Torontói Tükör, 1986 (2-3. évfolyam, 23-30. szám)
1986-02-01 / 23-24. szám
TORONTÓI TÜKÖR * 1986 FEBRUAR — MÁRCIUS l5. oldal MÁTÉ IMRE Huszonöt év után Éri 56 forradalmára vagyok a füstös, sáros, olajos harcos aki Budapest utcáin verekedett, ' aki helyett akkor is mások ordítoztak szólamokat, mások bíráskodtak, mások hepciáskodtak, I mások alakítottak pártokat, kormányokat, forradalmi'bizottságokat, mások nyilatkoztak rádiókban, újságokban, hevenvésiett plakátokon. Én vagyok, aki a végén másoktól tudta meg kikért és mikért harcolt! Én 56 forradalmára vagyok az elszánt, halált megvető harcos aki utolsó töltényéig kitartott, aki helyett Nyugaton mások írnak történelmet, (gondosan kiszűrve minden meUékzöngét)\ mások adnak ki emlékiratokat, mások tömörülnek szabadságharcos egyletekbe, mások harsognak ünnepi szónoklatokat is, mások írnak verseket, cikkeket, megható, gyászos elbeszéléseket. : Én vagyok, aki helyett 56-ra hivatkozva más tartja mindig a markát! Én 56 forradalmára vagyok a becsapott, kedvét szegett harcos aki véres fejjel Nyugatra tántorgott, aki helyett 25 éve más járatja pofáját ... Türelmem elbírt 25 évet, beleértve titulusokban ecetesített I fafejű múmiák piszkoskodását, ] szitkot, átkot pocskondiázást, gyászmagyarkodást, szentéavatást szorgalmazó körlapokat, Pit vipalkók proklamációit, becsületadó kísérleteket \ porond nélkül maradt cirkuszosoktól, forradalmárok kommunistasággal gyanúsítását, alamuszi fúrását, talpzsíron tenyésző kaméleonok által, , mert az új címerbe nem követeltünk zergetollat, - Isőt beleértve az állami pincészetek borával magas szintre emelt évfordulót is. I Ne tévesszelek szem elöl, én a harcos vagyok, a tényleges forradalmár, tehát az én nevemben ne nyilatkozzanak ezentúl se papok, se poéták, se ebrúdra került politikusok! Óvóhelyforradalmárok, egyletekbe tömörült majmok, patkányok még annyira se! i Az is csak a Ml ügyünk. harcosoké, valódi forradalmároké, I egyenként, vagy együttesen, — ez sem tartozik másra, — I hogy kezet nyújtanak e hajdani ellenfeleinknek. 1 Huszonöt év után — ez az én ünneplésem — én kezet nyújtok, I én harcos a harcosnak, annak aki lőtt rám, akire lőttem; az ávéhásnak, ha agyon nem vertétek szent bosszút színlelve (mely mellesleg szólva nem volt épp alaptalan) I nehogy elköpje kit súgtatok be, kinek, miért, mikor, k aki ink hajtársam J2JÚI. Részlet Máté Imre verséből (Szívárvány, Csikágó) “VACSORÁZTUNK”! Folytatás az 1 oldalról A II.Világháború után sorra alakultak az egyesületek, csoportok. Az Egyesült Államok akkori kommunist-ellenes politikája, kitűnő talaj volt ahhoz, hogy a volt nyilasok és fasiszták antikommunista jelszavakat hirdetve megbújjanak, újraéledjenek, sőt elérkezettnek látták az időt arra, hogy befejezzék a nagy művet. Messze figyelmen kívül hagyva azt az egyszerű tényt, hogy pár hónappal, vagy évvel korábban, ők még hadban álltak ezzel az országgal és Hitler és Szálasi testvérrel együtt az „eltörölünk benneteket a föld színéről,, hisztérikus elvet vallották.Dehát Istenem, kicsire nem adunk. Sikerült is részben a még „kimentett,, javak jóvoltából talpraállni és amikorra az 56-os emigráció megérkezett, már egy anyagilag megreősödött, ütőképes magyarsággal találta magát szemben. Természetesen a forradalom kegyetlen leverése ismét őket látszott igazolni, amit kiválóan ki is használtak, sőt a forradalom erkölcsi vívmányait azonnal kisajátítva teljes stabilizáción estek át. Most már volt ünnep is, a forradalom ünnepe. Itt érkezünk el egy másik fontos dátumhoz. Ebben az esztendőben ünnepli az emigráció a forradalom 30 éves évfordulóját. S ebből az alkalomból rendezte a Szabadságharcos Szövetség, (vagy Világszövetség) januárban a torontói Magyar Házban az első "vacsoráját“. Erre a vacsorára nem kisebb vendéget hívtak meg mint Mr.Wilsont, a kanadai kormány pénzügyminiszterét. Egy kevéske hiányzott a „zsúfolt,, házhoz, hisz pár asztal üresen állt, nem is szólva arról, hogy a vendégeknek közel a fele angol illetve más nemzetiségű volt. Kérdezhetnénk, hogy hol voltak a többiek;? De talán könnyebben kapunk választ, ha megnézzük, hogy a Szabadságharcosoknak is több csoportja van, akik nincsennek éppen puszi-pajtási viszonyban egymással. A legérdekesebb talán az, hogy a hazai kormánnyal teljesen egyformán ók is elhallgatják a forradalom vezetőit. Pedig ezt a forradalmat Nagy Imre és a többi meggyilkolt vezető elhallgatásával nem lehet ünnepelni. Úgy Gereben urnák, mint Magos urnák, de még Walter urnák is rá kellett volna már jönni, hogy Nagy Imrét, Maiéter Pált, Losonczy Gézát és a többieket a történelem már beírta aranykönyvébe, amig Magos ur csepeli akciói, valahogy nem hoznak bennünket izgalomba. Arról nem is beszélve, hogy a vacsorán jelenlévő. Kopácsi Sándort, - minimum, - illett volna bemutatni. Mert lehet, hogy Kopácsi Sándor kommunista volt, de a forradalom is baloldali forradalom volt, és Kopácsi egy adott történelmi szituációban tudta, hogy hol a helye. Szemben sok önkinevezte tévedhetetlennel. A forradalomról csak méltósággal és tisztelettel lehet megemlékezni.Nem kisebb dologról van szó, mint a XX század legnagyobb szabadságmozgalmáról. Nagy Imréről pedig csak annyit: a nép, a felkelők, a forradalmárok követelték. Nem ő nevezte ki önmagát. Ilyen gyorsan felejtünk ? Mr.Wilson hatásos szónok, jól felépített beszédének a középpontjában az emberi jogok fontossága állt, a helsinki konferencia eszméinek jelentősége. Továbbá, hogy Kanada az ottawai konferencián is sikraszállt az emberi jogokért. S végűi; hogy ne feledjük el az orosz medvét.Mr.Wilosn; mi nehezebben felejtünk, mi ugyanis már „ültünk,, alatta. Magos urnák talán még annyit: nem szeretjük a hordószónokokat. A forradalom szentség, megérdemel némi kegyeletteljes megemlékezést, igazi hőseivel együtt. Mert ha mi is átírjuk a történelmet, í'r. Viilson, rir • 'valt’-r a s Tsbroi akkor már az sem marad amit a hazai kormánynak a szemére vethetünk.-o-A torontoi magyarság egyik jellegzetes érintkezési formája a névtelen levelezgetés. így nyugodtan lehet vádolni, mocskolni, bárkit és bármit következmény nélkül. Természetesen a legtöbbször azokat az embereket akik szabadidejüket feláldozva dolgoznak, tesznek a közért. Több ilyen levél után, most azonban két névvel ellátott levél érkezett. A döbbenetem most sem volt kisebb, sót. A Magyar Ház volt tisztségviselője által szétküldött levél, felér egy „vádirattal,,. Bevallom helyenként nem értem és ha a levélnek igaza van, akkor katasztrofális az egész intézmény jövője. Szomorú tény, hogy a Magyar Ház több vezetője ellen e pillanatban perek folynak, de talán még szomorúbb, hogy azok igazi okát elhallgatjuk. Mert nem az a magyarázat, hogy „szégyen,, hogy ez előfordulhat, hanem az lenne, hogy miért fordult elő? Mert ha valaki a becsületét törvényes utón akarja megvédeni a Magvar Házzal szemben, arra nyilván oka van. A másik levél már „hangosan., érkezett. Három magnókazetta. Hát kérem aki megkapta, az bizonyíthatja, hogy ez a kazetta nem a „Szív küldi, szívnek szívesen,, műsor egyik részlete. Kíváncsian várjuk a reakciót. Mert ha a kazettának igaza van akkor nincs más mint lenyelni a szomorú pirulát és okulni belőle. Ha viszont, nincs igaza, akkor védje meg valaki a Ház becsületét, amelynek legfőbb ura a tagság. S még egy adalék: eddig mindig az volt a "poliszi“. hogy a kikiálltott “baloldal" mindennek az oka. Most melyik oldalról jött a kazetta?-o-S végül; milyen következtetést vonhatnánk le ? Talán ami a legfontosabb az az lenne, hogy azok az urak akik még mindig „nyíregyházán,, állomásoznak, költözzenek ide Kanadába és vegyék komolyan, hogy itt vélemény szabadság van és megbélyegzésekkel, diszkriminálással, feljelentésekkel nem lehet messzire menni. Egymás tiszteletben tartása elengedhetetlen feltétele annak, hogy kiérdemeljük a kanadai állampolgárságot. S azok akik kisded játékaikat „otthon,, szerzett tapasztalatok alapján képzelik el; vegyék tudomásul; az itt nem funkcionál. Ez egy másik ország, ahol semminemű diktatúrát nem bírunk el.
