Torontói Tükör, 1986 (2-3. évfolyam, 23-30. szám)
1986-07-01 / 27. szám
TORONTÓI TÜKÖR -1986 JÚLIUS 9 oldal EMBERKE mi Folytatás a 8 oldalról... A szociális viselkedést sikerült valamelyest megtanulnia, de beszélni sohasem tudott. Ramu néven élt 1960- ig. A boncoláskor agysérülést találtak, amely a beszédközpontot érte. 1976-ban három farkaskölyök társaságában találtak egy tíz év körüli fiúcskát. Négykézláb járt, irtózott a nappali világosságtól, csak nyers húst evett, megharapta az embereket. Teréz anya — a híres mater Teresa — vette gondjaiba, a Pascal nevet adta neki, és remélte, hogy sikerül megtanítania az emberi viselkedésre. De a későbbi Nobel-békedrjas apáca hiába fáradozott. Pascal csak fürödni és önállóan felöltözni tanult meg. 1985 februárjában naît meg Lakhnau környékén egy szegényházban. Ezek az esetek nem kitalálások, de hiányosan dokumentáltak. Még kevesebb hitelt érdemelnének, ha nem ismernénk egy esetet, amely sok szempontból nagyon hasonló, de igen alaposan dokumentálták is. J. A. L. Singh katolikus pap 1920- ban missziós úton járt a dzsungelben, néhány száz kilométerre Calcuttától nyugatra. Egy faluban azt mesélték neki, hogy a környéken egy félelmetes szellem kísért. Elment a kísértetjárás színhelyére, ott várakozott egy magaslesen, és meglátott két felnőtt és két fiatal farkast. „A farkaskölykök nyomában előjött a kísértet, egy riasztó küllemű lény. keze, lába és teste olyan, mint az emberé, feje azonban egy nagy gömb volt hajból, ami vállát és felsőteste egy részét beborította, csak az arc éles vonásait hagyta szabadon, és ez az arc emberi arc volt. Nyomon követte egy másik iszonyatos teremtmény, amely pontosan olyan volt, mint az első, csak valamivel kisebb .. NÉGY ÉV, HAT SZÓ Singh alig tudta visszatartani kísérőit, hogy rá ne lőjenek a kísértetekre. Egy hét múlva visszaíért, kiűzte az anyafarkast az odúból. Bent talált két farkaskölyköt, félősen összebújva két embergyerekkel. A farkaskölyköket eladták, a két kislányt pedig a pap magával vitte a midnaparei árvaházba. A következő években Singh naplót vezetett, s ezt a naplót R. M. Zingg amerikai antropológus 1941-ben közreadta. Arnold Gesell fejlődéspszichológusra olyan nagy hatást gyakorolt a kézirat, hogy a legfontosabb tényeket már előzőleg feldolgozta egyik könyvében. Ezek a források — és aki kételkedni akar a történetben, kénytelen lenne több tekintélyes kutatót és papot csalónak nyilvánítani. A nagyobbik farkaslányka — ő a Kamala nevet kapta — nyolcéves lehetett, a kisebbiket, Amalát másfél évesnek becsülték. Amala egy év múlva meghalt az árvaházban, halálakor nővérén mély megrendülés látszott. Kamala 1929-ben halt meg urémiában. lett Veled ! Mind a kettő négykézláb járt: lassú járásnál a kezén és a térdén, futásnál kézen és a lábujjhegyen. Csaknem három évig tartott, míg Kamala az árvaházban nagy nehezen megtanult önállóan két lábra állni. Ha sietett, haláláig négykézláb szaladt. Eleinte egyikük sem akarta eltűrni a fürdetést vagy mosdatást. A meleget és hideget nem érezték. A ruhát letépték magukról; az ágyékkötőt erős csomóra kellett megkötni rajtuk. Kamala csak serdülő korában, azaz jó néhány éves nevelés után kezdte kedvét lelni az öltözködésben. Ételüket eleinte csak a földre tett tálkákból fogyasztották el. Sokáig csak nyers húst ettek, döghúst is, amelyet az emberinél sokkal érzékenyebb orrukkal már messziről megszimatoltak, és amelytől még a keselyűket is elkergették. 1922-ben (két évvel megtalálása után) megfigyelték, amint Kamala lelt egy kimúlt tyúkot, és rögtön elrohant vele a bozótba, ahol felfalta. Még sokáig ellopta a húst, ha szerét ejthette. Csak 1925-ben szokott hozzá a sózott ételekhez. A két kislány kitűnően látott a sötétben, és jobban szerette, mint a nappali világosságot. Többnyire az egész napot bóbiskolva vagy egy sarokba bámulva töltötték, de estefelé felvidultak. Éjszaka minden félelem nélkül szaladgáltak a szabadban, tíz órakor, egykor és három órakor rendszeresen vidám üvöltést hallattak, amely éles, panaszos kiáltásba ment át. Csak 1928-tól fejlődött ki Kamalában az embereknél szokásos félelem a sötétségtől. Az embereket a két kislány eleinte szemlátomást nem tartotta fajtársuknak. Sokkal jobban vonzódtak a kutyákhoz és más állatokhoz. Az embereket lehetőleg elkerülték, vagy fújtak rájuk, karmoltak, haraptak. Szabályszerűen meg kellett szelídíteni őket. Csak 1927-től számította magát Kamala egyértelműen a gyermekek közé. A kisebbik lány, Amala rövid élete alatt könnyebben és gyorsabban tanulta az emberi tulajdonságokat. Kamala nagyon lassan kezdett valamelyest beszélni. Két év után „bhu, bhu” hangokkal jelezte, ha szomjas volt. Négy év után megértette a kérdéseket, és ő maga is használt hat szót. Hat gv után aktív szókincse mintegy harminc szóra növekedett, ezek mind a környezetében lévő tárgyakra vonatkoztak. Hét év után rövid kijelentő mondatokat formált. E.'zzel Kamala többre vitte, mint a legtöbb vad gyermek. De a normális beszédfejlődéshez képest az ő beszédtanulása is rendkívül lassú és nehézkes volt. A farkascsaládban töltött gyermekkoráról valószínűleg akkor sem tudott volna mesélni, ha nem hal meg fiatalon. Mindezeknél a gyermekeknél két dolog tűnik fel: először is, hogy megtalálásukkor mennyire nem ember módjára viselkedtek; másodszor, hogy milyen rendkívül nehezen tudták az emberi viselkedést megtanulni. Itt van például a beszéd! Normális gyermekeknél a beszédtanulás körülbelül tizennyolc hónapos koruktól kezdve szinte robbanásszerűen halad; a következő három éven belül anyanyelvűk legtöbb nyelvtani szabálya teljesen beléjük rögződik. Ez mintegy magától, minden erőfeszítés nélkül, szinte megállíthatatlanul megy végbe. A vad gyermekek, amikor módjuk nyílt, hogy beszélni tanuljanak, sokkal idősebbek voltak, és jórészt a leggondosabb nyelvoktatásban részesültek. Mégis összehasonlíthatatlanul lassabban tanultak, és a normális beszélni tudásnak soha még a közelébe sem kerültek. A beszédet egyébként el is lehet felejteni. A XVIII. században a Pireneusokban egy hóviharban egy normális, tökéletesen beszélő nyolcéves kislány elszakadt a szüleitől, és nyolc évig kóborolt magányosan, mígnem juhászok megtalálták.. Soha többé egy szót sem beszélt. ROSSZUL SIKERÜLT ÁLLAT Vagy gondoljunk Alexander Selkirkre, a skót matrózra, akiről Defoe Robinson Crusoe alakját mintázta! A Juan Fernandez-szigeten magányosan töltött négy év és négy hónap után rátaláltak, de ekkor már „majdnem elfelejtette az érthető hangok formálásának titkát”. Itt rejlik a döntő hiba a vad gyermekekről szóló bájos mesék, Maugli_ vagy Greystoke-Tarzan esetében. A leírás — pontosabban a fantázia — szerint már állatgyerek korukban zseniálisan tudnak utánozni. Ez lenne a magyarázata annak, hogy később olyan gyorsan és tökéletesen elsajátítják az emberi beszédet. A szerzők csak egyvalamiről feledkeznek meg: arról, hogy az emberi beszéd sokkal több, mint dolgok megnevezése és bizonyos hangok képzése. Beszélni csak az tud, aki fogalmak birtokában van, és könnyűszerrel tud új fogalmakat alkotni, továbbá aki rendelkezik a fogalmak magasabb jelentésegységekké kapcsolásának rendkívül bonyolult szabályrendszerével : a nyelvtannal. A vad gyermekek a maguk módján választ adnak az „öröklés vagy környezeti hatás” kikerülhetetlen kérdésére is. Láthatjuk, hogy az emberi kultúrában végbemenő szocializáció nélkül a gyermekből nem lesz igazi ember. Az ember „ember-volta” tehát nem lehet egy genetikai program önmagától bekövetkező megvalósulása, nem lehet csak „örökség”. Az ellentétes álláspont képviselői szerint az ember mindazt, ami őt emberré teszi, társadalmi környezetétől tanulja. Így látja a dolgot több szaktekintély. Az embernek eszerint nincs természete, hanem csak története. Az ember az az egyedülálló lény, „amelynek mindent meg kell tanulnia, s amelynél az endogén tényező, tehát az, amit természetes képességeinek és veleszületett adottságainak tulajdoníthatunk, olyan tünékeny, mint a köd". ATERV MEGVALÓSUL A vad gyermekek azonban, ha történetüket alaposabban megvizsgáljuk, ezt az álláspontot is megkérdőjelezik. Ök ugyanis egyáltalán nem tanulnak könnyen és jól. A legnagyobb fáradozásukba kerül, hogy csak kevés „történetük” is legyen. Nemcsak azért, mert megtanult „vad” viselkedésükről nagyon nehezen tudnak leszokni. Nehezen tanulnak azon a téren is, ahol addig még semmit sem tanulhattak, például a beszéd terén. Drámaian másféle múltjuk még az olyan „biológiai” funkciókat is megváltoztatta náluk, amelyek egyértelműen a géneken múlnak: az egyes érzékszervek élessége, a két lábon járás, az alvás és ébrenlét ritmusa. Jól beleillik viszont a vad gyermekek története a biológiai antropológiában ma uralkodó nézetbe. Eszerint az ember mindig csak az örökölt tulajdonságok és a környezet interakciójában (kölcsönös együtthatásában) valósíthatja meg önmagát. Egyes területeken, elsősorban a térlátás tekintetében ezt az elméletet már neurofiziológiai szempontból is alátámasztják. Az emberi agy teljesítményei ugyanis az agyi idegsejtek öszszekapcsolódásából adódnak, ezt pedig nem minden részletében, hanem csak nagy vonásaiban határozza •neg az öröklés. Az idegsejtek a születést követő években maguktól keresnek sok-sok kapcsolatot egymással. De csak azok a kapcsolatok maradnak meg, amelyeket azután ténylegesen használ is az agy. Ha a maguktól kilakult szinapszisok (idegkapcsolatok) nem kapnak semmilyen táplálékot (azaz feladatra ingerlő megerősítést), akkor visszafejlődnek, sőt, a használaton kívüli idegsejtek gyakran egészen elhalnak. A környezet szerepe tehát az, hogy egy genetikusán adott tervet megvalósítson és stabilizáljon. Ha a gének által meghatározott tanulási idő alatt a tanulás nem következik be, az elmulasztottakat már nemigen lehet behozni. A beszédtanulásnak például megvan a maga fogékony szakasza: ha ez kihasználatlanul múlik el, akkor már csak nagyon kevéssé lehet a beszédet megtanulni. Génjeink óriási lehetőségekkel látnak el bennünket De lényünkké csak az válik, amiben és amennyire ezt hasznosítjuk. Születésünk tehát nem determinál bennünket teljesen, csupán egy nagy, de nem korlátlan ajánlatot jelent Használnunk kell, hogy emberek lehessünk. * • ■ ■ • Wooden plate Restaurant 200 Bloor St., West, Toronto, (Közel az Avenue Rd-hoz) 7 napon át nyitva déltől ejjel 1-ig 5 fogasos menü $7 95-től. Minden nap kaphatók Borjúláb. Kacsa-tál. Halászlé. Fatanyeros. Steak — Srimps_____________ Presso — Gesztenyepüre. És sok más finom ételekkel mindenkit szeretettel vár | Ladányi Arthur és családja Telefon: 923-6599 i-A LEGSZEBB AJÁNDÉK !!!•. Hofi; Nevezz csak Cucinak Háremhölgy — Bombaüzlet Paudics; Pardon, hogy bocsánat A végzet asszonya Kutyakomédia Hernádi; Sohase mond Fényes Szabolcs dalai Korda György műsora 3 vagy több rendelése esetéin 10% kedvezmény. CANIMPEX VIDEO 1500 Bathurst St., Unit #7 Toronto, Ont., M5P 3H3 Phone: (416) 656-6600 FACIALS. HAIR REMOVAL BY WAX MANICURE. PEDICURE Tel : 636-4061 COSMETIC STUDIO 74 McAllister Rd. Downsview Személycserék Csernobilban Felmentették beosztásából V. Brjuhanovot, a csernobili atomerőmű vezérigazgatóját és N. Fomint, az erőmű főmérnökét — közölte vasárnap a Pravda a kijevi területi pártbizottság üléséről szóló tudósításában. Az ülésen elhangzott beszámolójában V. Malomuzs, a pártbizottság titkára szólt arról, hogy a két vezető a szerencsétlenséget követő bonyolult helyzetben nem tudta irányítani a munkálatokat, biztosítani a fegyelmet, felelőtlennek és döntésképtelennek mutatkozott. Nem tudták felmérni és helyesen értékelni a történteket, összehangolni és megszervezni az egyes részlegek munkáját, kiadni a feladatokat a következmények felszámolása érdekében. A pártbizottsági ülésen az elismerő szavak mellett bírálat is elhangzott az erőmű pártbizottságának munkájáról. Több szemrehányás érte az erőmű szakszervezeti és Komszomol bizottságát is. Szó esett arról is, hogy mielőbb be kell tölteni a megüresedett helyeket. Megfelelő szervező- és felvilágosító munka hiányában az erőmű több dolgozója ma is „menekülőben van”, holléte ismeretlen, pedig műszakvezetők, művezetők, vezető mesterek is vannak köztük. Az erőmű pártszervezetének ülésén élesen bírálták P. Szolovjov igazgatóhelyettest is, aki a legbonyolultabb időszakban hagyta el munkahelyét, I. Carenko és V. Gundar igazgatóhelyetteseket, akik lélektelenül, a beosztásukban elvárható felelősségtudat nélkül dolgoztak keveset tettek a szerencsétlenséget követően az erőműben dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáért — adta tudtul a Pravda. ! L’c.ïii i .t