Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

2000 / 9.

TRIBUN

15

A IX. kerületi irodisták - aligha kétséges, sokan vannak - nagy örömére, hat esztendőn keresztül sugározta a helyi televízió a Fra- di-híradókat. Miholics László és stábjának műsora majdnem hogy naprakészen számolt be a Ferencvárosban zajló eseményekről, a programot helyszíni tudósítások, sztárinterjúk és érdekesebbnél érdekesebb riportok színesítették. Hogy mostanában nincs fóruma a képernyőn a klub aktualitásainak, arról nem ők tehetnek. Az utóbbi hónapokban már nem kapnak meghívót a rendezvényekre...- Legutóbb a Népligeti sporttelepen felállított Székely kapu avatására hívtak bennünket forgatni - mondja Miholics László. - Örömmel teljesítenénk egyéb Fradival kapcsolatos feladatokat, de mintha megfeledkeztek volna rólunk. Magánvállalkozásban az elmúlt években mintegy 15 millió forintot költöttünk a híradók készítésére, ma már sokkal nehezebb támogatókat szerezni, mi mégis folytatnánk, ha csak és kizárólag rajtunk múlna.- Mindettől függetlenül a centenárium alkalmából indítottatok egy sorozatot.- Igen, a százéves jubileum alkalmából "100 szép óra" címmel a korábbi Fradi-híradók felvételeiből válogatottunk ki száz órányi anyagot. Volt miből tallózni, hiszen összesen hatszáz óra gyűlt ösz- sze.- Karácsonyra mivel lepitek meg a nézőket?- Ahogy a fenyőfa zöld és a hó fehér, nálunk is zöld-fehér lesz a karácsony. Többek között elővesszük a tarsolyból az egyik legemlékezetesebb tudósításunkat, a Szilkoteksz Zalau—Ferencváros női kézilabda BEK-találkozóról. Talán sokan emlékeznek rá, hosszú évtizedek után magyar forgatócsoportként mi merészkedtünk ki először román földön rendezett sporteseményre. A közönség soraiból folyamatosan lökdöstek, köpködtek, rugdostak bennünket, a szpíkerünk, Füzessy Péter is hősiesen állta a támadásokat.- Tényleg, mi van a IX. kerület szerte nagyon népszerű riporterrel?- Sajnos, az ő szolgálatairól is le kellett mondanunk, hiszen nincs miről közvetítenie. Ha belegondolok, hogy a műsorunkban ki mindenkit szólaltatott meg, a közismerten irodista énekesektől, ismert közéleti személyiségektől kezdve, egészen a klubban sikert sikerre halmozó sztárokig...- Szóval idén nem lesz új, kifejezetten karácsonyi jellegű Fradi- müsor.- Higgyék el, mi vagyunk emiatt a legszomorúbbak. Ami még elkeserít, hogy most már a nézők sem hiányolják a műsort. Régebben egy-egy adás után többen is betelefonáltak a szerkesztőségünkbe, s gratuláltak, hogy tetszik a műsorunk, s érdeklődtek, hogy mi lesz majd a következő híradónkban. Soha nem felejtjük el, amikor a stábunk megjelent egy, az Elektromos-csarnokban játszott Fradi női kézilabda-meccsen, a szurkolók rázendítettek: Fradi tévé! Fradi tévé!- Mostanában mivel töltitek ki a műsoridőtöket a Fradi-bíradók helyett?-Többnyire helyi, önkormányzati aktualitásokkal foglalkozunk, néhány játékfilmet is beillesztünk a programba. De igazán nem szeretnénk panaszkodni, hiszen soha rosszabb hat évünk ne legyen, mint ez az elmúlt időszak. Amikor testközelből élhettük át kedvenc klubunk történéseit...

Kettesben Keller Józseffel,

az FTC

volt csapatkapitányával

A francia másodosztályú Wasquehalban állomásozó labdarúgó pályafutása a Nagykanizsai Olajbányászban kezdődött, ebből a csapatból hívták meg az ifjúsági válogatottba, amelyikkel 1984-ben Moszkvában ifjúsági Európa-bajnoksáÍ

|Ot nyert. Ekkor figyeltek el rá a zöld-fehérek, így került 1984-ben az Üllői útra.- Szenzációs csapatba csöppentem, együtt játszhattam többek között a klasszisnak számító Ebedli Zoltánnal, valamint Pölöskei Gáborral, Takács Lászlóval, Rab Tiborral, Pogány Lászlóval, Szántó Gáborral és szegény Zsiborás Gáborral. Akkoriban a csapat nyolcvan százaléka saját nevelésű játékosokból állt, hiszen híresen jó utánpótlás-nevelés folyt a klubban, nem beszélve a klubhűségről, ami az akkori játékosokat jellemezte. Amint hallom, manapság kevés a saját nevelésű jó futballista, bizonyára ez az egyik oka a mostani gyengébb szereplésnek.- Maradjunk még egy kicsit annál az időnél, amikor zöld-fehér színekben futballozott. Tizenhárom esztendőt „húzott le" irodistaként, hogyan emlékszik vissza a Fradiban eltöltött évekre?- Ez idő alatt háromszor nyertünk bajnokságot, a Magyar Kupában négy alkalommal szereztük meg az elsőséget, Nyilasi Tibi irányítása alatt csapatkapitánnyá választottak, s hat éven át, a külföldre szerződésemig viselhettem e megtisztelő titulust. Ott lehettem a csapatban, amikor Novák Dezső irányítása alatt a Bajnokok Ligájában megvertük a Grasshoppers együttesét, odahaza döntetlent értünk el a Real Madriddal szemben, de óriási élményt jelentett az is, amikor az Ajax ellen játszhattunk egy évvel azután, hogy a hollandok elnyerték a BajnoSajtófigyelő

(ok Ligája elsőségért járó kupát.- Négy évvel ezelőtt, harmincegy évesen, a francia másodosztályú Red Star együttesébe igazolt. Milyen változásokat hozott ez a döntés az életében?-Odahaza a sokat futó labdarúgók közé tartoztam, így két-három hét alatt hozzászoktam az itteni magasabb fordulatszámhoz. A meglepetést inkább az okozta, hogy az edzésen kívül semmi mással nem kellett foglalkoznom, de ez nemcsak rám vonatkozik, hanem a francia játékosokra is. Itt minden rendben megy, a maga útján, a futballisták semmi mást nem csinálnak, kizárólag a játékra koncentrálnak, edzés után hazamennek, megebédelnek, pihennek, majd végighajtják a második foglalkozást, ha van, azután teljes figyelmüket a hétvégi mérkőzésre fordítják. Emlékszem, otthon millió másra kellett figyelnünk, gondolom, ez azóta sem változott. Egyszóval itt rend uralkodik: a Francia Labdarúgó-szövetség például a bajnoki kiíráson sohasem változtat, a meccseket mindig az előre megadott időben játsszák, ezenkívül minden évben megvizsgálja a klubok anyagi helyzetét, és ahol nincs minden rendben, szankciókat foganatosítanak, ami azt jelenti, hogy akár egy osztállyal lejjebb sorolja a csapatot.- A Red Star együttesében kezdte, tavaly viszont átigazolt a Wasquehal csapatába. Hogyan zajlott a klubcsere?- Lejárt a szerződésem, szabadlistára kerültem, amelyet minden évben a France Football című sportláp tesz közzé. Ennek alapján kerültem az új csapatomhoz, ahol ugyanolyan jó szívvel fogadtak, mint az előző gárdánál. Itt az számít, hogy az ember milyen teljesítményt nyújt, mennyire válik hasznára a csapatának. Ezzel szerencsére sohasem volt gond, könnyen befogadtak, elfogadtak a csapattársaim, akik közül néhánnyal baráti a kapcsolatom. Egycsoportos a másodosztály, amelyben jelenleg húsz csapat közül a tizenhetedik helyen állunk, tehát az őszi idény nem sikerült valami fényesen, de bízunk benne, hogy bent maradunk, ez ugyanis a cél. Az első és a másodosztály között nincs túlságosan nagy különbség, különösen erőnléti differencia nem fedezhető fel a két osztály játékosai között. Ezt bizonyítja az is, hogy hosszú évekre visszamenően majdnem minden esztendőben eljut a Francia Kupa döntőjéig egy-egy másodosztályú együttes. Inkább egy-egy nagy egyéniség jelenléte dönt az élvonal javára, akinek a játékán akár egy meccs sorsa múlhat. Ilyen klasszis játékosokkal a második vonalban kevés klub dicsekedhet, anyagilag sem engedheti meg magának a szerződtetésüket.- Kérem, végül mondjon néhány szót a terveiről!- Franciaországban csakis a teljesítmény számít, a korral nem foglalkoznak. Jó formában vagyok, minél tovább szeretnék idekint futballozni, remélem, még két évre szerződést kötnek velem.

(Jó-Év) Sportfogadás