Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

XIX. évfolyam

48. szám.

Szekszárd 1909. november 28.

TOLNAVÁRMEGYE

Előfizetési ir:

Egész évre ... 12 korosa. | Fél évre . . . 6 >

Negyed évre . .' 3 >

Egy szám ára. . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- { hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. I Ssekazárdon.

Egyet szamok ugyanott kaphatok

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megf,jelen minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye-utca 130. sz.

Sxerkeizftiégi telefon.szám 18. — Kiadóhivatali telefon-azám II.

Felelős szerkesztő ét laptulajdonos: Főnounkatárs :

Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Kéziratok vissza nem adatnak

A lap szellemi részét illető kőt- ! lemények, valamint az előfize- | tések és a hirdetések is a szer- l kesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapító* | árszabály szerint számíttatnak.

Bécs.

—lk. Egy kormánypárti napilap módfelett el van keseredve, araiért a legutóbbi bécsi koronatanács egyes részletei felől bizonyos közlések kerültek nyilvánosságra, mert a királyi elhatározásnak közlésekkel elébe vágni nem ,,ildomos

A magyar nemzettel és kormányával Bécsben immár nyolc hónap óta a legcsúfosabb játékot űzik. Hiába minden higgadtság, minden lojalitás, minden gavalléros és nagylelkű pose. A minisztérium tagjait minduntalan Bécsbe idézik és üres tarisznyával érkeznek vissza, mint aféle szegény vándor- legények. Mikor útra kelnek, tele vannak vágyakkal, reményekkel, egyhangú megállapodásokkal, a minimumra szabott, jogos apró kívánságokkal, Mire visszatérnek, megint kezdődik az alku, a puhitás, titkolódzás és újból összejönnek tanácskozni, hogy a kibontakozási programmot elejétől végig újra megcsinálják.

A kormány az önmegalázásig elmegy a mérséklet legmesszebb menő határáig és Bécsben mindannyiszor rideg és merev visszautasításra talál.

A magyar nemzet aspirációi, vágyai és ideáljai Bécsben ismeretlen fogalmak. Jó, ez még érthető, nem tartoznak érzelmi politikát folytatni. De a nemzetnek törvényben biztosított és királyilag szentesített jogaiból felsarjadzó aprólékos kívánságai, amikor másrészről gavalléros bőkezűséggel viseljük a közös viszonyból származó óriási terheket, Bécsben állandóan süket fülekre találnak.

Az alkotmányos és parlamentáris forma megsértésével, a népképviseletnek többsége,

a maga álláspontjának redukált méretekben való megvalósitására is képtelen.

Szomorú — íelforditott helyzet.

Nyolc hónap óta tart a válság. — Az országgyűlés munkaképes — van többsége — van programmja — van kormánya, de bénaságra van kárhoztatva, mert a minisztérium lemondott, de nincsen fölmentve; a kormányzásra módot nem adnak neki, mert kibontakozási tervezetét visszautasítják, ellenben meghalni, visszavonulni sem engedik, mert nem mentik fel állásából.

Nyolc hónap óta főzik az uj programmot. A nagy főzés közben már elpárolgott az illata, alig van ize, színe, se sava, se borsa, azonban Becsnek még ez sem elég, ott az unbedingte Unterwerfung cimü szakács- könyv van még mindig használatban, pedig ezzel már sokszor elsózták a bécsi levest.

Egyik mentó gondolat után születik meg a másik, a saját pártjuk programmját a közös kooperáció alapján a békés ki- bontakozhatás érdekében feláldozzák, sót az egyik miniszter politikai múltját, nimbu- sát, minden prestigejét odadobta és kénytelen az elvárulás és népámitás vádját tűrni — de mindez hasztalan és bármennyire nem ,,ildomosmégis tudjuk és köztudomású, hogy a kormány legutóbbi bécsi tárgyalása teljes fiaskóval végződött és a tervezett kibontakozási programmnak egy foszlányát sem hagyták meg Bécsben.

A királyban nem hiányzik a jóakarat, de azok a bizonyos bécsi körök, amelyek ájulási görcsökbe esnek, ha valamely *viv- mányocskdnak» nevezett engedmény van készülőiéiben, mindjárt összefognak és falank- szot alkotnak a magyar törekvések letörésére.

Nyílt titok, hogy a trónörökös tele van aggodalmakkal a magyar nemzeti < engedményekkel» szemben.

0 nem ismeri a magyar nemzet lelki világát, hagyományait, vágyait, előtte idegenül állunk, hisz soha nem élt közöttünk, nem tanulhatta meg nemzeti sajátosságainkat, nem ismerhette meg nemzeti érzéseinket, 45 év alatt nem töltött el a magyar fó- és székvárosban, a magyar politikai és szellemi élet gócpontjában, 45 napot.

Mi tagadás benne, mélyen elszomorító és megszégyenitó perspektívát mutatnak a legújabb események.

Nem a kormánynak, hanem a magyarságok ellenségei azok, akik még örülni tudnak annak a lealázó kálváriának láttára, amelyet a magyar kormánynak bécsi útjaival meg kell járnia.

A maga önző álláspontjából is nagyon rosszul cselekszik Bécs, amikor ilyen merev, visszautasitó, cinikus és provokáló álláspontra helyezkedik. Mert a Bécs és az osztrák ármány ellen való háborúban minden igaz magyar összefog és összetart. Szeretjük a békét és óhajtjuk a becsületes szövetséget Ausztriával. De a mérsékletnek és türelemnek is megvannak a maga határai. Ha Bécsben a konokság ée kiböjt'ólés politikáját, a magyar nemzeti törekvések semmibevevésével és a parlamentáris többség jogainak elkobzásával tovább folytatják, legfeljebb majd azt érik el, hogy a pártkülönbségek megszűnésével és a belső villongások abban- hagyásával minden igaz magyar egy táborba siet és közös erővel íoglal állást Bécs ellen Az aztán majd «ildomos» válasz lesz a bécs aknamunkára.

____TÁRCA.________

Ké

t hét.

Irta : lljlaki Autal.

Házmestert lakás. Kicsiny szoba, egyszerű, csinos bútorzattal. A közepén asztal, háta mögött a falnál olcsó, de erős diván, a sarokban kemence. A jobboldali fal mellett kis kredenc, konyhaedényekkel, fölötte a Mária halála és Krisztus halála cimii ismert olajnyomatu képek. Kzek között kis szekrényt! fali óra. A lakásban minden tiszta. Ajtó a középfalon és a haloldalon nyílik.

Vera (Töpörödött, ráncos asszony, Olyas cselédféle, aki már mindenből kiöregedett, de mindenhez ért. Vasal. Dalol): Nem loptam én életemben . . . Valaki zörög . . . csak egy csikót Debrecenben . .. Mégis rám verték a vasat . . . Babám szive (kiáltva kifelé) : Bújjon be, vagy maradjon kint . . . Majd meghasad . . .

Annus (Huszonhat éves, erős asszony. Tiszta, világos mosóbluzt, ugyanolyan alsót visel. Nem szép, inkább kellemes arcú. Szakajtókosárban tűzifát cipel.) Megszakadok ... (A kosárral a kemencéhez.)

Vera: Van még a pincében . ..

Annus: Még egy félöllel (A fát a kemence alá rakosgatja.) Bár sohase fogyna el.

Vera (Alig hallhatóan dudoi): Mégis rám verték a vasat . . . (hangosan.) Nem akar a ti tüzelőtök elfogyni . . . Mi ? Szeretsz mellette melegedni.

Annus (elfogódva): Hát tudja ?

Vera: Tudok, látok én mindent. Az embered Amerikába szeretne vinni motyóstól. Attól fél, úgy jártok, mint én. Egy napon inaszakad- tan, lecsüngő karral álltok itt, egy krajcár pénz nélkül. Az erőtöket kifacsarták, hát nem kelletek senkinek. Ettől a sorstól akar Amerikába futni az embered. Te meg alkudozol vele, hogy legalább addig maradjatok, mig a tüzelőtök elfogy. Hát tudom én, miért nem akar elfogyni a -tüzelőtök. (Halkabban) : A botból pótolod zsákszámra . . .

Annus: Úgy félek attól az Amerikától. . . (A kemence mellé kuporodva a tűzbe bámul.)

Vera: Mitől félsz ? A tengertől ? Az ide- genségtől ?

Annus; Attól félek, hogy itt hagyom ezt a csepp meleget. A mióta tudom, hogy elmegyünk, valami olyat érzek itt a kemencénél, mintha oltár előtt állanék . . .

Vera : Volnék csak húsz évvel fiatalabb. De mit tudtam én akkor, hogy másutt is van élet. Taposott rajtam a hitványság. Azt mondom,

| eredj, aztán ha annyi pénzetek lesz, hogy vala- ' melyik faluvégén összeüthettek magatoknak egy vályogházat, gyertek haza . . .

Annus : Nehéz itthagyni azt, ami van . . .

Vera ; Hát mid van ?

Annus: Otthonom . . .

Vera: Otthonod? (Kacag.) Két hét múlva folmondhatnak . . .

Annus : De mennyit hányódtam, vetődtem, amig ebbe az állapotba juthattam. Tizenhárom e-stendős korom óta sirtain az otthon után. Tiz esztendeig voltam másnak a láncos kutyája. Imádsággal aludtam, imádsággal ébredtem, mig az Isten megsegített és hozzám vezérelte Méti Mihályt.

Vera: Elég célszerű ember. Erős karú, nagy gyomru és több esze van, mint a bikának.

Annus: Minden ember egy kicsit jó, egy kicsit rossz, egy kicsit buta és egy kicsitokos... Akármilyen ember Méti Mihály, annyi bizonyos, hogy az egyetlen ember a világon, aki engemet szeret... Nem mától holnapig, hanem örökösen . ., A másvilágon sem félek mellette, de amig ezen a világon vagyunk, itt szeretnék maradni a kemence mellett, ahol az üstben az én vizem forr, a tepsiben az én tésztám sül és az égő fa vörös lángja engem melegít . . . Vera néni az uraknál szolgált, ismeri a világot.

Vera: Hej, világ, világ, ki ismerhetne jobban ?

Annus: Úgy e, ismeri a világot ? Mondja, néni, látott-e olyan embert, aki a szeretetért és semmi másért választ feleséget. Nem cserélek egyetlen nagyságával sem. Engem magamért vett el Méti Mihály. Tudta, hogy úri rongy voltam, mindent tudott. Mindent megbocsátott. Mikor vezekelni akartam előtte, azt mondta, én vagyok a legjobb a világon. (A szemét törölgeti )

Vera : Azért mondom, hogy célszerű ember.

Annus: Senki voltam. Semmi voltam. Árnyék voltam.

Vera: Hát most mi vagy?

Annus: Egy erős embernek a felesége.

Vera (A vasalót lecsapva): Aszondom, ha afféle kéthetes emberek volnátok, hát eléldegélhetnétek szépen . . . De igy .. . Mindig felétek ásít a nyomorúság. (Lehajol a kemencéhez fáért.)

Annus: Ne fogyassza a fámat.

Vera: Hát két hétre felmondanak, csak elmentek . . .