Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1998 / 10.
4 TRIBUN Az Esti Kupa döntőben ez a két gárda győzött: Balról: Thomman, Dálnoki, Virág, Forgács, Csekő, Gregor (civilben) Simon, Hruby, Ezinger, Rákosi, Erdész. Elől: Tarsoly Volt egyszer egy Esti Kupa Az esti mérkőzések már, a negyvenes évek elején népszerűek voltak. A Latorca utcai Elektromos pályán a Szt. István kupáért igen nagy csatákat vívtak a csapatok. A hangulatos mérkőzéseket a közönség kedvelte, telt házak előtt játszották a mérkőzéseket. A Ferencváros kétszer is megnyerte a kupát, és a hagyomány 1945 után is folytatódott. Ekkor már Esti Kupa néven írták ki a mérkőzéseket. 1954-ben az FTC (akkori nevén Bp. Kinizsi) sorra győzte le ellenfeleit, s a döntőben a Vasas elleni 3-1, a kupa elnyerését jelentette. Még emlékezetesebb az 1957-es siker. Az FTC Ausztráliában túrázott, s az itthon maradt játékosokból álló „kis Fradi" alaposan kitett magáért. Előbb a lengyel Ruch Chorzow ellen 2-0-ra, majd s Haladás ellen 1- 0-ra győztek a fiatalok. Ezeket a találkozókat Csepelen villanyfénynél rendezték. A döntőre azonban a Népstadionban, délutáni világosságban került sor. (A Népstadionban akkor még nem volt világítás!) Nagy küzdelemben a „kis Fradi" legyőzte a jó erőkből álló MTK csapatát. A Fradi fiataljai óriási lelkesedéssel játszottak, szinte végig rohamozták az egész mérkőzést. Rákosi Gyula ezen a találkozón szerezte első gólját az FTC csapatában: a 46. percben Tarsoly, Dálnoki volt a labda útja. A jobbszélső beadását Rákosi előrevetődve, mintegy 6 méterről védhetetlenül fejelte a kapu bal oldalába. Ezzel már 2- 0-ra vezettek a fiatalok. A következő percekben - bár Gregort (Gregor Józsi édesapja) a játékvezető kiállította, és Horváth kapus is megsérült - sikerült egy góllal megúszni az MTK rohamokat. Az FTC emberhátránya a 75. percben megszűnt. Bukovi az MTK edzője a Rákosiba durván belerúgó Karádit lehívta a pályáról. Nem a játékvezető, hanem Bukovi állította ki a sportszerűtlenül játszó fedezetet! Fradista volt - nemes ellenfél lett - fradista maradt! 1975. április 23. száztízezer fanatikus (közöttük ezer fradista) a belgrádi Marakana (így írják) poklában. KEK elődöntő visszavágó a Crvena Zvezda és a Ferencváros csapatai között! Pusztai Laci a néhai kiváló szélső (de szörnyű ezt még leírni is) a léc alá bombázott egy beadást és 1-0 a javunkra az I. félidőben, iszonyú erővel nyomnak a piros csíkosok a II. játékrészben és megtörik a jég, szinte felrobban a lelátó a Delije híveinek tombo- lásától: Kéri góljával, egyenlít a Zvezda! Emlékezzünk, az első budapesti derbin 60 ezer remek hangulatot teremtő zöld fanatikus előtt Branikovits gólját egyenlítette ki Szavics ugyanígy, de akkor jött Magyar Pista és nyert a Fradi. Belgrádban más a forgatókönyv: Eschweiler, a német bírók legszigorúbb tekintetű könyörtelenje, kiállítja Bálintot és Filipovics betalál - Kéri átadásából: 2-1 „oda”-10 ember itt, ám szerencsére Megyesi Pista higgadt és elegáns büntetője jogos egyenlítést hoz, 2-2 és döntőben a Ferencváros! A közönség dobál, köpköd, padokat gyújt fel - ám Mihics edző sportszerűen gratulál és a válogatottakkal teletűzdelt (Radovics, Szuszics, Jankovics, Szavics) is ezt teszi, élükön Kérivel ki elsőnek nyújt kezet a mieinknek. Kicsoda is Ladislao Anton Kéri? Nos nemrégen szabadkai ismerőseink segítségével beszélgettünk: „Szabadkai srác voltam, ott kezdtem a Spartak Subotica hátvédjeként! Édesapám magyar volt és például fanatikusan szurkoltunk az 1970-es kézilabda BEK döntőben az FTC-nek a Kijev ellen. Környezetünkben „túltengett” a fradihívők száma, a mi családunk sem lógott ki a sorból. A 60-as évek FTC sikereit együtt ünnepeltük meg a távolból. Közben én a „belgrádi Fradi" a Zvezda játékosa lettem. Rivaldafénybe kerültem, később Európát is megjárt (Szuszics: Paris SG, Filipovics: Benfica, 0. Petrovics: Fener) sztárok közé!- Magyarként nem volt a származás hátrány?- Elmondhatnám, de tényleg nem! Tisztelték a mi fut- ballunkat (mármint a magyart) nagy ellenfeleknek - de barátnak is tartották őket! Albert, Mátrai, Farkas, Mészöly igazi elismert sztárok voltak. Amikor összekerültünk a Fradival... nos óriási kihívás volt számomra! Tudtam, bizonyítanom kell a Zvezdában és féltem is, de vártam is a meccset már nagyon! 1970-ben a Zvezda Dzajics vezetésével a BEK elődöntőig menetelt, többek között az Ú Dózsa 4-0ás legázolásával...- Ezt várták az FTC ellen is?- Továbblépést azt igen, de gólözönt nem! Az a gárda, amely kiverte két döntetlennel a bombaerős Liverpoolt, mely idegenben elgázolta a Malmot, nos ez a csapat tiszteletet parancsolt! Legfeljebb egygólos vereséget vártunk Budapesten és ez bejött - de az a visszavágó... nyugodt, kiegyensúlyozott, határozott volt a zöld-fehér csapat, szinte lebénultunk a meccs elején!- Mit érzett az egyenlítő gólnál?- Kettős volt az érzés: óriási öröm, artikulálatlan üvöltés szakadt ki belőlem, de szinte azonnal- éreztem: még baj lehet, mert ez a csapat nem roppant össze a stadion pokoli légkörében, pedig Nyilasi az egyik legjobbjuk nem játszott - de ott volt Géczi, a remek véctefmük és a gyors, veszélyes csatársor. A11 -es után percekig süket, kábult csönd vett körül, hisz 10 ember ellen búcsúztunk el álmainktól, de őszintén mondom: megérdemelte a Ferencváros a továbblépést...- Hogyan alakúit további sorsa?- Nézze, peches generáció voltunk, mert 1979-ben az UEFA Kupa döntőjében a Möchengladbach győzött le minket a belgrádi 1-1 után egy szerencsétlen góllal Németországban - így két kupa is kicsúszott a kezünkből. Vándorbot, külföldi (francia) szerződés-anyagilag nem is panaszkodnék de 4 év alatt kétszer így, egyetlen góllal elbukni nagyon fájó!- Ma kiért szorít?- Magától értetődik. Hazámban a Zvezda sikerért, külföldön pedig az FTC bármely szakosztályának sportolóiért és ez így lesz, mert fiam is „kétnyelvű" és a zöldfehér színek ott élnek a szívében tovább - mindkét csapatnak még sok-sok sikert kívánok - csak össze soha többé ne sorsolják őket"! Füzesi Péter
