Torontói Tükör, 1986 (2-3. évfolyam, 23-30. szám)
1986-11-01 / 30. szám
1986 NOVEMBER TORONTÓI TÜKÖR 3 oldal Pár hónappal ezelőtt elterjedt a hír Torontóban, hogy a novemberben esedékes magyar házi választásokon a jelenlegi vezetőség nem kíván indulni. Hivatalosan ugyan nem jelent meg sehol, de akarva, nem akarva az érdekeltekhez eljutott a hír. Ennek jegyében hirdették meg az úgynevezett jelölő közgyűlést októberben. A tagságnak csak egy kis hányada tartotta érdemesnek, hogy megjelenjen a Magyar Házban. Ormai József elnökletével aztán kezdetét vette az eredetileg 3 órára hirdetett jelölő gyűlés fél 3 órakor. Akár az idejében érkezettek, akár a félórás késéssel’ érkezők, érdekes jelenségnek lehettek fültanui. Ezt a jelenséget, nevezhetnénk akár érdektelenségnek is, de akár taktikázásnak is. Senki nem jelölt senkit. A jelölő gyűlést megelőzően éppen valakivel beszélgettem s azt mondtam, hogy nem hiszem el, hogy az Ormaiék nem indulnak. Mint az a gyűlés után kétnappal kiderült, nekem lett igazam. Ugyanis az elnökség, annak érdekében, hogy megmentse a Magyar Házat, mégis úgy döntött, hogy indul a választáson. Jancsó Miklós Szegénylegények című filmje arról szól, hogy a múlt század végén, a Habsburg háznak komoly fejfájást okoz Rózsa Sándor és betyárcsapata. Ennek a felszámolására egyetlen út látszik célszerűnek a gyanúsítottakat összeszedni és ott vallatni, kényszeríteni, hogy árulják el ki az közülük aki Rózsa Sándor seregébe tartozik. Amikor a legények besáncolása nem vezet eredményre, a királyi ház cselhez folyamodik és kiküldi egyik főemberét a lovashadseregtől. A magasrangu katonatiszt, ünnepi beszédet mond és minden széppel, kedvessel beugratja a besáncolt mezítlábasokat. Azzal a trükkel áll elő, hogy a császárnak új lovashadsereget toborozni jött, s aki jól üli meg a lovat az a rabságát átválthatja fényes egyenruhára, jó zsoldra, fényes csizmára a császári hadseregben; azaz azonnal szabadul. Az elcsigázott legénységből lassan-lassan előszivárognak a legények és felsorakoznak a császári biztos előtt. A csapda bevált, a kisétáltakat lelövetik, mert aki lovagolni tud, az csak Rózsa Sándor seregéből való lehet. Eddig a film. S miért jutott mindez eszembe? Mert amióta a torontói magyar emigráns közéletet figyelemmel kisérem, szomorúan tapasztalom, hogy nem ilyen de ehhez nagyon hasonlító fondorlatos módszerekkel találom szemben magamat. Mi is történt ezen az „érdektelen”, jelölő gyűlésen? Itt látható a két „Vörösváry” újság, amelyet cikkünkben említünk. A Pesti Újság fennen hirdette, hogy zsidó hirdetéseket nem fogad el (1942), mig a mai Kék Újság hazai művészek vendégszereplését hirdető hirdetéseket utasít vissza, azon a cfmen, hogy azok kommunista propaganda műsorok. Megjegyezni kívánnánk, hogy mi kultúrmissziónak tartjuk ezeket a műsorokat amellett, hogy üzleti vállalkozások. Semmiféle propaganda célja nincs előadásainknak, mint azt a nagyszámú látogatottságok is bizonyítják. Annyi még idekívánkozik, hogy ha ma a zsidók kivennék a hirdetéseiket a Kék Újságból, bizony rendesen kiürülne a lap. A propagandáról még annyi: a Kántus vendégszereplését, — amelyet nagyban hirdettek, — sokkal inkább lehetne propagandának minősíteni, hisz azzal a hazai kormány „kivédte” azt az állítást, hogy Magyarországon nincs vallásszabadság. Az első emlitésreméltó momentum az volt, hogy Vörösváry István, a Kanadai Magyarság kiadó-szerkesztője egyenes támadást intézett Endes László ellen. Endes László — lehetett ismét mindenünnen hallani, — indul az elnökválasztáson, de ezen a gyűlésen ez sem nyert még bejelentést. De Endes nemcsak indul, vagy indulni akar ezen a választáson, hanem „elkövette azt a bűnt, hogy elment Lőrince Lajos akadémikus előadását meghallgatni". Ez jelentette ellene a vádat Vörösváry István részéről. Azt csak úgy mellékesen szeretném megjegyezni, hogy Lőrince Lajosnak a kanadai kormány adott vízumot és lehetőséget, hogy előadást tartson, ahova ezek szerint Endes László kanadai állampolgárnak nem lett volna szabad elmennie, mert az sérti Vörösváry István polisziát. Nos ennek kapcsán engedje meg kedves olvasóm, hogy visszapörgessem egy kicsit az idő kerekét. Ki a bábjátékos? ...írtam 1984 májusában. Ki van a kuliszák mögött? Mára aztán megkaptam a választ és a bábjátékos kibújt a paraván mögül! Amivel valójában nem is lenne semmi baj, ha az eddig a háttérben meghúzódó tanácsadó, irányitó, a magyar emigrációnak egy olyan köztiszteletben álló személye lenne, akinek minden ténykedése a múltban és a jelenben abban merült volna ki, hogy a javainkat szolgálja. De jelen esetben sajnos erről szó sincs. Érdemes Vörösváry úr személye körül elidőzni egy keveset. Az 1940-es években tűnik fel a magyar jobboldali, majd fasiszta sajtó berkeiben. A hírhedt Pesti Újság kiadója, amelynek Maróthy- Meizler Károly a főszerkesztője. Ez a lap uszításaival, fasiszta propagandájával többet ártott a magyar népnek, mint akár azok akik általa félre lettek vezetve. 1944 augusztusában (?) megjelenik saját szerkesztésében a Magyar Ünnep. Joggal merül fel a kérdés a történelmi tények ismeretében, hogy ki kaphatott lapot Magyarországon Szálasi hatalomra kerülése előtt egy hónappal? Vörösváry István, aki már az 1941-es Nyilas Évkönyvben azt írja, Mit kíván a magyar nemzet a filmművészettől és a színházművészettől? című cikkében, hogy nem kevesebbet, mint hogy kövesse a német nemzetszocialista példát és ebrudálja ki a zsidókat a filmművészetből és a színházművészetből. Meg is történt sajnos. Vörösváry úr álma valóra vált. Molnár Ferenceknek , Kálmán Imréknek, kellett elhagyni az országot, azoknak, akik megteremtették a magyar filmúvészet és színházművészet nemzetközi rangját. Erről az időszakról nem átalotta azt nyilatkozni a Globe and Mail című torontói lapnak 1981junius 23-án, hogy: In 1944 the Nazis closed down his magazine in Budapest and sent him to jail. Igazán? Azt tudjuk, hogy 1947 augusztus 21-én a Magyar Népbiróság elitélte, háborús uszításért, de hogy elvbarátai bezárták? — ez egy érdekes fordulat. Torontói ,,munkássága” sem kevésbé színes, de talán a legfontosabb, hogy lapját a személyes hatalma fenntartásra használja a mai napig. Mindenkit a kezében tart akinek valami vaj van a fején, ahol nem talál, oda rak egy adagot. Erre a legalkalmasabbnak az a módszer kínálkozott, hogy fasiszta múltja is takarva' legyen; most nem antiszemita lett, hanem antikommunista. Ez belepasszolt az egyébbként 45 óta fennálló anti-szovjet politikákba és biztos fedezéknek bizonyult. A baj azoban akkor kezdődik, amikor mára már Vörösváry úrnak is realizálnia kell, hogy az emigráció magyarsága nagykorú lett. Ezekkel az immár 45-50 éve be nem vált módszerekkel, nem lehet tovább egzisztálni. Ezért fordult elő a Magyar Házban, hogy már voltak olyan tagok akik „felmertek állni” és elmerték mondani a véleményüket, ami korántsem vágott egybe Vörösváry úr fejtegetéseivel.S a kor ugylátszik kikezdi az egykori gumipuhaságú rafinériát is. Időnként elszólja már magát. ...amikor én a lapomon keresztül a hazai rendszert bíráló cikkeket közlök, mocskolódó leveleket kapok, hogy miért teszem?...stb. Ejnye, hát olvashattunk egyet is azok közül a levelek közül? Hátha népi is voltak olyan mocs-Kolódók? Honnan van erkölcsi alap arra, hogy a Kádár-rendszertől számonkérjük a sajtószabadságot, amikor mi azt esetleg lábbal tapossuk. Itt szabadföldön, a sajtószabadság nevében? Vagy arra a zsidó Teller Edére sikk hivatkozni aki antikommunista, megfeledkezve arról, hogy a Teller antikommunizmusát megelőzte az antifsizmusa? Persze a részletek közben még azt is említhetnénk, hogy Vörösváry úr azonnal átszabta a Magyar Ház alapszabályát és egy olyan javaslattal élt ami csak diktatórikus alapokon hozható létre, vagy vihető keresztül. Sok lenne felsorolni, hogy kik estek áldozatul ennek a paraván mögötti játéknak. De azért Korponay Miklóst, Kohári Józsefet, vagy akár Gyallay- Papp Domonkost említhetnénk. Ők megjárták a Kanadai Magyarság hasábjait, kisebb nagyobb ráijesztésekkel. Dr.Kovács István, Tar Mihály pedig kizárás sorsára jutott a Magyar Házban, amit az Ormay féle vezetőség beígért az 1984-es választási plamfletten. Férfi munka volt. Hol tart a Ház? Perek, a tagság elmaradása a kísérőjelenség. Ezen a gyűlésen Vörösváry úr azt állította, hogy az Endes Lászlónak köszönhető, hogy a tagság elment, mert 8 évvel ezelőtt bevitte a Házba Lőrince Lajost. Itt anynyit azért tudni kellene, hogy Endes László a vitát azzal vágta el, hogy a tagságot megszavaztatta, hogy akarják-e Folytatás a következő oldalon... Főszereplő: Vörösváry István BÓLOGATUNK-E TOVÁBBRA IS? A Magyar Ház-i választások elé!
