Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

2000 / 10.

TRIBUN 7 Győzelem éjjel egykor... A mólóra vitt bíró! buzdította a Magyar ver­senyzőket. Meg is volt az eredmény, hiszen három súlycsoportban is ma­gyar Európa-bajnokot avattak, és a pontver­senyt is Magyarország nyerte. Az FTC két ökölvívója két éremmel gazdagította a magyar sikereket. „A harmatsúlyú Széles áll fel, ellenfele a román Plaesu. Belharccal igyekszik a mérkőzés sorsát eldönte­ni. Széles a második me­netben kezdi fokozni a tempót. Rákapcsol és megint a magyar, trikolor kúszik fel az árbocra. Is­mét felhangzik a magyar himnusz." Középsúlyban Szigeti­nek az olasz Meroni ne­héz ellenfél volt. Különö­sen a második menetben bizonyult jobbnak és vé­gül őt hirdették győztes­nek. Szigeti áz erőviszo­nyoknak megfelelően ezüstérmet nyert. Fradisták a pilseni nézők vállán! Megindultak az 1930. évi KK küzdelmek. A Fe­rencváros Prágában kitű­nően mutatkozott be: Sla- via-Ferencváros 2-2. „A Ferencváros az első perctől kezdve olyan fölé­nyes, tökéletes futballt játszott, hogy a közönség fokról fokra jobban felme­legedett az idegen csa­pat irányában. így adó­dott, hogy a második fél­idő egyes periódusaiban már a Ferencvárosnak tapsolt a prágai publi­kum. A mezőnyben időn­ként szemkápráztatóan ment a játék. Maguk a fe­rencvárosi fiúk is mondo­gatták a meccs után, hogy Dél-Amerika óta még sohasem ment nekik ilyen jól a játék.” Blum Zoltán tehát sikerrel kezd­te edzői működését. A ré­gi edző - Tóth Potya Ist­ván - sem feledkezett meg volt játékosairól. A szállodába másnap táv­iratot hozott a postás: Győzelemmel felérő eredményetekhez szívből gratulál - Pista bácsi... A prágai siker után nem utazott haza a Fe­rencváros, hanem válo­gatottjai nélkül tovább portyázott cseh és len­gyel csapatok ellen. A fradisták Pilsenben 7-0- ra győztek. A csapat olyan nagy sikert aratott, hogy a ferencvárosi játé­kosokat a pilseni nézők a vállukon hozták le a pá­lyáról! Ami még feltétlen említést érdemel, hogy Blum edző is játszott a csapatban! Régi posztján - a fedezetsorban szere­pelt - így közelről adta taktikai utasításait... Slózi búcsúmeccse 1930. július 13-án volt a Ferencváros-Budai 11 (6-2) barátságos mérkő­zés, amelyet azonban ju­talomjátékkal ünnepé­lyessé tettek. Az ünnepelt Schlosser Imre volt. Sló­zi ekkor a Kispest csa­patának edzéseit vezet­te és a mérkőzést a Kis­pest jubileuma alkalmá­ból rendezték meg. Slózi a mérkőzésen nem ját­szott, csak a kezdés előtt üdvözölte a játékosokat és megköszönte a rész­vételüket. A Ferencváros csapata ekkor szerepelt először búcsúmérkőzésen. 1928 augusztusában ugyan már rendeztek volna egy Fradi-Újpest búcsú­meccset Blum és Fogl ja­vára de az a rossz idő mi­att elmaradt. Később egy 2 x 25 perces „meccset” játszottak - dehát az nem volt az igazi... A Fradi első „búcsú- meccs" csapata: Amsel- Tőrös, Korányi-Furmann, Lyka, Berkessy-Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut (a teljes T-betűs csatársor!) A Fradi góljait Toldi 2, Takács II, Tán­cos, Turay, Berkessy sze­rezték. „Hatalmas, itt még so­ha nem látott nagyszámú közönség előtt játszottuk túránk harmadik mérkő­zését Olaszország vízipó­ló bajnokcsapatával: FTC-US Triestina 9-1! A fiúk nagy lelkesedéssel feküdtek bele mindjárt a játék legelején és az ola­szokat egy percre sem engedték szóhoz jutni. A közönség látva nagysze­rű játékunkat, meleg ün­neplésben részesítette csapatunkat. A gólokat Házy 5, Rajki 3, és Zentai szerezték. A mérkőzés­nek éjjel 1-kor lett vége. A meccs előtt ugyanis úszószámokat rendeztek, amelyek közül az 50 m- es és 100 m-es gyors­úszást Zentai nyerte, míg a 100 m-es mellúszásban Forrai győzött.” (Nádas túrajelentése) A Fradi fiatal pólócsa­pata szép győzelmeket aratott, mindenhol ünne­pelték. Az utolsó trieszti mérkőzésen azonban az ünneplés elmaradt, mert a nézők a jugoszláv bírót megtámadták, a mólóra vitték és be akarták dobni a tengerbe. Csak az utol­só pillanatban menekült meg a bíró a fanatikus szurkolók haragjától... Női vízipóló! A MUE hagyományos Balaton bajnokságát ez­úttal is Siófokon rendez­ték. Említésre méltó sike­rek: Vermes Magda a 100 m-es hátúszásban, Somogyi Mária a 200 m- es mellúszásban győzött. Befejezésül egy 3 perces női vízipóló mérkőzést ját­szottak: MUE-FTC 1-0. A „találkozóról" mindössze ennyit írtak: „Női meccs - vicces. Breier Erzsi dobta a gólt.” Akár vicces, akár nem, íme sporttörténeti tény: az FTC női vízilab­dázói 1930. július 20-án a Sió csatornában meccset játszottak... Még ha há­rom perceset is. Atlétanőnk - világversenyen! A Nemzetközi Női Sportszövetség négyé­venként világjátékot ren­dezett. 1930-ban Prága volt a verseny helyszíne. A ferencvárosi Lukács Éva is részt vehetett a so­kak által világbajnokság­nak titulált versenyen. Természetesen nem győ­zelmi reményekkel rajtolt. Amit elvártak tőle, azt tel­jesítette is. A 60 m-es síkfutás elő­futamában 8,4 mp-es idővel a 3. helyen végzett és bejutott a középfutam­ba. Itt még jobb ered­ményt ért el, hiszen 8,1- es időt futott, de sajnos mellszélességgel csak így is negyedik volt, ezért nem jutott a döntőbe. Hazai viszonylatban ki­tűnő futása így is feltű­nést keltett és személyé­ben az első FTC atlétanőt köszönthetjük, aki világ- versenyen szerepelt. Az Egyetértés verse­nyén Lukács ismét sikert aratott: a 60 m-es futást ezúttal 8,2-es új országos csúccsal nyerte. Prágá­ban bár jobb eredményt ért el, de a csúcsot csak hazai versenyen lehet ja­vítani! Magasugrásban Kolos Margit 140 cm-rel, Nadányi Ágnes súlylö­késben 955 cm-rel, disz­koszvetésben 32,97 m- rel győzött. Kupa készül - de már nem a Fradinak... 1930 októberében sporttörténeti nevezetes­ség is történt. „Elkészült a vízipóló Magyar Kupa! A vízipóló Magyar Kupa is azok közé a ritka díjak kö­zé tartozott, amelyek egyáltalán nem léteztek. Kiírták, csapatok küzdöt­tek érte, voltak védői, csak maga a díj nem volt meg. Most elkészült a ku­pa, sőt ennek kicsinyített mása is, melyet minden évben a védő kap. A III. kér. a díj ezidei védője, már át is vette az őt meg­illető trófeát.” A kiírás szerint - ellen­tétben a labdarúgó MK- val - a vízilabda kupa végleges megnyerését is lehetővé tették. Ehhez há­romszor egymás után, vagy sorrend nélkül öt­ször kellett győzni. Sajnos mire a kupa elkészült, az FTC már nem játszott a ví­zilabdában döntő szere­pet... Az FTC egyébként 1924-ben és 1926-ban volt kupanélküli kupa­győztes. „Az egyik világklasszis legyőzte a másikat” „Birkózóversenyen ré­gen látott olyan hatalmas tömeget együtt a rende­zőség, mint a tegnap esti (1930. október 19.) ma­gyar bajnokság döntőin. Külön élmény volt Papp László dr. és Tunyogi Jó­zsef küzdelme. Hihetetlen izgalom fogta el a néző­ket ezen a mérkőzésen. Ezt várták és ezért kibi- celtek délután hat órától éjfélig. És főleg ezért fi­zették a 3-4 pengős be­lépődíjakat. Megérte, mert a két kiváló verseny­ző bemutatta a birkózás igazi arculatát. A győzel­met Papp Laci szerezte meg, nagyobb rutinjával. Helyesebben, az egyik vi­lágklasszis legyőzte a másikat. A küzdelem síri csendben folyt le, a né­zők szinte még a bizta­tásról is megfeledkeztek. Ilyen küzdelmet egyha­mar nem fogunk látni.” Fehér Jenő és Badó Raymund viszont nem ta­láltak legyőzőre, így két szép bajnoki címmel gaz­dagították a ferencvárosi sikerekben nem éppen gazdag 1930-as évet. A 40 éves igazolt játékos A Ferencváros életé­ben kuriózum számba

Next

/
Thumbnails
Contents