Torontói Tükör, 1986 (2-3. évfolyam, 23-30. szám)
1986-07-01 / 27. szám
TORONTÓI TÜKÖR -1986 JÚLIUS 5 oldal Ülök a computerem előtt, vallatóra akarom fogni. Csodálatos, hogy mi mindent tud. Most azonban cserben hagy, rá nem számithatok. Hideg, mechanikus, pontosan végrehajtja utalásaimat, de meleget, emberit nem várhatok tőle, pedig most erre lenne szükségem. Valami jól negfogalmazott köszöntésre, de csak közhelyek útnak eszembe. így inkább csak mesélek. Mesélek VALAKIRŐL, akinek szívesen odaadnám most a fiamtól kapott button-t: I’m, somebody! - Yes You are! Istenem, már 11 éve, júniusban az akkor megnyílt Woodenplate étteremben vacsorázok, amikor egy férfi, - kezében gyerekesen tartott cigarettával, - odajön az asztalomhoz és röviden elintéz. — Te vagy a Pufi? — Nem látszik? — Holnaptól nálam dolgozol! — Ez csodálatos, de bocsáss meg Te ki vagy? — Én Egri György vagyok, a Menóra tulajdonosa. S még néhány jelentéktelen mondat, és ahogy jött, ugyan olyan gyorsan el is tűnt, “kenyéradó gazdám”. Menóra? - ismerem ezt a lapot, - gondoltam végig, - hisz amikor pár hónappal korábban reményekkel teli megérkeztem Montreálba, egy Menórát kaptam “időelütőnek”. Jókat nevettem rajta. Furcsa volt a nyelve, furcsa volt, hogy Ros Hassana-i hirdetésekkel volt tele. Mindenki mindenkinek boldog újévet kívánt, szeptemberben.Dehát mindegy, biztos, hogy jobb lesz mint a Budapest Tavernban szétválogatnom a vendégeket a székek közül, ahol addig “kidobó-legény” minőségben adtam elő.-OGyorsan belejöttem. Kitűnő munkatársaim voltak, Yvonne, Erzsiké, Alizka, Jutka, Klári, akik egyengették bárgyú lépéseimet. De Gyurival egész más volt a kapcsolatom. Nem azért mert főnök volt, sőt éppen ez az, nem volt főnök. Vagy ha igen, akkor is egy hónapban, maximum két napra. A többi napon? A többi napon barát volt, ember. Sallang mentes, a kioktató öregkanadásokkal ellentétben, oda figyelt rám. Igazgatta az életemet. Néha úgy csináltam, mint aki nem veszi észre mindezt, nehogy leszokjon róla, mert nagyon igényeltem. Egyéves Németország-i várakozásom alatt, kínlódtam a kilátástalansággal, talajvesztett lettem, akit lekopasztottak, akinek még azt a kevés önbizalmát is szétrombolták, ami a létfenntartáshoz szükségeltetik. Ezt kezdtem visszakapni, kezdtem újra lelkesedni, értelmet kezdett kapni újra az életem. S mindezt Gyrinak köszönhetem. És még valamit: ami mindennél fontosabb volt, olyan emberek társaságába kerültem akikre oda kellett figyelni. Gyuri és baráti köre meghatározója lett az életemnek. Faludÿf Gyuri, Kertész Sanyi, Zalán Magda, Jónás Gyuri,,Nagy Gyuri (Borszéki), Gábori Gyuri, Hirsch Emmy, Zend Robi, Mezei Potyó, Heincz Gyuri, Fáy Feri, Tűz Tamás, Kerényi Gyögyi és Lala, Cselényi Józsi, Hirsch Jani és még oldalakon sorolhatnám - akik a torontói magyar elitet jelentették, - mind a Gyurin keresztül kerültek az életembe. Biztatása, segítsége, apai szeretete átsegitett kezdeti bukdácsolásaimon. Aztán elváltak útjaink. Eladta az újságot, majd megnősültem, kevesebb időm maradt a “social life”-ra.-o-Mint újságíró? Nekem ő marad a legnagyobb. Álltam a tördelőasztalnál, miközben Erzsikének “gépbemondott”Mikor fogalmaz? - kérdeztem számtalanszor magamtól. Könnyedén, elengánsan, sallang-mentesen. A frász kitört úgy irigyeltem. Bár néha kinlódott. Utálta az “uborka szezont”. Nehezen birkózott meg az eseménytelen hetekkel. Gyűlölt semmit mondani. Ilyenkor szülése, gyötrődés volt. Ilyenkor szopta a cigarettát, mert szívni soha nem tanulta meg. A végén azért szórakoztató volt, szürke talán soha. A számomra kedvenc írásai, “Olvasás közben...” címmel jelentek meg. Ezek, filozófikusak voltak. Néha felkavarták a konzervatív olvasókat, de mitsem törődött vele. Időnként olyan témákkal foglalkozott, amiből egyértelműen kiderült, hogy örök fiatal marad. Freudista, Marxista, Talmudista, Teológista műveltsége bámulatos volt. Csüngtem szavain. Neki köszönhetem, hogy amit főiskolai tankönyveimből kipucolt a történelem szele, mégis elkerültek hozzám. Szabó Dezsőtől Márai Sándorig, Keresztes-Fischertól- Szálasiig, Ben Guriontól-Golda Meirig, Nagy Ferenctől-Kétly Annáig, Trockijtól-Révaiig, Hekus Döncitől-Karády Katalinig, ő javítgatta hiányos ismereteimet. Tanítóm, apám helyett apám, elvesztett barátaim helyett barátom lett. Ma is büszkeséggel tölt el ez a barátság. Köszönöm Gyuri.-o-Miért mindezt ma? Mert ugyan igaz, hogy sokkal inkább érdemeltél volna egy egyetemi katedrát, mint a Parole Board Officer kinevezést, de ez az elismerés mértékén nem változtat. Ehhez a kinevezéshez gratulálok ma Gyurikám, őszinte szeretettel és nagyrabecsüléssel. Adja Isten, hogy sokáig élvezd azt a biztonságot amit ez a beosztás lehetővé tesz számodra és vele befogadó hazánk megbecsülését. Kosaras Vilmos oiaj a tűzre? mindenkori elnökének, vezetőségének, hogy megőrizzék a Ház becsületét. Nem beszélve arról, hogy Radnóti Miklós nem úgy vonult be a magyar irodalomba mint zsidó, hanem mint az egyik legnagyobb magyar költő. Tehát amikor a Stirlingnek gusztustalan fogalmazása, hogy szomorúra sikeredett nyilatkozatokat tettünk a Globe and Mail-be, egyértelműen a tájékozatlanságából ered és a belekotyogás áldozata lett. Vagy ha azt érti a “támogatás” alatt, hogy ezek után, vagy ennek ellenére lojális a jelenlegi vezetőséggel, az nyilt antiszemitizmust is jelent. Tragikus, hogy e pillanatban Magos úr a KMSz elnöke és a fentebb említett levelet aláírta, anélkül, hogy vette volna a fáradságot, hogy legalább azt a kanadai ügyvédet megkérdezte volna aki a kerékasztal megbeszélést vezette. Neki, aki a magyarságot képviseli a káftadai. hatóságok felé, sokkal nagyobb körültekintéssel kellene állástfoglalni. Vagy ha az informátoraira hallgatva vállalta az aláírást, akkor sokkal súlyosabb dolgot vállalt magára, mint azt fel tudná mérni. A magyarság nagyobbik fele nem azonosítja magát, - hál Isten, - a fenti urakkal és nem adott megbízólevelet senkinek, hogy a képviseletükben fellépjenek. Befejezésül... pedig azoknak, akik újra szeretnék felállittani Torontóban a számonkéró széket, és ki akarják sütni a zsíromat, jól készüljenek fel, mert bőven kell hozzá kondér. Eddig csak olyanokat hallottam; hogy egyeseket el kell taposni mint egy poloskát, vagy le kell törölni a föld színéről, de ez a zsirkisútés, ez valami új! Vagy nem is olyan új? Vannak talán olyanok akiknek van benne gyakorlatuk? Hát erről beszélünk Uraim! ' ’ r- KoSarásViímos.
