Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

4

TOLNAVARMEGYE.

— Letartóztatott népvezér, Szemere Kálmánnak, a szakcsi népvezérnek nagyon nehezére ésik a megye két járásából való kitiltása, illetőleg e kitiltás ügyének hosszadaimasan történő lebonyolítása. Ami nem is csoda: közeledik a tavasz és a tavaszra Szemere 100,000 embert akar talpra állítani, egyelőre csak azért, hogy földbérletet követeljenek, azután meg : tudja Isten, hogy miért. Ehhez azonban az kellene, hogy eljöhetne a »népei* közzé, de nem lehet, mert ki van tiltva. A napokban ismét Szek- szárdon járt a kitiltás visszavonása ügyében és Budapestre való visszautaztában Dombóváron kiszállt, hogy »népeivel* értekezzék. A csendőrség azonban, mely a kitiltott népvezért üzel- meiről jól ismeri, letartóztatta. Szemere táviratilag az alispánhoz fordult szorult helyzetében és az alispán engedélyével útját folytathatta Budapestre.

— A jubiláns szerencsétlensége ScMffer Mihály kistormási tanítót, aki a napokban ünnepelte tanítósága 50-ik évfordulóját, majdnem végzetes szerencsétlenség érte. A napokban este kocsin a szomszédos faluból hazafelé tartott Töpler Emme kistormási tanítónővel. A lovak a sötétben az útról letértek és egv magas parthoz értek és onnan egy 5—fi méter mélységbe zuhantak A hatvanöt éves agg tanító a kocsi alá került, a tanítónő pedig esés közben messze kiesett a kocsiból. Mindketten jelentékeny, de nem veszélyes zuzódásokat szenvetek.

— Útépítés. A szekszárdi m. kir. állam- épitészeti hivatal í. hó 12-án tartotta meg az j árlejtést a hidjapáti—szedres—medinai th. közút 0—6635 km. szakaszának kiépítési munkáinak-- A dombóvári állomás ivóviz nélkül

Dombóvár tudvalevőleg egyik legnagyobo vidéki vasúti gócpont. A Dunántúlnak mindenesetre egyik legjelentékenyebb elágazó állomása, amely a f’iume—Budapest és Eszék—Budapest fővonalak torgalmát bonyolítja le. Súlyos mizériákat okoz | a dombóvári állomáson a vizkérdés. Tudvalevőleg az ujdombóvári állomáson erős a vízhiány. Nincs kút, amelyből jó ivóvizet tudnának merni. Mostanában ugyan megpróbálkoztak egy ártézi kút építésével, de ezideig még az sem vezetett eredményre. Úgy segítettek tehát a vizmizerián, hogy most mindennap a Pécs melletti Üszögről viszik a vizet a dombóvári állomásra. Üszögről azért, mejt ott van a fütöház, onnan indítják a vonatokat s a tehervonatokkal kényelmesen elszállíthatnak naponként egy nagy kád vizet. A nyitott kádat künn tartják a szabadban, az állomási épület déli fala mellett s ebből a kádból elégítik ki az állomásépület, a vasúti restauráció vízszükségletét, sőt a gyakrabban utazók is tudván eme szokást, ők is a kádat keresik föl szomjúságuk kielégítésére. Elvégre eddig rendben volna, mert ahol nincsen rendes kuti viz, olt csak ilyenformán lehet segíteni a vizinségen. Ámde hibás, fölötte kárhoztatandó, sőt bűnös dolog az a mód, ahogyan a kádból vizet merítenek. A kádnak nyitott fedele nincs, aki tehát vizet akar inni, az egyenesen belemeriti kannáját. üvegjét vagy poharát. Vagyis ilyenformán naponta száz és száz kéz fordul meg a kádban. Száz cs száz, sokszor piszkos kéz fürdik meg az ivóvízben. S ezt a vizet kel! az utasoknak is inni a vasúti restaurációban. Ez a legnagyobb fokú közegészségügyi botrány. Nemrégiben az utasok figyelmeztetésére megtette a főnökség azt, hogy a kádat befödette s egy csapot veretett az aljába. Így a viz tiszta s egészséges maradt. Mióta azonban beállott a hideg idő, a csap befagyott s most megint a nyitott kád piszkos vizét isszák.

— Vakmerő vadorzó. Vincze Ferenc gazbiztositására 7409570 korona előirányzattal. Ajánlatot tettek : Hofbauer és Lehner (Budapest) 9% engedménnyel, Frank J. és társai (Eszék) 5"/0 engedm. Roheim Károly és fiai (Budapest) 7°/0 engedm. Berger Miksa és fia (Kőrösheg}') mészkővel 113% engedm., bazalt kavicscsal 10 % engedm., bátonyi kavicscsal 12% engedménnyel. Az ajánlatokat a kereskedelmi miniszterhez terjesztették fel döntés végett.

— A kivándorlás Tclnavármegyéből újból nagy mértékben indult meg, aránylag háromszor olyan nagy mértékben, mint az elmúlt 1908. évben. A januárban beadott útlevél kérelmek száma 667 és kiállíttatott Amerikába: 374 Németországba 243, a Balkánországokba 2, összesen tehát 619 ; megtagadtatok 48 kérelem. Külföldről beadatott 8 kérelem. Az útlevelet kérők illetve elnyertek között volt: kiskorú fiú 90; önnálló férfi 21 : férfi családja hátrahagyásával 424 ; férfi családostól 38 ; kiskorú leány 6: önnálló nő 6; nő a férje után 32: a kísérők száma 62 kiskorú és 38 nagykorú. Legtöbb útlevél kéretett Bátaszékről (59), Mucsiről (28), Dunaföldvárról (24), Tolnáról (21), Bonyhádról (19), Csibrákból (18), Gyönkről (17), Tamásiból, Kocsolából, Kakasdból (15). Ha a kivándorlás igy megy tovább — ami bizonyosnak tekinthető — a folyó évben a kivándorlók száma túl fogja haladni az 5000-et.

— Névmagyarosítások Pinkeczer Károly mórágyi ref. tanító „Vadas"-ra: — kiskorú Bauer István szekszárdi születésű veszprémi lakos „Ba/ör“-ra ; — kiskorú Hahn József és István paksi lakosok ..Kakas“-ra magyarosították vezetéknevüket.

— Adomány templomra. Péter Jakab bonyhádi építőmester, a majosi ev gyülekezetnek 200 koronát adományozott templomépitési célra.

Szerencsétlen esés Kistengelicen a napokban kéménytűz ütött ki és Sebestyén Sándor ottani lakos puskájával fölment a háztetőre, hogy a kéménybe lőjön s ezáltal a tüzet eloltsa, ami sikerült is neki, de a lejövet nem sikerült, mert a sikos háztetőn megcsúszott és leesett. Súlyos zuzódást szenvedett.

— Halálos végű baleset Müller János bonyhádi polgárnak 18 éves, Péter nevű fia, egy a mennyezetre erősített kötéllel játszott s azt nyaka körül csavarta : egyszerre csak elcsúszott s nem volt annyi ereje, hogy a mindinkább szoruló Gsomóbol kiszabadulhasson : mire észrevették, már meg volt halva.

dag szakcsi földmi vest és fiát Józsefet a csendőrök tegnap vadorzáson csípték. A csendőrök ismételt felszólítására sem adták át fegyvereiket, sőt az öreg Vincze még támadólag lépett fel a csendőrökkel szemben, mire az egyik csendőr aztán oldalbaszurta a vakmerő vadorzót. Vincze sebesülése súlyos.

— A tavasz előfntáijal megjelentek: a magkereskedők széjjel küldik árjegyzékeiket. Határoznunk kell, vegyünk, hol kapunk jó árut? Bizalom kérdése ez mindenek fölött, mert a mag külsejéről minőségét megítélni nem lehet, már pedig ha ocsut vetsz, gazt aratsz, — tartja a magyar közmondás. A Mauthner Ödön budapesti magkereskedő cég, 33 éves eredmény- dus fenállása óta minden tekintetben megbízhatónak bizonyult, megadja a választ a fönti kérdésre: a cég áruja kitűnő, helyes művelés mellett biztos siker, mely mindenkinek örömet szerez. Árjegyzéke, melyet kívánatra ingyen és bérmentve küld, kézikönyve a gazdának, keri tésznek és a természet minden búvárjának.

— A kismányoki polg olvasókör fennállásának 10-ik évfordulója alkalmából február

14-én a községi vendéglő helyiségében jól sikerült táncvigalmat rendezett. A szépen feldíszített táncteremben 45 pár táncolta a szebbnél szebb táncokat. Éjfélkor közös vacsora volt, mely alkalommal Boriáry István tanító elnök és

í Kreiner János mondottak lendületes felköszöntőket.

— Bor-nyomtatványok. Az uj bortörvény f. évi március l-ével kötelezően elrendeli, hogy minden pincében, présházban és egyébb helyiségekben, amelyek eladásra szánt must, bor, gyümölcsbor, pezsgő, vagy habzóbor készítésére, raktározására, vagy forgalomba hozatalára szolgálnak, a törvény megfelelő rendelkezései

i nyomt tásban, szembeötlő helyen és könnyen ! olvashatóan, állandóan kifüggesztve tartassanak, j Ezeket a nyomtatványokat a földmivelési miniszter már leküldte a törvényhatóságokhoz, I hogy azok az illető szőlőtulajdonosok és bor- kereskedők között kiosztassanak ; minthogy azonban e kifüggesztések eddigelé csak igen szórványosan történtek meg, a miniszter újabb szigorú rendeletet bocsátott ki. Ezek a nyomtatványok a városházán kaphatók díjtalanul és ezekből az elöljáróság tartozik állandóan megfelelő készletet tartani. Félreértések elkerülése végett közhírré tesszük, hogy a szőlősgazdák is kötelesek ily nyomtatványok kifüggesztésbe.

— A Petőfi sorsjáték húzása. A Petőfi Társaság-által a Petőfi Ház céljaira rendezett tárgysorsjáték húzását okvetlen megtartják március hó 6-án. A 25000 koronás főnyeremény, mely Lőw Sándor ékszerész, főhercegi udvari szállító Ízlését dicséri, a Kossuth Lajos-u. 4. szám alatti bank kirakatában pompázik, mig a két második nyeremény a Rákóczi ut 1 sz. nagytőzsde kirakatát disziti. A kiállított pompás

J nyeremények előtt állandó a csoportosulás. A többi 2010 nyeremény 76000 korona értéket képvisel. Olyan összeg, amely szinte példátlan 1 koronás sorsjegyek ellenértékéül. Petőfi ösz- szes költeményeinek diszkiadása, melyet a Társaság minden 40 drb. sorsjegy vevőinek megküld ajándékul, annyira megnyerte a közönség tetszését, hogy a hálás köszönőlevelekkel újabb és újabb 40-es megrendelések történnek. Eddig 3000 diszkötetet küldött szét a Petőfi Társaság. Az 1 koronás sorsjegyek megrendelhetők a sorsjegyirodában : Budapest, IX., Boráros-tér 2., és az összes hazai bankokban és tőzsdékben.

— Horvátositó magyar káplán. A pécsi

egyházmegye kötelékébe évekkel ezelőtt felvétetett egy Sandrk Mihály nevű horvátországi születésű papnövendéb, aki pappá szenteltetvén, a mohácsi, majd a beremendi esperesség területén működött mint káplán. Minthogy e két kerület községeiben sok a sokac (katholikus szerb) hivő, kik leginkább egynyelvű községekben laknak, a káplán ur mindenütt, még nem is az ő községéhez tartozó sokacok között is hor- vátositott, a magyar oktatás nyelv ellen izgatott és a horvát nemzeti eszmének csinált propagandát úgy a felnőttek, mint az iskolásgyermekek között. Igazán hihetetlen dolog, hogy ilyesmi éveken át büntetlenül történhetik meg éppen a mi hazafias egyházmegyénkben. Így boszulja meg magát az a gyöngeség, hogy mi horvát csemetéket veszünk be a papnevelő intézeteinkbe, ahol aztán mint a métely, működnek. Most még az hiányzik, hogy az igy leleplezett Sandrk-ot büntetésből áttegyék a pécsi egyházmegye valamelyik Drávántul eső parochiájába, pedig hogy erre vár a derék férfiú, az több, mint bizonyos. Ezzel a horvát agitátorral meg kell értetni, hogy semmi keresni valója nincs a pécsi egyházmegyében. Léptessék tehát ki belőle. Adjon neki alkalmaztatást valamelyik horvát egyházmegye.

— Statisztika a cigányokról A belügyminiszter a cigányügyet véglegesen rendezni óhajtván, e célra Jovanovich Sándor címzetes miniszteri tanácsost kormánybiztosi minőségben küldötte ki és a törvényhatóságokat a kormány- biztos támogatására utasította. Egyúttal a cigányokról készítendő alapos statisztikai kimutatások felvételre terjedelmes kérdőíveket küldött az országos statisztikai hivatal a törvényhatóságokhoz, melyek szabatos kitöltésére a községi elöljáróságok 8 nap alatt utasrttattak, melyeket a szolgabirák ugyancsak 8 nap tartoznak a statisztikai hivatalhoz felterjeszteni. A rubrikákban tehát nem lesz hiány, sem az ivek felterjesztésében, ámbár kérdéses, hogy ily nagyszámú és fegyelmezhetetlen nép rubrikázása 8 nap alatt teljesithetc-e ? A cigányok kóbor ösztönét semmiféle drákói intézkedéssel kiölni nem lehet, legfeljebb neveléssel, szoktatással korlátozni; legcélravezetőbb lépés volna a kóborcigányok beköltözését a határokon meggátolni.

— Baleset. Király János 48 éves fuvaros f. hó lö-én fahordás közben kocsijáról leesett és a kocsi lábán és derekán keresztülment. Beszállították a Ferenc közkórházba.

— Betörés, A Hauck-féle tanyában volt Dorogi János szekszárdi lakos télire eltett krumplija. A napokban amint utánanézett, észrevette, hogy a burgonyából mintegy 15 zsákra való hiányzik. Valaki álkulcscsal felnyitotta a prézházat s úgy lopta el. A betörők után nyomoz a csendőrség.

— Megmérgezte magát Szánét István 66 éves kölesdi polgármester, miután a felesége meghalt s gyermekei meg elhagyták, annyira elkeseredett, hogy bánatában gyufaoldatot ivott. Leánya folyó hó 10-én meglátogatta az öreget, akit azonban már az ágyban fekve, halva talált.

— Mibe kerül a háború? Az 1870-ben folyó francia-német háború 3279 millió márkát emésztett fel a német részről, vagyis egy napra

11.940,000 márka esik. Hogy Franciaországnak mennyibe került a háború maga, az külön lapra tartozik. Azt tudjuk, hogy a háború után még öt milliárd hadisarcot is kellett fizetnie Németországnak. A délafrikai háború, amely 1899. október 11-től, 1902. május 31-ig tartolt, azonkívül, hogy Angliának kétszászezer katonája pusztult el 4.307,582.400 márkába került. Az orosz japán háború a két hadviselő államnak

5.297,000.000 koronáját emésztette fel. Egy német statisztikus számítása szerint egy ember háború esetén naponta hat márkába kerül. Kivéve a .nagyobb igényű angol és francia katonát. Egy európai háború esetén körülbelül tizmillió katonát mozgósítanak a nagyhatalmak. Németország egymagában 3,000.000-t ad-ki. A tiz millió ember egy napra 60,000.000 millió márka kiadást jelent, ami egy hónap alatt 1800

1909 február 21