Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

2000 / 9.

8 TRIBUN Fradi „karácsonyfa* díszek” KAPUFAGÓL! A Ferencváros 1929-ben Prágá­ban nem mindennapi vereséget szen­vedett a Slaviátói. A bíró két tizen­egyest ítélt a Ferencváros ellen és megadott egy kapufát - gólnak! Hogyan is esett ez a „gól"? „Obitz fautolja Soltyst, a prágai bíró most sem késik a 11 -es megítélé­sével. Vodicka áll neki és hatalmas lö­véssel a felső lécre vágja a labdát, amely onnan a kapu elé, majd a me­zőnybe pattan. A bíró fütyül és közép­re mutat, holott gólról szó sem lehe­tett. A magyar játékosok hevesen til­takoznak a képtelen ítélet ellen. Bukovi odarohan a bíróhoz és meg­kérdi: Was ist das? (Mi az?) A bíró er­re kiállítja Bukovit és kitart a gól mel­lett." Még a prágai lapok is elismerték, hogy a harmadik gól - nem volt gól... SALAMON BÉLA ÉS A KÉK­FEHÉREK 1930- ban az USA bajnokcsapata, a Fall River vendégszerepeit az Üllői úton. A Fradi félgőzzel is biztosan győzött. A legnagyobb sikert Hungler aratta, aki a Fali Riverben játszott, mivel az amerikaiak balhátvédje az előző mérkőzésen megsérült. Hungler tehát a Fall River kék-fehér mezét húzta magára. Volt is nagy szörnyül­ködés a szurkolók részéről:- Nahát, ezt megérni! Az ősfradista Hungler Csüngi kék-fehér­ben! Salamon Béla, az MTK „atyja" vi­szont a mérkőzés végén dohogott:- Én csak kifogom! Most a Csunginak szurkoltam, de hát a kék­fehérek mindig kikapnak... MAGYARÁZAT A VERESÉGRE 1931- ben a Ferencváros váloga­tottjai nélkül Nagyváradon vendég­szerepeit. Blum Zoltán edző így nyi­latkozott a 4:2-esvereségről:- Az eredmény reális. Meglepett a váradi csatársor taktikai felkészültsé­ge és jó játéka. A bíró kifogástalanul látta el a feladatát. Vereségünk ma­gyarázata a tartalékos halfsor. A tartalékos halfsorban játszott maga az edző, Blum Zoltán is! Ez is ritkán fordul elő, hogy az edző - mérkőzésen - ilyen közelről irányít­hatja a játékosait... ADY KEDVENCE... „Úgy kezdeném, hogy én nem csu­pán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedven­ce is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítés­ként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szüne­tekben ide küldtek az özvegy nagy­mamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap dél­utánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zse­beiből szedte elő a savanyúcukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vi­gyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfür­tömbe, s így biztatott: - Szaladj, kicsi csikóm, szaladj... Utunk általában a mintegy hét ki­lométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtsá­gomat. így emlékezett a kiváló sportem­ber a nagy költővel való találkozásai­ra, s e kedves emlék birtokában való­ban elmondhatja: nem csupán látta Adyt, a kedvence is volt... Mindezt Berkessy Elemér, a húszas évek híres ferencvárosi játékosa me­sélte és nyilatkozta. HAJMERESZTŐ JAVASLAT... 1934-ben felvetődött a gondolat, hogy minden válogatott mérkőzésen más és más legyen a csapatkapitány, mindig az, aki a legjobb formában van. És ő maga válassza ki maga mel­lé azt a tíz fiút, akivel együtt a leg­eredményesebbnek tartja a magyar WNA^WWWWWVWWWVWWWVWWVA/WWWWWWWWW Berkessy párizsi gyöngyélete Párizs, május hó (Az Est alkalmi tudósítójától) Az első esti futballmeccsen Párizs­ban — hiétköznar) — 17 OOO ember volt. Igaz. hogy az ülőhelyek nem siálkás deszkák, hanem piros bőrrel bevont ülések s azt, hogy pores is lehet a pálya, egy párizsi meccs!átogató talán el se hinné. A pálya gyepe kifogásta­lan; ez érthető, mert a nagy dis*pálya körül még tizen­hat olyan gyeppálya van, amely­hez hasonlót, sajnos, egyet sem találhatunk otthon. Ezeket a pályákat állandóan locsol­ják, gondozzák és váltogatva állan­dóan pihentetik. A Racing Francia- ország leggazdagabb egyesülete. Bár futballszakosztálya nem is a legna­gyobb. több mint húsz futballcsapata játszik a különböző csoportokban. Ennek a csapatnak a centerhalf ja a magyar Berkessy, aki Párizsban »befutott ember«. A meccs után vál­lán vitte a közönség a pályáról az öl­tözőbe. Berkessy Franciaországban a leg­jobban űzetett játékos. Havi jövedelme — benfentesek sze­rint — meghaladja a iOOO frankot. Mikor erre vonatkozóan megkérde­zem, elhárítja a választ. — Erre nem felelek, csak annyit mondóik, hogy ha pár évig még így keresek, akkor abból, amit megtaka­rítottam, egész életemben szépen meg fogok tudni élv,. Kérem, hogy mondjon valamit magáról, terveiről. — Nyolc hónapja vagyok már itt, azóta a Racingban játszom s ezalatt háromszor voltam Párizs csapatában válogatott. A francia csapatban nem játaahatom, mert magyar állampol­gár vagyok. Nemsokára 20 naops középeurópai túrára megyünk a csapattal- Többek között Récsbr, Prágába és Pozsonyba is ellátoga­tunk. A túra után másfélhónapos csapatot. így tehát egyben szövetségi kapitánya is a csapatnak! „Ily elgondolás által vezéreltetve pillanatnyilag az a tetszetős gondolat merült fel, hogy a közelgő prágai meccsre máris tessék megbízni a je­lenleg legjobb formában levő magyar futballistát, a csapat amúgy is okvet­lenül helyet kapó Sárosi Györgyöt! Legyen ő a magyar csapat kapitánya a következő meccsre, válogassa ki maga mellé a legjobb magyar tizet, és vezesse ő diadalra azt a magyar csapatot, amelyet méltónak és legal­kalmasabbnak tart a reprezentatív szerep betöltésére. De még vele se ki­vételezzünk. 0 is csak egyetlen egy meccsen legyen a magyar csapat kapi­tánya, utána következzék más." GRÓFOM Esterházy Márton 1977-től 1979- ig játszott a Ferencvárosban. Ebből az időből származó beszélgetést idé­zünk, amely a rádióban, a „Húszas stúdióban" hangzott el. szabadságomat a Balaton partján töltöm. Bizony, nagy szükségem van pihenésre, mert sokszor heten- kint 3—í mérkőzést is játszunk, köz­ben pedig állandóan utazunk, Nagyon sáriin megyünk repülőgépen. BERKESSY ELEMÉR — Nyaralása után isimét visszatér Párizsba? — Természetesen, mert szerződésem továbbra is a Racinghoz köt. De azért nagy szeretettel gondolok vissza sok­szor régi klubomra, a Fradira. Alig várom már, hogy hazamehessek és ré­gi játékostársaimmal találkozhassak. De a legfőképpen nagyon sok szeretet­tél gondolok vissza Potyára, »Pista bácsira«, aki örökké felejthetetlen ta­nítómesterem marad s akinek nagyon sokat köszönhetek az életben. Esterházy Marton vagyok és akkor én megmutatom. Történelem- vagy ma­gyarórán szóba került a családi név és akkor mindig röhögtek rajtam...- A régi grófokkal, nemesekkel vagy azok leszármazottaival tartod-e a kapcsolatot,- Nem tudom, miért kell mindig feszegetni ezt a grófi dolgot? Én nem érzem magamat se grófnak, se sem­minek, egy vagyok a mai fiatalok kö­zül. Semmi különös érzés nem tölt el, hogyha erre a névre gondolok. Szóval semmi!- Magyarországi Esterházy-kasté- lyokban jártál-e?- A kastély, ami közvetlenül a csa­ládhoz tartozik, az a csákvári, most tüdőszanatórium, azt most nagyon szépen rendbehozták. Tavaly néztem meg. Elég furcsa érzés volt. De úgy nem éreztem semmi nosztalgiát, hogy most mi lenne, ha az enyém lenne a felső emelet. Általános iskolás korom­ban jártam Fertődön, a hercegi kas­télyban. Az múzeumnak van beren­dezve, a bejáratnál le kell venni a ci­pőt, papucsot kell húzni, és természe­tesen meg kell venni a belépőt. Mi csoportosan voltunk, de én szóltam, hogy nekem ne vegyenek jegyet. A bejáratnál a néni azonban rám szólt, hogy fiatalember, vegye meg a jegyet. És akkor mondtam neki, hogy én majdnem itthon vagyok, csak nem fo­gok jegyet venni...- Esterházy Márton vagyok.- Amikor megvártalak az öltöző­ajtóban, valaki odaszólt neked, hogy mi van, grófocskám?- Általában ismerik a játékosok a családnak a múltját és én is meséltem erről.- Amit elmondtál a játékosoknak, az kb. annyi, amit a közvélemény is tud, hogy az Esterházy családnak két nagy ága volt, de folytasd te...- Hát igen, a hercegi és a grófi. Mi a grófi ághoz tartozunk. Különöseb­beket nem mondtam, csak kérdezték, hogy hol voltak a birtokok, és ugye, hát mondtam, hogy Tata környékén.- Kérdezték, hogy mennyi?- Mondtam, hogy a fél Dunántúl, de ez egy kicsit túlzás.- Volt-e az író bátyáddal együtt bennetek olyan ki nem mondott dac, hogy az életben megmutatjátok?- Bennem nem, engem hívhatná­nak Kovácsnak is, szóval bennem ilyen semmi nem volt, hogy én most

Next

/
Thumbnails
Contents