Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2003 / 6.
TRIBIÍÍM Kedves Szurkoló- tisztelt Olvasó! Mindenkor tiszteltem a fél és egész évszázados jubileumokat, mert az már legalább egy élet munkáját, események sokaságát takarja. Én még gyermekként mentem 1953-ban a Népstadionbeli klub és válogatott meccsekre, és most immár ötven év múltán a 2003. május 6-i FTC-DVSC Magyar Kupa döntőre léptem át a stadion kapuját. A nosztalgiázásom - amely természetes életformám és szakterületem - nos elragadott. Mint fradista, a Népstadionbeli kupadöntő kapcsán mire is emlékezhetem, mint fél évszázadnyi FTC bajnoki és kupameccsekre, egy kronológiai összeállításra, amely nekünk sok-sok örömet jelentett, az ellenfelek - nos, hát azért ellenfelek... De csak ellenfelek és nem ellenségek! Mi a Népstadionban EGY SZEKTORBAN néztük a kettős meccsek rangadóit, az Újpest (Ú. Dózsa), a Vasas (Bp. Vasas), a Budapesti Vörös Lobogó (MTK), a Bp. Honvéd (Kispest) ifjú és idősebb szurkolóval együtt! Mert focit akartunk látni, jó meccseket - no és a saját csapataink sikereit. Persze, hogy ment a zrika a táborok, az EGYMÁS KÖZÖTT ÜLŐ ellenszurkolók között, de hát ez meddig ment? Nos ez csak addig, tribünhangulatig ment el. Gondolhatják, ha erről ma már nosztalgia szinten írom e sorokat. A bírókat akkor is szidták, minden tábor. Dehát a döbbenetes játékvezetői hibák már a századelőn jelentkeztek, nos azóta sajnos maradtak. Ezzel mindenkor együttélt a futballtársadalom. De mi most egy nagyon felújításra (átépítésre?) váró létesítmény jubileumán az örömre, százezrek (milliók) egykori Népstadionjára, világsikerek, kupagyőzelmek helyszínére emlékezünk. Én, a Fradi szemszögéből visszapillantva, nos ezeket nyújtom át - a terjedelem adta lehetőségek szerint- gondolom sok-sok ferencvárosi szurkolónak mindez néhány kedves emlék és megdobogtatja a rajongók szívét. Fradista szeretettel: Nagy Béla Az első kapavágás 1948. július 13-án történt, Tildy Zoltán köz- társasági elnök végezte. A gazzal benőtt hepe-hupás régi Lóversenytéren a földmunkálatokkal kezdődött a Népstadion alapozása. Már az első évben több, mint 60 ezer köbméter földet mozgattak meg. A Középület Tervező Intézet stadiontermében pedig lelkes, fiatal mérnökök keresték az új, korszerű megoldásokat. Végül a 70 ezerre tervezett Népstadion végleges tervkialakításában a nézőhelyek számát 100 ezerre irányozták elő. 1950 tavaszán a Minisztertanács elfogadta a végleges terveket, s az év végén már igen előrehaladott volt az építkezés. Közben úgy döntöttek, hogy 1953. augusztus 20-án az építkezési ütemnek megfelelően, egyelőre 78 ezer férőhellyel a Népstadiont felavatják. A pilonok, azaz a tribünt tartó hatalmas, 31 méter magas vasbeton oszlopok alapmunkái is elkészültek. Az egykori Lóversenytér nemrég még gazzal benőtt területe pedig las- san-lassan kis várossá alakult át. Egy ideig az egyik cementárugyár szállította az előregyártott elemeket az A díszesen kiképzett pilonokban építették a feljárókat, így azok lépcsőházként szolgáltak. Amíg
