Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-14 / 46. szám
XIX. évfolyam 46. szám. Szekszárd. 1909. november 14. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kivüt elfogad a Molnár-féle | könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. [ Siekstárdon. Egyes szamok ugyanott kaphatók POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasarnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Koraunkatars: Felelős szerkesztő és laptulaidonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Jegyzetek.-/■^Kossuth tragikuma. — Pártszakadás. — Justh Gyula. — Választások. — —lk. - Amit hónapokkal ezelőtt megjósoltunk. pontosan bekövetkezett. Még junius 13-iki számunkban a következőket irtuk : «Kossuth és Apponyi valóban nem jól teszik, hogy némán és beavatkozás nélkül tűrik pártjukban az anarkisztikus mozgalmak elfajulását és hogy mint vezérek passzív magatartásukkal engedik a kezdetben 10-15 főre tehető Justh—Holló csoport izgatását, szervezkedését és konspirálását. A jó és korrekt Kossuth nem fejt ki elég erélyt, elég ellentállást. Ha Kossuth és Apponyi idejekorán állást foglalnak és teljes nyíltsággal feltárják pártjuk előtt a helyzetet, akkor nem használt volna Hollóék mesterkedése és a túlnyomó többség változatlan bizalommal követte volna Kossuthot. A tisztelt vezérek féltik a népszerüségöket. — A koalíciós politikának legnagyobb hibája: az őszinteség hiánya érvényesül ezúttal is.» Ha Kossuthnak a folytonos ingadozások helyett már fél év előtt lett volna bátorsága azzal a határozottsággal fellépni, mint azt most teszi, hogy a meddőnek bizonyult közjogi harcok és rombolások helyett a pozitív alkotások terén keresi az érvényesülést, hogy nem engedi pártját és az országot veszélyes zsákutcába jutni, hogy csak a megvalósítható célokért szabad a nemzetnek küzdenie és érdemes ellentállásba mennie és ha Apponyi, ki különben soha sem volt szófukar, nem bujt volna hónapokon át mélységes misztikus hallgatásba, hanem politikai vezető állásából kifolyó kötelességéhez híven tájékozta volna a közvéleményt a maga álláspontjáról, akkor a csütörtöki csufondáros leszavazás és kettészakadás nem következett volna be. Mert mi tagadás benne Kossuth tekintélye alaposan meg van tépázva és a függetlenségi párt egységében rejlett erő immár darabokra hullott és megszűnt Bécsben félelmetessé lenni. Kossuthot a legtisztább intenciók, a legnemesebb hazaszeretet vezérlik, amikor nem akarva a lehetetlent erőszakolni és a koronával való összeütközést elakarván kerülni, a bankkérdésben nem szögezi le magát az 1911. évi képtelen terminushoz és ezért nem sodorja az országot végzetes szakadékba. De pártvezérek, államférfiak, miniszterek csak akkor biztosíthatnak súlyt az ő állásfoglalásuknak, ha abban szilárd eltökéltség, a meggyőződés bátorsága és ereje nyilatkozik meg. Ehelyett taktikázás, toldás-foldás, lótás- futás Bécsben és Budapesten, fúzió, kooperáció és egyéb szurrogátumok voltak állandóan napirenden. — Mindezen settenkedések és mesterkedések, igaz, inkább vallanak Apponyira, mint Kossuthra, kit ismert erélytelensége juttatott szomorú sorsára. Mert Kossuthra nézve az a szomorú — szinte tragikus hatású — hogy nem elvei védelme miatt vesztette el a többséget, nem Bécsben lett kegyvesztett, hanem saját hívei és elvtársai szavazták le, hagyták kisebbségben és szorították le — ha csak talán ideiglenesen is — eddigi vehető pozíciójáról és arról a domináló polcról, amelyet az utóbbi években elfoglalt. Nem-e tragikus, hogy aki az 50—60 tagból álló kis ellenzéki pártot az országgyűlés többségévé emelte és azt diadalról- diadalra vitte, aki az ország gazdasági függetlenségének jelszavát irta zászlajára és hirdette annyi időn keresztül, tekintélye zenitjén, közvetlenül királyi kihallgattatása előtt, kisebbségben marad a saját pártjában és mint leszavazott pártvezérnek kell kivonulnia abból a pártból, amely az ő egyéni nimbusának köszönhetett legtöbbet. — Pártjának többsége elfordul tőle, mikor ő maga a párt elvi álláspontjához törhetetlenül ragaszkodik, csupán annak gyakorlati keresztülviteléről nem tőle függő okokból lemondani kénytelen ? * * * * A pártszakadás nagy politikai jelentőségét elvitatni nem lehet. A függetlenségi párt kettészakadva nem jelenti többé azt a hatalmi tényezőt, ami eddig volt. Akik a függetlenségi politikának ellenségei, azok csak örömmel fogadhatják e meghasonlást és szétválást. Mert a kettészakadt pártok útjait most már nem az önálló bank kérdése választja el egymástól, hanem a személyi és politikai kérdések egész sokasága fogja közöttük az ellentéteket kiélesiteni, a köztük levő űrt kiszélesíteni. .. Immár nagyon valószínű, hogy a Kossuth- csoport egyesül Andrássy pártjával. — Minthogy pedig a Justh-párt a 67-es pártok érvényesülése ellen irtó háborút hirdet, a Kossuth-Andrássy egyesüléstől éppenséggel ryem várható a válság megoldása; a parlamenti viszonyok jobbra fordulása. A helyzet elszomorító — sivár — a békére való reménység foszlányokban.... * * # El kell ismerni, hogy Justh Gyula egyéniségében igen sok a rokonszenves vonás. Nyílt, határozott, öntudatos, következetes. Magáról a programmról nem szólunk. — Azt Justhék is tudják, hogy az kivihetetlen, hogy az önálló banknak 1911-re való felállításáról alig lehet komolyan beszélni. De Justh eljárásában annyi férfias erő, annyi meggyőződés, annyi elszántság, annyi becsületes ragaszkodás nyilvánult az évtizedek óta hangoztatott programmhoz, hogy szinte imponáló. A másik igen rokonszenves vonás Justhban az ő egyenes egyénisége és tiszta, szilárd jelleme mellett az a határozott, minden kétszínűséget kizáró, szabadelvű és demokratikus irányzat, amely az ő politikai pályafutását állandóan és vas következetességgel jellemzi. Még élénken emlékezünk az egyházpolitikai harcok idejében tanúsított intranzigens szabad elvű meggyőződéstől áthatott magatartására. Mikor a reakció a függetlenségi pártban lábrakapott, Justh volt az, ki a szabadelvüség elszánt védőjeként a párt összes haladó elemeit i maga köré gyűjtve, a pártból kilépett és lan- ; kadatlan erélylyel kitartott a szabadelvüség • ügye mellett. A demokratikus eszmék szolgálatában maradt mindvégig. S habár Kossuth Ferencnek sza- badelvüsége szintén minden kétségen fölül áll, mégis annak érvényesítésére és diadalmas előnyomulására bénitólag hatott a koalíciós pártokkal négy év előtt megalapított intim szövetsége. A függetlenségi párt uralkodó politikája az utóbbi években teljesen nélkülözte a szabadelvű és demokratikus jelleget, nemzeti, közművelődési ügyeinkben például szabad garázdálkodást engedett a barkóczyak sötétielkü munkájának. Kossuth a történték után is emelt fővel és önérzettel jelenhetik meg a király előtt. — A kompromisszum azonban, mely annyi vajúdás után, a király és a IVekerle-kormány közt létesült, alig lesz életképes. Justhék maguk 120-an vannak. Hozzáadva a balpártot, a párton- kivülieket és a nemzetiségieket, játszva megakadályozzák — hisz az eszközök megváloga- tásában nem lesznek nagyon válogatósak és az erőszak fegyvereitől egy percre sem fognak visszariadni, maga Justh mint házelnök jelezte már a legvadabb okstrukciót — a kibontakozási Programm parlamenti keresztülvitelét. Könnyű szerrel megakadályozzák a közös bank szabadalmának meghosszabbítását, a költségvetést, az indemnitást, nem szólva az újoncok megszavazásáról és a delegáció működéséről. — Mert nemcsak számszerűleg alkotnak hatalmas ellenzéket a néppárt, alkotmánypárt és Kossutkékkal szemben, hanem a taktika dolgában, mint az események igazolják, egyenesen virtuozitással dolgoznak. Ennek a zűrzavarnak a képviselöház feloszlatása és uj választások fognak egyelőre véget vetni. — A választások eredménye attól is függ, váljon az alkotmánypárt beleolvad-e a Kossuth-pártba és a másik kérdés, ki vezeti majd a választásokat ? Andrássy erre alig alkalmas — sokkal cizelliro- zottabb egyéniség. De a kormány parlamenti bukása sincsen kizárva a jelenlegi erőviszonyok között. Ha azonban a kettészakadás és az uj választás, az elvek tisztulására, a hamis jelszavak és hazugságok ledöntésére, a frázis uralom helyett a gyakorlati politika hasznos útjára fog vezetni, ha a Kossuth altat képviselt becsületes álláspont fog érvényesülni, mely reális alapra helyezkedve, nem a szenvedélyek felkorbá- csolásával, megvalósíthatatlan ígéretek és igények hirdetésével, hanem a józan belátással kíván hatni, akkor ez üdvös határjelzője lesz egy uj politikai irányzatnak. VÁRMEGYE A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 10-én de. 10 órakor tartotta november havi ülését Apponyi Géza gróf, vbt. tanácsos, főispán elnöklete alatt. Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Totth Ödön t. -ügyész, Brey Imre h. pénzügyigazgató, Tihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő, dr. Hangéi Ingnác t. főorvos, Alacs Zoltán műszaki tanácsos, Szabó Károly orszgy- képviselő, Sass László gazdasági előadó, Őrffy Lajos, Bemrieder József, Jeszenszky Andor, Török Béla, Kovács S. Endre, Fekete Ágoston, Beke Ferenc kir. ügyész, Bemrieder Janos, Sigora Lajos törvényhatósági állatorvos. Tavollétüket igazolták: Perczel Dezső és Széchenyi Sándor vbt. tanácsosok. A főbb határozatok a következők: Brunn Katalin györkönyi lakos panaszügyében uj eljárás rendeltetett el. Kaszás Lajos dunaszentgyörgyi, Szabó István tamási, Vitt Károlyné paksi, Márkus Jánosné szekszárdi, Szabó János Szikszai szekszárdi, Cziegler Frigyes szekszárdi. Muth Lidia udvari lakosok ügyeben a hozott Ítéletek jóváhagyattak ; Bognár István Balog sioagárdi lakos felebbezésenek hely adatott, úgy Török Pál szekszárdi lakosénak is.
