Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

1999 / 3.

FTC CENTENÁRIUMI ÚJSÁG 9 Lehetett volna zenész is. A családi indíttatás igazán adott volt, hiszen édesapja Fa­ragó Judy gitárjátéka meghatározónak számított a honi rockberkekben. Ám a fiút a fut­ball mindig is jobban vonzotta, mint a muzsika. így Faragó Richárdot vitathatatlanul az egyik legfelkészültebb tévés sportriporterként ismerte meg az ország.- Soha nem is vettél gitárt a kezedbe?-kérdeztük tőle.- Azért ez így nem igaz. Pengettem én is gyakorta o húrokat, de a skálázásnál to­vább nemigen jutottam. Inkább a téren fociztam órákat a haverokkal. Meg aztán azt sem akartam, hogy apám népszerűségét és kapcsolatait kihasználva legyek ismert, de talán kevésbé tehetséges zenész.- De azt sem hiszem, hogy világéletedben sportújságíró akartál lenni.- Igaz, csak az álmaim fele valósult meg. Úgy terveztem, hogy előbb befutott játé­kos leszek, s visszavonulásom után helyezkedem el a tévénél sportkommentátorként.- Azért ez sem rossz arány. Hogy lettél egyből sportújságíró?- Véletlenül megakadt a szemem egy újsághirdetésen. Akkor, egészen pontosan 1990-ben indult a Komlósi Stúdió első évfolyama, s jelentkeztem. Felvettek, az ottani legjobbak közül ma többen is rendszeresen dolgozunk a médiában.- Például Hajdú B. István, akivel egykoron szinte elválaszthatatlan társak voltatok a képernyőn. Ha már a munka összehozott benneteket, a magánéletben is jóban vagy­tok?- Persze, Pista nagyon jó barátom, nemcsak a közvetítéseknél értjük meg egymást.- Korábban már lenyilatkoztad valahol, hogy fiatalabb korodban melyik csapatnak szurkoltál.- Szerintem nincs ebben semmi titkolni való. A riportereknél ez mindig kényes té­ma, de könyörgöm, ha valaki megszereti a futballt, az biztosan szurkolóként járt ki gye­rekként a mérkőzésekre. Nem is értem, miért kellene a múltamat megtagadnom. A Fe­rencvárosért dobogott a szívem, és ezt most nem csak azért mondom, mert éppen a Fra- di-lapba készül ez az interjú.- Hamar ki tudlál bújni a drukker bőréből?- A riporteri munka velejárója, hogy megszűntem szurkoló lenni. Ahogy felülök a helyemre, már egészen másra kell koncentrálnom, hogy a nézőket minél jobban kiszol­gáljam és minél több információt osszak meg velük. Egyébként is, az évek során min­den egyes csapatvezetőit, játékosait megismertem, mindegyiküket kellőképp tisztelem, tehát számomra bizonyos szempontból eltűntek az együttesek közötti határok.- Legemlékezetesebb Fradival kapcsolatos munkáid?- Szerencsére sok van belőlük. A legelső tévés produkcióm is a zöld-fehérekhez kö­tődi: '91. augusztus 24-én kiküldtek a Vác-FTC bajnoki meccsre. Én vágtam az össze­foglalóhoz anyagot, de akkor még nem én mondtam alá a szöveget. Különösen kedves emlék a Ferencváros - CSZKA Moszkva KEK visszavágó közvetítése '94 őszén, amikor a Fradi a rendes játékidőben kivívott 2-1-es győzelem után 11-esekkel harcolta ki a to­vábbjutást. Utolsóként Hrutka Rudi talált a hálóba...- No és neked jutottak a BL-ből a Real Madrid elleni összecsapások.-A kinti meccs borzasztó volt, 6-1-re elkalapálták a csapatot, de az Üllői úti 1-1-es döntetlenre végződött visszavágó megint rendkívül szép emlék. Sokan mondták utána Albert góljánál, kivágtam a magas 'C'-t. De tudod hogy van, vezető gól a Real ellen, nem titkolhattam s nem is akartam leplezni azt a túláradó örömöt, amit azokban a pil­lanatokban éreztem.- S azóta?- Akadt még egy-két olyan találkozó, amire szívesen gondolok vissza. Ilyen volt pél­dául egy másik büntetőpárbaj, amit a svéd Helsinborg ellen nyertünk meg. Azért szur­kolok, hogy ha a kupában egy párharc során a Fradi eljut a 11 -esekig, ha én vagyok a mikrofonnál, már nem lehet baj.- Bajnoki címet nem is közvetítettél?- Dehogynem! A '95-ben elért aranyérem a Debrecen elleni összecsapáson dőlt el, s én a kispadhoz voltam beosztva egy direkt odadiszponált kamerával. Egy pont kellett a Fradinak a bajnoki címhez, 3-3 lett a vége. A lefújás után bemehettünk az öltözőbe, a székház tetejéről is forgattuk az ünneplő tömeget. Sőt, a Simon sörözőbe is elkísértük a csapatot. Egész éjjel vágtam az anyagot, másnap lement adásban a riport. Mit mond­jak, büszke voltam arra o tíz percre, állítólag az edző, Novák Dezső meg is könnyezte. Szívesen készítenék ugyanilyet valamikor a közeljövőben. Naszály Bemutatkozás tavasszal A Ferencváros a korábbi évtizedek­ben mindig arról volt híres, hogy elsősorban saját nevelésű játéko­sokra épít, mostanában azonban alig akad ilyen a felnőtt keretben. Éppen ezrét szokásainkhoz híven ismét körülnéztünk az utánpótlás háza táján, kik lehetnek azok a te­hetséges fiatalok, akikben remény­kedhetünk, hogy zöld-fehér vérrel az ereikben felélesztik a szép ha­gyományokat. Ezúttal a nagycsa­pattal alig két hónapja együtt edző Janetka Zoltánnal, Halgas Tiborral és Somorjai Tamással beszélget­tünk. Janetka Zoltán A 18 esztendős bal oldali közép­pályás öt éve került fel Dorogról.- Egy pesti tornán figyelt fel rám Schmél László, ő hívott ide az Üllői út­ra - emlékszik vissza. - Később vé­gigjártam azt a bizonyos szamárlét­rát, míg nem a tartalékok keretéhez kerültem. Aztán Poklepovics mester nem sokkal az ideérkezése után szólt, hogy hármunknak az első csapattal kell edzenie.- Nem lepődtél meg kicsit?- De igen. Kiskorom óta a Fradi­ért rajongtam, s hirtelen ott találtam magam a nagyok között az öltöző­ben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar közel kerülhetek a tűz­höz.- Mindig középpályást játszottál?- Igen, ez a kedvenc posztom. A serdülő l-ben még így is gólkirály tud­tam lenni, 38 góllal.- Vidékről érkeztél. Felköltözött az egész családod a fővárosba?- Nem, csak én jöttem. Játékos­társaimmal négyen lakunk egy a klub által bérelt lakásban.- Hogyan fogadtak a "nagyok", mikor beléptetek az öltözőbe?- Rendesek voltak velünk. De ilyenre is számítottunk, nagyon jó a társaság.- Bírod a kissé felgyorsult tempói a gyakorlásokon?- Az biztos, hogy jóval pörgősebbek az edzések, de ez nem okoz gondot, a fejlődésem szempont­jából erre szükségem is van.- Kivel kell majd megküzdened a csapatba kerülésért?- A posztomon most Nagy Norbi vagy Fűzi Ákos játszik, őket kellene kiszorítanom a kezdőből. Ez még biz­tosan odébb van, mindenesetre bízom benne, hogy tavasszol ha csereként is, de már jut néhány perc a számomra. Halgas Tibor Tibor egészen kiskora óta a Fe­rencváros igazolt labdarúgója. A szin­tén 18 éves jobb oldali futó nyolc éve­sen jelentkezett az előkészítő csoport­ba, azóta általában egy korosztállyal feljebb játszott. Most az idősebbek kö­zé került.- Milyen eredménylistával büsz­kélkedhetsz eddig?-A Hajnal-féle korosztállyal min­dig nagyon jól szerepteltünk. Össze­sen hét bajnoki aranyérmem van, '92-ben Franciaországban a klubcsa­patok világbajnokságán is az első he­lyen végeztünk.- Jó lenne felnőttként is folytatni a sort... Mi változott meg a legin­kább, mióta a nagyokkal edzetek?- Kicsit jobban elfáradok az edzé­sek végére. Nem is fizikailag, hanem inkább fejben, sokkal jobban kell összpontosítani. Főleg az ifi és az első csapat között óriási a különbség e te­kintetben.- Mit ígértek, mikor kerülhet sor­ra a bemutatkozásod?- A mester azt mondta, egyelőre gyakoroljunk itt, szokjuk a légkört, ám a hétvégén a junioroknál lépünk pályára. A tavaszi idényben azonban elképzelhető, hogy szóhoz juthatok.- Kriston Attila a vetélytársad a posztodon.- Tudom, de bárki más lenne a vetélytársam, mindenképpen türel­mesen kell várnom, amíg lehetőséget kapok.- Ha jól tudom, neked még min­dig lenne egy éved az ifiben...- Szerencsém van, hogy így bőven van időm megszokni a felgyorsult rit­must.- Van valamilyen végzettséged?- Vendéglátóipari Szakközépis­kolában érettségiztem. De már dön­töttem, én a futballra teszem fel az életemet. Somorjai Tamás Tamás is saját nevelésnek tekint­hető, hiszen már tíz éves korában iga­zolt a Ferencvároshoz. Liszteshez és Sebőkhöz hasonlóan ő is a Szent Ist­ván Közgazdasági Szakközépiskolá­ban végezte tanulmányait. A kétlábas irányító középpályás is óriási megtisz­teltetésnek és feltétlenül hasznosnak tartja, hogy idejekorán az első csapat keretéhez irányították.- Semmi gondom nincs az alkal­mazkodással, ugyanis én mindig azon játékosok közé tartoztam, akik szere­tik, ha hullafáradtan ódaloghatnak haza az edzések után - állítja határo­zottan.- Itt teljesül a kívánságod?- Szerencsére igen. Alaposan meghajtanak bennünket, és ez komo­lyan mondom, nagyon hiányzott. A munkabírásom csak így lehet egyre jobb és jobb.- Örömteli, ugyanakkor kicsit fur­csa ilyeneket hallani egy fiatal labda­rúgó szájából.- A foci mellett mindig is szeret­tem a hosszútávfutást is, néhány ver­senyen el is indultam.- Talán a maratoni távot is megcé­lozod egyszer?- Na, az azért még korai lenne. Szerintem három éven belül képes lennék arra is, de a futball miatt alig­ha engedhetem meg ezt magamnak.- A mai Fradi irányítója Kovács Bála.- Nekem is van még időm addig, amíg állandósítani tudom a helyem a kezdő tizenegyben. Egyébként koráb­ban csatárt és jobb futót is játszottam, itt azonban, ahogy az edző mondta, irányítóként akarnak beépíteni az együttesbe.- Szerinted, meddig kell erre vár­nod?- Tavaszig biztosan. Bízom benne, hogy nemcsak a kispadig juthatok el. DÉLHÚS... a fontos családtag

Next

/
Thumbnails
Contents