Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
1998 / 7.
Edzés előtt - csíkos mezben, hosszú gatyában... ként a törzsfőnök feje a csapat jelképe a kék-fekete mezen... A korabeli Képes Sport így számolt be a Colo-Colo 2-1-es győzelmével végződő mérkőzésről: „Nagy meccs volt. Az első félidőben a hazaiak voltak fölényben. 25. perc: Alvarez, 36. perc. Toro - így 2-0! Szünet után fordult a kocka, jobbára a Ferencváros támadott. Fenyvesi ragyogó játékát sokszor megtapsolták a hazai nézők. A Fradi-gólt Németh Lajos lőtte a 84. percben." (Képes Sport) Ez volt tehát a Fradi első Chilében elért gólja, amit a második találkozón egy Albert-gól követett. Sajnos a Bota- fogó négyet is szerzett. Mint érdekességet rögzíthetjük, hogy a szünetben a brazil gárda nyolc játékost is cserélt! A tornán szereplő jugoszlávok ellen 2-2 után a mieink már-már a győztes gólt is megszerezték, de egy váratlan ellentámadásból a ferencvárosi kapuba került a labda. Az utolsó percekben a Crvena Zvezda durva játéka miatt félbeszakadt a mérkőzés, mivel a chilei közönség hevesen követelte, hogy a játékvezető állítsa ki a sokat szabálytalankodó Moravicsot. A rendet csak néhány perc után sikerült helyreállítani és a mérkőzést nagy nehézségek közepette fejezték be. A Fradi tehát egy eléggé viharos mérkőzésen búcsúzott a chilei tornától, amelynek szomorú ténye, hogy háromszor is lehajtott fejjel jöttek le játékosaink a mérkőzések után... SAO PAULO Brazíliai nagyváros. A portugál Sao Paulo (Szent Pál) átvétele. A név azzal kapcsolatos, hogy a város az 1554-ben alapított Szent Pál jezsuita kollégium körül alakult ki. Az FTC mérkőzései Sao Paulóban: 1929 Sao Paulo-FTC 1-2 Palestra Italia—FTC 5-2 Sao Paulo vál.-FTC 2-1 1931 Brazília—FTC 6-1 FTC-Palestra Italia 3-2 Palestra Italia—FTC 5-2 Először egy új földrészen... Összeállításunk az alfabetikus felsorolás miatt a Fradi eddigi utolsó délamerikai meccsével kezdődött, míg az utolsó fejezet a Ferencváros első tengerentúli találkozóján azok helyszínével zárul. Az 1929-es ferencvárosi „partraszállás" így zajlott le: Június 19. szerda. Délelőtt nagy a sürgés-forgás a Július Cézár fedélzetén, mert ma már partot érünk. Déltájt feltűnik a part és fél 2-kor befutunk a Rio de Janeirói kikötőbe. Motoros csónakok raja veszi körül hajónkat, s egyszerre csak felzúg a parton: Éljen a Fradi! Végre partra érhetünk, ahol ezernyi magyar élén már várt a magyar követ és hatalmas ünneplésben volt részünk. Csütörtökön érkeztünk meg a san- tosi kikötőbe - ahol hatalmas küldöttség várt ránk. Igaz, hogy Rióban a rendelkezésre álló rövid idő alatt autókon meglátogattuk a Fluminense pályát, de ott csak mutogattak nekünk és tréningről semmiféle formában nem lehetett szó. Visszafelé gyalog sétáltunk át a városon. Délután 5 órakor indultunk tovább Sao Paulo felé, most már vonaton, amely pompás kávé- és banánültetvények között száguldott velünk, s bizony merőben más volt, mint amit odaát Európában megszoktunk. Rövid síkon való robogás után vonatunk kapaszkodni kezdett, hiszen Sao Paulo már 900 méterrel a tenger színe fölött fekszik. Nyolc óra tájban érkeztünk meg, ahol ezrekre menő tömeg várt ránk. Ott volt Sao Paulo minden épkézláb magyarja, s itteni konzulunk magyar ruhába öltözött kisgyerekek élén üdvözölt bennünket. Jó késő volt, mire a magyar expedíció ágyba kerülhetett, s másnap 10 óráig tartott az alvás. Délelőtt a Palestra Italia pályáján megtartottuk az első brazíliai tréninget. Csak egész könnyű mozgást végez18
