Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 2.
14 TRIBUN Köszönet a sajtó 1995-ös munkatársainak És ekkor a ki tudja, hányadik ferencvárosi csoda következett ebben a BEK-szezonban... A kezdés után Kunticsot elbuktafták a tizenhatoson belül, s a büntetőt Nyilas hallatlan nyugalommal passzolta a bal sarokba (1-1). Tizenegyes ide, tizenegyes oda: az Ajax az idényben először kapott gólt tétmérkőzésen! Igaz, hamar válaszolt rá... A 68. percben Kluivert, a legutóbbi BEK- döntő egyetlen góljának szerzője igazolta Van Gaal edző cseréjét, mert nem sokkal azután, hogy bejött, be is köszönt (1-2). Az FTC a második Ajax góltól még nem roppant össze, sőt, ha a 75. percben Lisztes nem rúgja fölé - méghozzá nagyon-nagyon közelről - Nyilas elsőrangú átadását... De fölé rúgta, nem úgy, mint Litmanen a találkozó újabb tizenegyesét. A 78. percben Telek kézzel "szerelte" Kluivertet, a finn középpályás pedig a jobb sarokba küldte a büntetőt (1-3). A tizenegyest egy szabadrúgás követte a 83. percben, és Frank de Boer menthetetlen lövéssel tette immár nagy különbségűvé az amszterdami győzelmet (1-4). S nem ez volt a végső differencia, mivel kevéssel a lefújás előtt Litmanen - akinek a második félidőben minden sikerült, nem úgy, mint az elsőben - ismét bezörgetett (1-5). Ennek ellenére a közönség vastapssal és „Szép volt, fiúk!"-kal búcsúzott a zöld-fehérektől, messzemenően honorálva, hogy sokáig senki sem gondolhatta: ez lesz belőle. Ott tehát egy ötös, de azért itt sem elégtelen... Hegyi Iván (Népszabadság- 1995. szeptember) Krampuszok fogadták a Fradit Egy ideig felesleges is lett volna a találkozó esélyeit latolgatni, mert úgy tűnt, hogy a holland rendőrök sztrájkja miatt elmarad az összecsapás. Aztán jött a hír, az amszterdami kapitányság "országos érdekre hivatkozva" 250 rendőrt mégiscsak kivezényel az olimpiai stadionba. Aztán következett a felszállás, a repülőút, s itt még örülhetett Novák Dezső, az FTC szakvezetője, ugyanis minden játékosa a fedélzeten volt. (A Fradi vezetői úgy döntöttek, hogy mintegy jutalomútként, minden szerződtetett labdarúgójukat kiutaztatják a világ jelenlegi legjobb klubcsapatának otthonába.) Az edző feje legfeljebb a csapat kijelölésekor fog fájni, ugyanis Telek, Simon, Fatusi, Kecskés és Nagy sérülés miatt nem léphet pályára. A zöld-fehér gárdát egyébként népes újság- íróstáb kísérte el, a repülőgépre 29 zsurnaliszta szállt fel, s ez a maga nevében valószínűleg magyar csúcsnak számít. A repülőgépről való leszállás után a csak formalitásnak nevezhető vámvizsgálatot követően, kissé szorongva lépkedett minden magyar a kijárat felé. Gyorsan kiderült, felesleges volt minden aggodalom, a váróteremben csak két krampusz lepte meg a csapatot, de ők is gumicukrot osztogattak. Szóval nyugodt volt minden, s ekkor már egy kis tréfálkozásra is jutott idő. Az egyik holland tévétársaság kamerája előtt például a Győrött is jól ismert sport- riporter, Zsiray László homlokon csókolta a Fradi színesbőrű csatárát, Fatusit, s jelezte, Magyarországon egyáltalán nem dívik manapság fajgyűlöletről beszélni. Az út azt együttes szállására, a Holiday Inn Hotelbe vezetett, ahol egy bőséges ebéd és egy kis pihenés várt a játékosokra. Aztán este hét órakor ismét buszra ült a társaság, és elindult a felújított, csodálatos olimpiai stadionba, ahol az FTC megtartotta az edzését. Az előre be- harangozottakkal ellentétben egyébként szó sincs rendőri kíséretről, bár nincs is rá szükség - egyelőre legalábbis -, sőt azt is hallani, hogy a tervekkel ellentétben a csapat szerdán délelőtt mégiscsak beiktat a programjába egy városnézést. Amihez viszont tartják magukat a ferencvárosiak, az, hogy semmiféle protokolláris eseményen nem vesznek részt, és egyetlen holland újságírónak sem nyilatkoznak. Bőbeszédűek viszont az ajax- osok, akik nem titkoltan gálára készülnek, hangsúlyozva, hogy a Világkupa-győzelmüket igazából most tudják csak hazai környezetben méltó módon megünnepelni. Bár a csapatkapitány Blind eltiltás, Marcio Santos és Kanu pedig sérülés miatt nem játszhat, várhatóan nehéz percek elé néz ma este a Ferencváros. A röpködő mínuszokban is meleg pillanatokra számíthat tehát az FTC, amelytől jelen állapotok szerint már a tisztes helytállás is bravúr lenne. Az esetleges pontszerzés a 66 (!) bajnoki és nemzetközi mérkőzésen veretlen Ajax ellen pedig már a csoda kategóriájába tartozna. Horváth Cs. Attila (Kisalföld- / 995. december) A Fradi- szurkolók veretlenAmszterdam, december 7. Ritkán látni 4—0-as ferencvárosi vereséggel zárult futballmeccs után elégedett, megkönnyebbült Fradi- drukkereket, ám szerda éjszaka az amszterdami Holiday Inn Szálló halijában ez a csoda is megesett. A Nyugat-Európát minden intés ellenére, pénzt és fáradságot nem kímélve végigautózó szurkolókat persze nem igazán kedvenc csapatuk Ajax elleni Bajnokok Ligája-pro- dukciója boldogította, sokkal inkább annak örültek, hogy a heteken keresztül sugallt vendettaveszély ellenére, ép bőrrel térhettek haza a grachtok, vagyis a csatornák városából. Nem ok nélkül riogattak persze az Üllői úti huhogást követően az FTC hívei, tudniillik az Ajax-tábor- ból nőtt ki a kontinens egyik legvadabb huligáncsoportja. A jelek szerint azonban az amszterdami ultrák beérték a fenyegető üzenetekkel - esetleg már a Dortmund elleni tavaszi csatára készülnek mert az Olimpiai stadionban kizárólag a sarkvidéki időjárás akadályozta meg a hajnalig tartó fiesztát. így is káprázatos körítéssel szolgált a D-csoportnak a házigazdák szempontjából teljességgel formális záró összecsapásához a több mint negyvenezres, éneklő publikum, mely Strauss-keringőre, Queen-muzsikára és az Ajax- indulóra ütemesen lobogtatta a bejáratoknál ingyen osztogatott klubzászlókat. E mámoros futballünnep közepette nemhogy nem esett baja az oroszlánbarlangba bemerészkedett fradistáknak, de egyikük elmondása alapján, még a hollandusok segítettek nekik meglobogtatni a rasszizmust elítélő zöld-fehér transzparenst, ő személy szerint pedig a meccs alatt számolatlanul szorongatta a vadidegen, ám mosolygós amszterdamiak kezét... Pedig relatíve nem sok hiányzott ahhoz, hogy ez alkalommal kínos meglepetés érje a címvédőt és híveit. Hiába magasztalta az egekig játékosait a mérkőzést követő tájékoztatón Louis van Gaal - szerinte az AFC teljesítményét hűen jellemzi, hogy a hazai drukkerek az ítéletidő s a 4-0 ellenére megvárták a záró sípszót -, az Ajax valójában csupán a találkozó egy-egy rövid fejezetében futballozott teljes erőből. Ezekben az időszakokban a látogatók legfeljebb asszisztáltak a piros-fehérek futballparádéjához, összességében viszont szó sem volt a madridihoz hasonló kiszolgáltatottságról. Mi több, hozzávetőleg féltucat lehetőség adódott Van der Sár kapuja előtt, csak hát a gólfelelősök - s elsősorban Kuntics - a jó helyzetnél is jobbat kerestek, s hibás helyzetértékelésük okán törvényszerűen elmaradtak a magyar gólok. Nem úgy a holland találatok, ámbár az Ajax- gólokban elévülhetetlen érdemeket szerzett az Olimpiai stadionnál is romosabb állapotú ferencvárosi védelem. Nem véletlenül dohogott még csütörtökön, az amszterdami reptéren is néhány játékosa produkciója miatt Novák Dezső vezető edző (neveket diplomatikusan nem említett, de aligha kétséges, a kritika fő címzettje a Páling-Hrutka duó volt). A szakembert nem elsősorban az eredmény keserítette el - noha úgy vélte, ez alkalommal nem volt négy- gólnyi különbség a két együttes között -, inkább a vereség mikéntje: egyesek önbizalom nélküli, a Bajnokok Ligájában már joggal megkövetelt szakmai nívótól jócskán elmaradó teljesítménye. Pedig Novák szerint bátrabb futballal igenis megtréfálhatta volna a magyar bajnok a világelsőt, s akkor az 1-9-nél azért kedvezőbben jöhetett volna ki az összevetésből. Helyette marad az öt begyűjtött pont, meg az apró dicsőség, hogy a középdöntő-sorozat hat fellépésén Van der Sár egyedül Nyilas előtt kapitulált... S. Tóth János (Magyar Nemzet- / 995. december) Mámor után Minden tiszteletem a Ferencvárosé. Eddig is sejtettem, hogy ez o csapat nagy dolgokat művel a Bajnokok Ligájában, de szerda este óta a napnál is világosabb, hogy amit produkál, az maga a csoda. Ugyan ki hitte volna, hogy az Üllői úti együttes öt mérkőzéssel a háta mögött, a záróforduló előtt - igaz, szigorúan csak papíron - még esélyes a továbbjutásra? Ugyan ki hitte volna, hogy öt pontot és több mint háromszázmillió forintot futballoznak össze Lisztesék? A Ferencváros mostani sorozata akár a bravúr definíciójaként is felemlegethető, Novák Dezső mégis csalódottan nyilatkozott a találkozót követően: "Elképzelhetetlen, hogy egy csapat hazai pályán három gólt rúg, mégis meg kell elégednie a döntetlennel". Pedig meg kell elégednie. S az okát abban látom, hogy ennek a csoportnak a leggyengébb tagja a Fradi. Tudom, mellbevágó a kijelentés, és ahhoz talán sértő is, hogy csak úgy félvállról oda lehessen vetni, éppen ezért igyekszem magyarázattal szolgálni. Miért lenne a leggyengébb, kérdezhetik joggal, akik csak az eredményeket figyelik, s azokból a svájci bajnok elleni győzelmet és döntetlent olvassák ki. Hogyan lehet rosszabb az a csapat, amely ellenfelétől egyszer sem kap ki? Nos, akik látták a zürichi és a budapesti találkozókat, azok tudják, hogy a Grasshoppers ott is és itt is jobban futballozott, és bukását egy-egy óriási egyéni hiba okozta. Míg az első találkozón Gren már az első félidő derekán - teljesen értelmetlenül - kiállíttatta magát, lehetetlen helyzetbe hozva társait, addig a visszavágó 86. percében, a vendégek vezetésénél és tekintélyes fölénye közepette Haas szabálytalankodott - feleslegesen - Nyilassal szemben a büntetőterületen belül... Tudom, hogy az egyéni vétkek is a futball velejárói, mégsem hiszem, hogy eltakarhatják szemünk elől a valós helyzetet, történetesen azt a tényt, hogy játékosokra bontva éppen úgy, mint csapatként, a Grasshoppers - erőben, taktikai felkészültségben, gyorsaságban, fejelésben - a Ferencváros előtt áll. (Persze, hogy mire ment vele, aligha szerencsés csupán a Fradi ellen eredményekkel mérni. Ahogyan az sem szólhat a nyelvtanulás ellen, hogy a nyolc nyelven beszélő, ám magyarul nem értő külföldi egyetlen kérdésére sem kap választ az eldugott alföldi faluban...) És hogy miért ezeket a kínos pillanatokat és részleteket emlegetem fel, ahelyett hogy Vincze Ottó vagy Lisztes parádés gólja vagy Hajdú fantasztikus védései fölött örvendeznék? Azért, hogy kellőképp lássék a begyűjtött pontok igazi értéke, és hogy újfent tudatosodjék, olykor (!) a jobbal is zavarba lehet hozni, hi- bázásra lehet kényszeríteni, ehhez azonban elszántság, akaraterő és hit szükségeltetik. Közhelyszámba megy ugyan, hogy a szerencse azt pártolja, aki többet tesz érte, vagy hogy aki magán segít, az Isten támogatását is élvezi, mégsem kerülhetem meg, mert aligha lehet igazabbul magyarázni az Üllői úti sikerek okát. Minden tiszteletem a ferencvárosiaké. Hálával tartozunk nekik, amiért valamennyiünket a Bajnokok Ligája elnevezésű fantasztikus futballünnep részeseivé tettek, s azért is, amiért mi, jobbára unalmas bajnoki lötyögéshez, nemzetközi megszégyenítéshez szoktatott szurkolók ezen a kontinensnyi show-n néha olyan önfeledten örülhettünk, ölelkezhettünk, mintha németek, olaszok vagy spanyolok volnánk. Józan fejjel nehezen hihető, hogy ez az illúzió egyhamar megismételhető. Ami Magyarországon, futball címén történik, az nem üzeni a folytatást. Józanul aligha hihetjük, hogy németek, olaszok vagy spanyolok vagyunk, azt azonban mindenki érezheti, tudhatja, hogy érdemes azokká válnunk. Mert tény, hogy olykor a gyengébb is meglepheti az erősebbet, s az is tény, hogy olykor a felkészültebb hibázik. De csak mámoros ember hiheti, hogy ha nagyon akarjuk, a szerencse mindig pályára lép - és velünk tart. Borókai Gábor (Új Magyarország- 1995. november)
