt. Viszont sportolók is voltak a páciensei között, és ha már nagyon reménytelennek tűnt, hogy valamilyen kiemelkedő eseményre bejussunk a stadionba, ők leptek meg belépőkkel.- Gondolom, elsősorban a futball vonzotta a lelátóra.- Természetesen, de régebben más sportágak rendezvényein is zsúfolásig telt ház jött össze. Ott szoríthattam például a magyar kosárlabda-válogatottért, amikor a Szovjetuniót vertük az Európa-bajnoki döntőben. Tudomásom szerint kosárlabda-mérkőzést azóta sem játszottak közel százezer néző előtt. Aztán magam is ott ünnepelhettem a kis Kovácsot, amikor legyőzte a legendás Zatopeket. Bizony, az atlétikai versenyekre is meg tudott telni az aréna... a labdarúgás - a mai fiataloknak hihetetlennek tűnik - hosszú évtizedeken keresztül akár havonta több alkalommal is megtöltötte a lelátókat.-Különösen emlékezetes találkozók?- Órákig sorolhatnám. Rengeteg, a magyar futball történelmében mérföldkőnek számító kilencven percet szurkoltam végig a helyszínen. Büszke vagyok rá, hogy ott lehettem az évszázad mérkőzésének visszavágóján, amikor az angolokat leléptük 7-1-re. Vagy amikor a Vasas a kinti 0-4 után itthon megverte a már akkor is világverő Real Madridot. Persze a kedvenc csapatom, a Ferencváros meccseihez köt a legtöbb csodás élmény. Még arra is emlékszem, mikor, ki, melyik kapuba talált be. Ha most megkérdezné, hogy egyszer a DVTK ellen 1- 1 -es állásnál negyedórával a vége előtt Albert Flóri hova lőtte a gólt, azonnal rávágnám, hogy a Földtani intézet felőli kapuba.- A Fradi az Üllői úti aréna átépítése miatt évekig otthonának tekinthette a népstadiont.- Ráadásul ez egy igen eredményes időszak volt, hiszen a Népstadionban Mészáros Dodó bácsi és Lakat Károly irányításával bajnoki címeket ünnepelhettünk azalatt a néhány év alatt. Nem beszélve a kupagyőzelmekről. A nemzetközi kupameccsek közül talán a Liverpool, a Manchester - Karába micsoda hatalmas gólt ragasztott a Keleti pu felőli kapuba! -, a Dinamo Moszkva és a Zágrábi Dinamo elleni meccsek kívánkoznak az élre. Mára megszépültek a kínos kudarcokkal kapcsolatos emlékek is. A legjobban nekem a Honvédtől elszenvedett 7-2-es vereség fájt, szegény Tichy Lajos szinte egyedül vert meg bennünket, még fradistaként is kénytelenek voltunk elismerni, milyen szenzációsan játszott azon a napon.- Később következtek a szintén feledhetetlen hangulatú kettős rangadók.- Akkoriban már nem tartoztunk a kontinens legszűkebb élvonalához, mégis ezek a kettős meccseken fantasztikus volt a miliő. A szurkolótáborok forró hangulatot teremtettek, s mindig 80-90 ezer ember előtt lépett pályára a négy legnépszerűbb fővárosi csapat. A Fradi mindig a második mérkőzésen került sorra, s az első meccs második félideje alatt ott melegítettek a Szoborpark által határolt füves területen. Általában többezred magammal meglestük őket, jobban érdekelt a fradisták bemelegítése, hogy éppen mit csinál egymás ellen a Dózsa és a Vasas. Szép idők voltak, nem tudom mikor térhetnek vissza... 9/M @eroezch ÍOÓ2 udafe&t/, GBécw w. /. Sfy/o*: Sf 7-2476, J/<9-49<9<9 <Sf7~224l YBL TERVEZŐ KFT. XXII
