Torontói Tükör, 1986 (2-3. évfolyam, 23-30. szám)
1986-02-01 / 23-24. szám
TORONTÓI I I TÜKÖR * 1986 FEBRUAR-MARCIUS Szentpétery Miklós: w&snmmi JEÏ.EHTES A Washingtonban működő Wilson Center Kelet Európai Programja felkérte Mark Pal mert, az amerikai külügy kelet-európai ügyekkel foglalkozó osztályának vezetőjét, hogy számoljon be az európai kisebb kommunista országok helyzetéről. Palmer egyébként a világhirű Yale Egyetemen végezte tanulmányait. Előbb a New York Times munkatársa volt, majd külügyi szolgálatba lépett. Egy ideig Rogers és Kissinger külügyminiszterek beszédeit írta, aztán a Szovjetunió és a kelet-európai államokkal kapcsolatos politikai kérdésekkel foglalkozott. Részt vett a nemrég Genfben lezajlott Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozón, s elkísérte Shultz külügyminisztert kelet-európai utján. Palmer beszámolójára január cözepén került sor. Mindenkelőtt -ámutatott arra, hogy a kisebb komnunista országok jelenlegi politikáját a bizonytalanság jellemzi. A kelet-európai vezetők egyszerűen nem tudják mit vár ölük az új szovjet főnök. Éppen ezért ^zdaságpolitikai szempontból különös jgyeimet érdemel a magyar-szovjet kapcsolatok alakulása. Felelős magyar vezetők szerint jorbacsovnak nincs kifogása a magyar eformok ellen. Legalábbis ezt mondták Elmernek. Ennek ellenére Palmerben négis az a benyomás alakult ki, hogy a nagyarok korántsem biztosak a dolgukban, s éppen ezért a magyar reformok ránt érdeklődő más államok sem udják, merjék-e követni a magyarok példáját ? Palmer szerint a bizonytalanságot fokozza az is, hogy a jelenlegi kommunista vezetők (Jaruselski kivételével) mind öregek, akiket a legújabb szovjet példának megfelelően csakhamar új vezetők fognak felváltani. Hogy erre a széleskörű „őrségváltásra,, hogyan kerül sor,azt a State Department ma még nem tudja. Palmer elképzelhetőnek tartotta, hogy a Kádár-Németh modelhez hasonlóan, az új vezetők újabb és újabb feladatokat fognak átvenni, s eként fokozatosan jutnak a hatalom teljes birtokába. Mark Palmer ezután rátért az egyes államok helyzetének ismertetésére. Magyarországot illetően kijelentette, az elkövetkező 12 hónap rendkívül fontos lesz a reformok vonatkozásában. Shultz külügyminiszter nagyon dicsérte a magyarok reformjait, de hogy azoknak lesz-e, lehet-e folytatása az ma még kétséges. Egyes vezetők szerint a magyarok tovább fognak haladni a megkezdett úton, mások viszont annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy Gorbacsov csak az eddigi reformokat hagyta jóvá, s további reformokra nincs kilátás. Palmer sietett hozzátenni, nem hiszi, hogy Magyarországon a helyzet válságosra forduljon. Romániával kapcsolatban lelkesen utalt arra, hogy a románok részt vettek az olimpián. A State Department számára ez úgylátszik egyszerűen felejthetetlen élmény. A továbbiakban csökkent Palmer lelkesedése, s inkább védekezőén utalt arra, hogy a romániai zsidók és németek kivándorlási statisztikája nem rosszabb mint egy évvel ezelőtt volt. Hogy az egy évvel korábbi adatok nem voltak jók, arra Palmer nem tért ki. Hangsúlyozta viszont, hogy vallásszabadság terén Romániában jobb a helyzet, mint akár a Szovjetunióban, vagy Csehszlovákiában. A romániai magyar kisebbség helyzetét nem tartotta fontosnak megemlíteni.-o-Néhány nappal később Hardi Péter volt a Kelet Európai Program vendége. Hardi Péter a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, a Külpolitika cimű folyóirat főszerkesztője, számos cikk és tanulmány szerzője, aki jelenleg az amerikai Kelet-Nyugati Biztonsági Tanulmányok intézetének meghívása folytán New Yorkban tevékenykedik. Hardi az európai biztonság kérdéseiről beszélt. Beveztőjében kötelességszerűnek tűnő örömmel említette Gorbacsov január közepén előterjesztett és a leszerelésről szóló, ma már közismert javaslatát, anélkül azonban, hogy kitért volna a részletekre. Ezekután kifejtette, hogy a Szovjetunió és szövetségeseinek külpolitikai célkitűzései mintegy 8-9 évvel ezelőtt alapvetően megváltoztak. A kommunista tábor ugyan továbbra is megvan arról győződve, hogy a kapitalista társadalmi rendet a szocialista társadalmi rend fogja követni, de az új külpolitika középpontjában nem a szocializmus győzelmének elősegítése áll, hanem az emberiség jövőjéért érzett aggodalom. Hardi nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy kijelentése a megjelentek előtt egyhén szólva vastagnak fog tűnni, ezért gyorsan hozzátette; a Szovjetunió külpolitikája sosem ment odáig, hogy háborús veszélyt okozzon. Afganisztán, mondta: sokak szerint kissé nagyvonalúan, sosem jelentett komoly veszélyt a világbékére. A magyar külpolitika, folytatta Hardi, nem különbözik a többi kisebb kommunista állam külpolitikájától, de a magyarok voltak az elsők, akik felismerték és alkalmazták ezt az irányvonalat. Hardi szerint egészen a 80- as évek elejéig a Szovjetunió és szövetségeseinek külpolitikája teljesen azonos volt (s ebben a hallgatóság egyetértett az előadóval) azóta azonban bizonyos eltérés észlelhető. Hardi anélkül, hogy egyszer is említette volna Szűrös Mátyás nevét, hangsúlyozta. hogy a 80-as évek elejétől kezdve lehetséges jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati államokkal, annak ellenére, hogy a szuperhatalmak viszonya feszült volt. Ennek bizonyítása érdekében rámutatott arra, hogy éppen akkor, mikor az amerikai-szovjet viszony rendkívül hideg volt, Khol kancellár, Craxi olasz, és Thatcher brit kormányfő ellátogatott Budapestre. A magyarok főtörekvése nemzetközi téren Hardi szerint már akkor is a stabilitás volt, s azóta is az. A magyarok gazdasági fejlődéséhez további tőkére és magasfokú technológiára van szükség. Mivel csak a nyugati államok képesek tőkét is, és modern technológiát is nyújtani, a magyarok igyekeznek jó kapcsolatokat fenntartani a Nyugattal. Hardi elmondta azt is, hogy Magyarország képes befolyásolni a Szovjetuniót, mert Moszkva számára a biztonsági kérdések éppen olyan nagy jelentőségűek, mint a belügyi kérdések. Kétségtelen, hogy ha a gazdasági okok miatt nyugtalanság keletkezik az egyik kommunista államban az az egész kommunista tábr biztonságát veszélyezteti. Röviden: Hardi tudomásul vette, s talán helyesli is a Brezsnyev-doktrinát, de úgy véli (nyilván a magyar példa alapján), hogy ha egy ország gazdaságilag rendben van, akkor nem lesz szükség a doktrína alkalmazására. Hozzátette ehhez azt is, hogy bizonyos határig saját érdekeit tartja szem előtt, hangsúlyozta azonban, hogy a magyarok érdekei nem lehetnek ellentétesek a szocializmussal, lévén Magyarország szocialista állam. Hardi előadása után számos kérdésre, megjegyzésre válaszolt. Egy megjegyzést érdemes részletesen ismertetni. Legelsőnek a Wilson Center Nyugat-Európai Programjának titkára szólalt fel. Elöljáróban elmondta, hogy Hardi sokkal meggyőzőbb volt amikor a magyar külpolitikáról beszélt, mint amikor a Szovjetunió külpolitikáját ismertette. Viszont ő nem tartja Afganisztán megszállását teljesen veszélytelennek, s végképp nem tartja az emberiség jövőjéért való aggódás jelének. Rámutatott arra is, hogy mialatt három nyugati vezető ellátogatott Budapestre, addig Honecker és Zsikov nem mehettek el Bonnba. Ezzel arra utalt, hogy a Szűrös álláspont csak nagyon korlátozott mértékben érvényesülheti a külpolitika lényeges kérdéseiben továbbra is Moszkva diktál. Bizonyos, hogy Hardi a nagyrészt szakértőkből és tudósokból álló hallgatóság előtt méltó választ akart adni erre az udvarias, de éles hangú felszólalásra. Hardi válaszként intelligensen mosolygott.-o-A magyar közoktatásügy "reformjáról" szóló hir Németországon keresztül érkezett ide, és igaz. ami igaz, nem okozott különösebb feltűnést. A hír szerint Magyarországon az iskolákban azonnali hatállyal megszüntették “Kommunista- és munkásmozgalom története" című tantárgy tanítását, s helyette a "Magyar nemzet története" című tantárgyat vezették be. Akiket érdekelnek a kommunista államokból érkező hírek, általában felszisszentek és gyanakodva kérdezték; tényleg a magyar nemzet történetéről lesz szó ebben a tárgyban: ? A német jelentés ugyanis nem egészen világos ebben a vonatkozásban. A jelentés szerint az uj tantárgyhoz szükséges könyvet hét ismert történész irta, akik nyomatékosan hangsúlyozzák: egy ország történetét nem lehet kizárólag a kommunista párt. vagy a munkásmozgalom fejlődése alapján megítélni. A jelentés azonban itt már országról beszél és nem államról. 3. oldal A tankönyv természetesen a monarchiával is foglalkozik, s állítólag azt a meglepő (de helyes) megállapítást tartalmazza, hogy Magyarország a Habsburgkorszak idején vált Közép-Európa részévé. A Horthy-rendszert a könyv ellenforradalminak, elnyomónak nevezi, de ugyanakkor rámutat arra is, hogy Horthyék még nem voltak fasiszták. A németek szerint a könyv nagyon nyíltan beszél a Sztálin-Rákosi korszak tömegletartóztatásairól és ártatlan emberek kivégzéséről. Sőt. Az uj tankönyv még az 1956-os forradalomról is ír. s arról is, hogy milyen szerepet játszott abban a később kivégzett Nagy Imre és a ma is hatalmon lévő Kádár János. Feltűnő azonban, hogy a magyar illetékesek fontosnak tartották leszögezni, hogy a kommunista párt történetének tanítása korántsem elegendő egy nemzet történelmi tudatának kialakítására, s másrészt, hogy Magyarország nem Kelet- Európa. hanem Közép Európához tartozik. Mindezt alig néhány héttel a Szovjet Pártkongresszus előtt.-o-A Wall Street Journal nemrégiben cikket közölt “Ceausescu, Amerika kedvenc zsarnoka” címmel. A cikket Ion Mihai Pacepa, a román titkosszolgálat (DIE) egyik egykori vezetője irta. A cikkből kiderül, hogy mialatt a State Department udvariaskodik a románokkal, a román titkosszolgálat a KGB-vel együttműködve igyekszik az amerikai technológia titkaihoz hozzájutni. A románoknak errenézve egyezményük van a Szovjetunióval, írja Pacepa, amelynek betartását Ceausescu szent kötelességének tartja. Mint ismeretes, Románia még a 70-es években megkapta a legnagyobb vámkedvezményt az Egyesült Államoktól. Ennek birtokában képes termékeit értékesíteni az amerikai piacon. A vámkedvezmény folytán a románok kerek egy milliárd dollár értékű árút értékesítettek Amerikában. Ez a vámkedvezmény azonban minden évben felülvizsgálatra kerül a Kongresszusban. Ebben az eljárásban a Kongresszus alapvető szempontja a kivándorlási szabadság érvényesülése. Ceasescu tehát hozzájárul bizonyos számú személy kivándorlásához, természetesen mindig közvetlenül a kongrsszusi vizsgálat előtt. Ceausescuék ezt pompás cselnek tartják, aminek az amerikaiak eddig mindig bedőltek. Pacepa szerint Ceausescu ezzel kapcsolatban egy alkalommal kijelentette: “Annyi pénzt kell szereznünk egyre csökkenő nemzeti kincseinkből; az olajból, a zsidókból és a németekből, amennyit csak lehet.“ A kijelentés félreérthetetlenül a zsidók és a németek kivándorlásának engedélyezésére utal. Pacepa kijelentette, hogy a román titkosszolgálat százszámra helyezett el olyan cikkeket a nyugati sajtóban amelyek Ceausescu “dicső” tetteiről szólnak. Az Olvasónak bizonnyára eszébe jut néhány olyan lelkes hangú cikk, amely Románia olimpiai részvételéről szól. A Wall Street Journal -ban megjelent cikk nagy hatással volt Paul S. Trible szenátorra és Phillip M. Carne kongresszusi képviselőre. Trible, még tavaly novemberben törvényjavaslatot terjesztett elő, amely megszavazása esetén hat hónapra felfüggesztené Románia vámkedvezményét. Carne képviselő a Házban intézett éles támadást a románok ellen.-o-A magyaroknak egyelőre nincs okuk attól tartani, hogy őket is megillető vámkedvezményüket felfüggesztik. A Kongresszus és a State Department a vámkedvezmény fejében a demokratikus jogok kiszélesítését várja a magyaroktól, s a magyarok látszólag szívesen állnak az amerikaiak rendelkezésére. Ennek következményeként a magyar ellenzék három illusztris tagjának nyilt alkalma arra. hogy Washingtonban előadást tartson. Előbb Kőszeg Ferenc kritikus és műfordító és Szilágyi Sándor történelem szakos tanár, aki fő hivatásának azt tekinti, hogy a legújabb magyar prózairodalomról kritikai véleményt mondjon. beszélt Washingtonban, majd ijf. Rajk László építész számolt be a magyarországi helyzetről. Az előadások értékéből sokat Folytatás a 4 oldalon
