Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

XIX. évfolyam 9. szám Szekszárd. 1909 február 28. Előfizetési ár: Egész évre . . 12 korona. Fél évre . . 6 * Negyed évre . . 3 » Egy szám ára. . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kivül elfő ead a lolnar-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Saekszárdon. Egyet tztmok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. .Meíí.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő é? laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok ......... ucui <»u<itn&lc 1 A lap szellemi részét illető köz- ' lemenjek, valamint az előlire- j tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendók. ..trdetések mérsékelten megállapított árezob&lj tzerint számíttatnak. Egy értékes könyv. Tolnavármegye közgazdasági leírása ) A monográfia-irodalom egy igen érdekes munkával szaporodott Daróczy Aladár e művé­vel, mely tisztán közgazdasági jellegűnek mond­ható ugyan, de azért mégis a megye múltján fokról-fokra végig menve, számos történelmi vonatkozást is tartalmaz és épen ezért nemcsak nemzetgazdasági, hanem egyéb szempontból is nagy érdeket kelt és különös figyelemre méltó. Ez a füzet tulajdonképen csak bevezető része Daróczy dr. nagyobb tanulmányának, mely teljes egészében csak később fog megje­lenni és mint bevezető történelmi rész várme­gyénk közgazdasági viszonyait kezdettől fogva 1860-ig ismerteti. Kezdi a vármegye „földrajzi vazlat“-ával, pár szóval érintve a hegy és víz­rajzot s az éghajlati viszonyokat, nem különben a közigazgatási beosztást. E rövid bevezetés után rátér a „történelmi rész“ taglalására, érintve a kelta korszakot, amelyben a Kapos völgye és különösen Begöly már szerepet játszott, majd a római uralmat, mely időszakban — a keresztény időszámítástól kezdve — Szekszárd (Alisca), Tolna (Alta Ripa), Dunakömlád (Lussunium), Várdomb (Ad Statuas) városaink már szerepet játszottak. A honfoglalás korszakáról megemlíti, hogy i megyénk területét Ete és Bojta vezérek vették 1 birtokukba, illetőleg foglalták el. Ete nevét a J Rátaszók és Bonyliád között feküdt, de elpusz- | tűit Etény község neve őrzi (Bojtáét pedig alig- I hanem a mai Vajta) — ez a kérdés azonban szerintünk inkább a hagyomány, mint a történet keretében mozog. Sokkal pozitivabb dolog, hogy vármegyénk területének legnagyobb része, épen- ugy, mint Baranya is — az Árpádház birtoka lett. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy itt alapította Szent István a pécsi püspökséget és a pécsváradi apátságot, 1. Béla pedig a szek­szárdi, Szent László a hátai, II. Béla a duna­*) Ezen címen Daróczy Aladár dr. volt országgyűlési képviselő tanulmányt irt, mtlynek bevezető — történelmi — része megjelent a »Közgazdasági Szemlé«-ben és innen külön lenyomat alakjában most hagyta el a sajtót. A szak. földvári, II. Géza a bátaszéki (cikádori) apátságot. Mint tolnamegyei birtokosokat felsorolja a ! szerző a Bikách, Moys, Apor és Töttös nemzet­ségeket, a későbbi korszakból a Laczkffyakat (Simontornyán), a Tamássyakat (Tamásiban), a Marczaliakat (Tolnában), a Szerecseneket (Kö- lesden), a Dombaiakat (Dombóváron), a Ráthold nemzetségből származó Paksy-akat (Pakson), a Héderváryakat (Döbrököz és Ozora) ozorai Pipót, Verbőczyt, a Garay-akat, a györgyi Bó­dékat, a dárói Mayosokat, a lévai Cseheket, szóval: a tolnamegyei birtokos nemesség kiváló szerepet vitt mindig az ország történetében. Szerző valóságos hangyaszorgalommal gyűjtötte össze a megye adózási, birtokfelsze­relési és termelési viszonyaira vonatkozó ada­tokat, és igazán kár, hogy a megfelelő forrá­sokat nem mindenütt jelöli meg. Megemlíti, hogy a XIV. században megyénk területén 13 vár, 21 város és ö40 helység volt. A helységekre vonatkozólag érdekes adat, hogy Simontornya 1377-ben, Ozora 1399-ben vásárjogot kapott; 1412-ben Alsó- és Felső-nána vásáros helyként emlittetik; 1546-ban már jelen­tékeny helységek Szekszárd, Tolna, Paks, Bátta; 1660-ban Földvár. A szekszárdi bor már az Árpádok alatt nagy becsben állt és első Ízben egy 1061-iki határjárási okiratban fordul elő. Tolnán a rácok már 1660-ban együtt lak­nak a magyarokkal, azonban — örökös viszály­kodásban. (Ma már hírmondó sincs itt belőlök.) Nagy részletességgel használta fel a szerző a török korszak gazdasági és népesedési viszo­nyainak ismertetésére a török defterek (számvi­teli könyvek) adatait. Megyénk ezidőben a budai pasalik (kormányzóság) szandzsákjai (kerület) közé tartozott és 3 szandzsákra oszlott: a simon- tomyaira, koppányira és szekszárdira. Dunatöld- vár és Madocsa a budai szandzsákhoz tartozott. Ezek a defterek az 1543-tól—1635-ig terjedő időszakra vonatkoznak és a községekre vonat­kozó népesedési, adózási és területi adatokkal valóban szánandó képét adják annak a hihetet­len pusztulásnak és züllésnek, melybe hazánk a török hódítás korszakában sülyedt. TÁRCA. ______ Ör ök kötelék. Nem boldogság s szerencse az, Mi szivet szívvel összeköt. A lánc lazul, ha ott borong A gond a kis fészek fölött. Nem perzselő szerelem az, Mi összekapcsol sziveket Gyorsan hül a tűz, rózsa hull S elszáll a szines kikelet. Csak egy, a mi a lelkeket Egymáshoz fűzi mindörök. Akkor se szűnik, hogy ha már Porunkra szürke hant görög. Ha kettő azt siratja el, Mi nékik szent és drága volt, Érzik, elválaszthatlanul Köt egybe két szivet a holt. Mig kézbe kéz; együtt dobog Két szív, mint rithmikus zone. S mint hogyha észrevétlenül Vérük egymásba ömlene. A fájdalom szent kötelék. Ez tart csak össze lelkeket. Ragyoghat fény, dúlhat vihar, Széthullnia soh’sem lehet. Feleki Sándor. Borbélynál.'1 Irta : Mólnál* Ferenc. (Szin : egy úgynevezett polgári borbély­műhely, ahová ugyan grófik nem járnak, de ahonnan azért »nem érünk rá* kiáltással kitusz­kolják a fuvaroskocsist, ha betéved. Személyek : a vendég, a segéd és az ur.) A vendég, (belép. Látja, hogy minden szék­ben ül valaki, tehát az ajtóban visszafordul). Majd később jövök. A segédek, (karbani Azonnal készen le­szünk ! Az ár. De nagyságos ur. Egy perc. A vendég meggondolja magát, jó félórát vár, elolvassa a Magyar P'igarot, a Mátyás Diákot és a szubabonált kéthetes Fliegendét, azokkal a lyukakkal, melyekből még a kávé­házban magyar karrikaturisták kivágtak egy-egy Oberländer-rajzot.) A segéd. Tessék, nagyságos ur. (Megfor­dítja a széken a bőrpárnát.) A vendég. Na végre. (Leül.) Borotváljon meg, de figyelmeztetem, hogy nagyon érzékeny a bőröm. A múltkor is úgy megnyuzott azzal a nyomorult fűrésszel, hogy az egész bőr lejött az arcomról, de a szőrt azért rajtam hagyta és úgy állott ki a húsomból a szakáll, mint valami rosszul megkoppasztott csirkébéből a toll. Maga ló! * Mutatvány Molnár Ferencnek »Pesti erkölcsök« < im alatt a L .mpel cég Magyar Könyvtárában most megjelent érde­kes kötetéből. A koppányi és simontormjai szandzsákban, melyeknek területe a szomszéd megyék egy részét is magában foglalta, volt 95 ma is meg­lévő tolnamegyei község 1179 házzal, akiknek lakói 58,000 akcse fejadót fizettek. (Akese, az Árpád korszakban akcsa, ó-török szó. jelentése ; fehérke, vagyis kis ezüst pénz, értéke 10 kraj­cár.) A szekszárdi vilajetben, melyhez a anya­vári (sárvári) nahie is tartozott, volt 66 helység 3443 házzal és 17372 akcs fejadóval. Érdekes, hogy ez időben Szakcs, Simon­tornya, Ozora, Tamási, Etény, Báta, Paks mint városok szerepelnek. Szekszárd ekkor két városrészből állott a felfalvi utcai városrészben volt 15 ház, a szekszárdi városrészben 60 ház, Pakson 272, Faddon, Etén-ben 190—190, Sztgyörgyön 110, Tolnán S91 luiz. Csatáron, mely Szár néven is szerepel: 17 ház, Dunaföldváron 103 és Mado-. csán 39 ház. A helységek között szerepel (hsa, Gamád, Ság, Lipocz, Ebes. Deés, Hencse, Magyari, Fehérviz, Gyapa, Őrös, Kormód, Kutas, Szent- Miklós, Adács, Kagán, Keczen, Mize, Berreg, Görgén, Ege, Banka, Hidvég, Betlincs, Besnyö- ház, Bókaszeg, Kerenás, Felsőegres, Csefő, Őkörkut, Gyánt, Csicsó, Kemcsi, Erdőbény, Keszle, Berencse, Barbacs, Bőd, ( 'setény, Szent- Demeter, Szent-Péter, Tótfalu, Döbrönte, Bozas, Hatvan, Kilás, melyek azóta vagy elenyésztek, vagy pusztákká lettek. Ez időben volt a megye területén 164 város és helység 4764 adó alá yont házzal és 240000 akcse fejadóval, az összes adózó lakos­ságot pedig, a XVI. század vége felé 28584 lélekre tehetjük, a zsellérekkel és teljesen sze­gényekkel együtt pedig 45 ezerre. Hogy a XVII. század felszabadulási har­cai mennyire pásztitották a lakosságot, mutatja az, hogy 1692-ben Baranya, Somogy és Tolna megyék nagy részének lakossága 3222 lélekre szállt alá. E hivatalos kimutatásban Dombóvár 278, Ozora 278, Simontornya 147, Szekszárd 290 és Tolna 160 lakossal szerepel. A török kiűzésével és a kuruc harcok megszűntével kezdődik a békés fejlődés uj A segéd, (kínosan) Hehehe. (Begyiiri a szalvétát a vendég gallérjába.) .4 rendég. Megfojt, hé ! .4 segéd. Igenis. .4 vendég, Megfojt; ne nyomja úgy belém ezt a rongyot. (Behúzza a nyakát es lenéz a szalvétára.) Hány embernek a nyakákan volt már ez a rongy ? A segéd. Óh kérem, ez tiszta. .4 vendég. Jó, Jó. Gyerünk. Ez egy pisz­kos hely, ide be nem teszem többé a pofámat. Na gyerünk. (Hátrahajtja a fejét.) A segéd- Pardon. (A fejtámasztót fölfelé kezdi srófolni) A vendég. Mit csinál ? .4 segéd. Följebb megyünk egy kicsit. (Nagyokat srófol.) A vendég. Kitöri a nyakamat, nem látja ? Hova srófol föl a fenébe ? .4 segéd. Igenis. (Habarni kezdi a szappant és rákeni a vendég arcára.) .4 vendég. Ez érdekes szappan, ennek man­dulaize van. A múltkor ibolyaize volt. (Szünet. Nem veszi észre, hogy belekeni a számba a szappant ? A segéd. Igenis. (Az ujjával kikanyaritja a vendég szájából a habot.) .4 vendég. Mit keni az egészet a fogamra ? Azt hiszi, hogy fogpasztával van dolga ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents