Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

1998 / 7.

szemben a Ferencváros védelme túl­ságosan lassú. A Ferencváros teljes lendülettel feküdt a játékba és taktikai érettségének gyönyörű példáját adta azzal, hogy a játék elején ellenállhatat­lan ostromot kezdett. S mikorra az uru­guayi csapat ezt a taktikát, ezt a ferge­teges rohamozást ellensúlyozni tudta, akkor már a mérkőzés elveszett. Csak az erőszakosság, csak az elkesere­dettségből fakadt Inkorrektség és a bí­ró sportszerűtlensége tudta a vereség súlyát kisebbíteni. Ez azonban mit sem von le a Ferencváros sikeréből, ami a magyar futballnak is világraszó­ló dicsősége. Bármilyen lesz is a foly­tatása ennek a túrának, bizonyos, hogy az eddigi sikerek, elsősorban pedig a vasárnapi győzelem a Ferenc­város útját a magyar futball diadalmas hódításává teszi! (Nemzeti Sport július 24.) Ferencváros-Montevideo válogatott 4-1 július 25. Montevideo Ez egy hétközi alkalmi mérkőzés volt, a nagy visszavágóra való felké­szülést szolgálta. Idehaza csak au­gusztusban értesültek erről a találko­zóról, mert egyetlen túrajelentés sem említette. A gólszerzők neve is isme­retlen maradt... Az összeállítás ez volt: Am- sel-Hungler, Papp-Furmann, Bukovi, Lyka-Rázsó, Takács, Turay, Szedla- csek, Kohut. A mérkőzésről az Argantínában megjelenő Magyar Szó ezt írta. Az eu­rópai magyar bajnokcsapat csütörtö­kön kombinált tizeneggyel mérkőzött Uruguayban, köztük hét olyan játékos, aki részt vett az olimpián, az érdekfe­szítő játékot ezrekre menő sportked­velő közönség nézte végig. A lelkese­dés úgy a magyar, mint az uruguayi körökben nem ösmert határt. A ma­gyarok kitűnő technikája ismét győze­lemre segítette Budapest legjobb ti­zenegyét és szinte érthetetlen, mi okozhatta a brazíliai vereségeket. Az eredmény 4-1 volt a Ferencváros javá­ra. Ezen újabb győzelem következté­ben az argentínai sportkörök már sok­kal nagyobb érdeklődést tanúsítanak a magyar csapat iránt, amely ma, va­sárnap tartja revánsmérkőzését az uruguayi válogatottal, mire még ma este elhagyják Montevideót, hogy át­kelve a Rio vizén, Argentínában kezd­jék meg vendégszereplésüket. Négy „újkori” Fradi- gól Montevideóban! A Fradi 1970 decemberében ját­szott legutoljára Montevideóban és emlékezetes 90 percet produkáltak a csapatok. A helyi újságok másnap el­ragadtatással írtak a mérkőzésről. Az uruguayi bajnok, a Nációnál ellen va­lóban ragyogóan játszott az FTC és nem sok hiányzott a győzelemhez sem. Különösen Branikovits volt gól­veszélyes, akár mesterhármast is rúg­hatott volna... Az 5-4-es vereség ahogy mondani szokták, akár „győze­lemnek" is tekinthető - hiszen négy gól az uruguayi bajnok otthonában - nos bravúr volt a javából. A fárasztó év végén még a szakvezetést is meglep­te játékosaink nagyszerű erőnléte és a mutatott kiváló játék. Vépi Péternek ez volt élete első nagy túrája, így őt megszólaltatva idézzük az immár 28 éves emléket:- A túrán a legjobb meccset Montevideóban vívtuk a bajnok Nációnál ellen. A stadionban vagy öt­venezer meglehetősen hangos szur­koló már javában repesztette a dob­hártyákat, Ettől aztán mi is felvillanyo- zódtunk és olyan jó játékot kerítettünk úgy közösen, amiről napokig áradoz­tak a helyiek, mind a szurkolók, mind a szaksajtó. Kikaptunk ugyan 5-4-re, de kis szerencsével nemcsak, hogy dön­tetlen, de még mi is nyerhettünk volna ugyanilyen arányban. Ez a távoli mér­kőzés még ma is csodálatos emlék... MORON Argentin város közvetlenül Buenos Aires mellett. Az FTC mérkőzése Moronban: 1981 Deportivo Moron-FTC 2-1 A „főpróba” nem sikerült... A mendozai torna előtt játszottuk ezt a „főpróbát” nem sikerült. Az előadás azonban igen, ezt követően nyerte a mendozai tornát a látványosan játszó Fradi. Ahogy ezen a meccsen a követ­kezőn is a válogatott formában játszó Koch szerezte a gólokat... PORTO ALEGRE A brazil város nevének jelentése: élénk, forgalmas kikötő. Az FTC mérkőzése Porto Alegrében: 1970 Internacional—FTC 1-2 Szavazással létrejött meccs... Mucha József 1970-ben élete első tengerentúli portyáját élte át. Már ak­kor örült, amikor átvehette a szürke formaruhát és elindulhatott a Föld má­sik oldalára... Öröme egy kicsit lelo­hadt amikor megérkeztek Dél-Ameri- kába és a vastag szürke szövetruha szinte „ráforrt” a fiúkra...- Most, hogy a fiúk Chilébe utaznak, eszembe jut, hogy ha nem is mécs­esén, de egy forró éjszakán mi is San- tiagóban töltöttük az időnket. No nem bárokban, hanem útban Brazília felé utazva egy éjszakát a chilei főváros­ban pihentünk. Ez a brazil meghívás nem szerepelt az előzetes program­ban, útközben jó meccseinket látva született meg az egyik menedzser jó­voltából. A túravezető Plarót Jani bácsi - az FTC elnöke - összehívta a társa­ságot és elmondta, hogy fejenként 150 dollárért Brazíliában is mérkőzhe­tünk. A csapat döntsön, hogy vállalja- e ezt a plusz mérkőzést. Az idősebb játékosok többsége, félve, hogy nem érünk haza karácsonyra, ellenezte. Gulyás Géza a csapat nagy öregje - 39 éves volt ekkor! - azonban így be­szélt: - Gyerekek el kell mennünk Bra­zíliába, hiszen - főleg a fiataloknak - nem biztos, hogy lesz erre az életben lehetőségük... Tehát ha nem is a pénz miatt, de el­mentünk Porto Alegrébe és jó mécs­esét játszva 2-1-re győztünk. Az egyik gól egy „öreg” Rákosi, a másik egy if­jú - Branikovits Laci nevéhez fűződött... 12

Next

/
Thumbnails
Contents