Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

2

TOLNA VARMEGYE.

1909 október 31

KÖZSÉGI ÉLET A jegyzők országos gyűlése.

A közigazgatás nagy gépezetének mozgató rugói, a községi és körjegyzők vasárnap tartották meg évi közgyűlésüket Pestvármegye közgyűlési dísztermében. Magyarországnak megközelítőleg hatezer főből álló testületé kezébe van letéve községeink ügyeinek ellátása, amely oly sokoldalú elfoglaltsággal jár, hogy bátran elmondhatni, miszerint a jegyző nemcsak a falu pennája, de rabja is. Nemcsak a közigazgatási, de állami funkciót is végeznek jegyzőink; s a közigazgatás egyszerűsítésével annyira kiszé- lesült a községi és körjegyzők működési köre, hogy a jegyző személyében és hivatásában a pap, tanító, iró, biró, ügyvéd, orvos, katona, mérnök, kereskedő, iparos és tűzoltó hatásköre összpontosul.

Pap, mert anyakönyvez; tanító, mert a hozzá tanácsért fordulókat kioktatja, fevjlágo- sitja ; iró, mert jelentéseket, fogalmazványokat kombinál; biró, mert bagatell ügyekben ítélkezik ; ügyvéd, mert per és telekkönyvi beadványokat készít; orvos, mert a körzete közegészségének őre ; katona, mert erre a pályára konskribál, előkészít, nyilvántart és kézbesít; mérnök, mert a kataszteri térképről vitás határkérdéseket old meg kezében a mérőlánccal; kereskedő, mert a község szükségleteit beszerzi es szállítja ; iparos, mert a mechanikai eszközöket nem egyszer javítja, ellenőrzi; tűzoltó, mert veszedelem idején első a szerencsétlenség színhelyén s a mentést vezeti, tanácsot ád, sőt még finánc is, aki adót hajt be, adót vet ki, költségvetést készít, de még gazda is, ha a község ingatlanának minél jövedelmezőbbé tételéről van szó.

Nem csoda azután, ha családjának, magánügyeinek csak kevés időt szentelhet s hogy mégis e téren is megfelelhessen kötelezettségének — kénytelen zsebéből segédet, gyakornokot tartani. Az állam ezt nem jó szemmel nézi, mint az ebből eredt konfliktus mutatja a győr- és sopronmegyei jegyzői egyleteknél.

Magyarország jegyzői kara az egész vilá gon első helyen áll elfoglaltság tekintetében s ha ily körülmények között annyagi érdekéért messzemenő harcot vívott a múltban, tette ezt a jól megérdemelt jutalmáért nem egyszer éjbe nyúló munkájának. Értek is el jegyzőink jelentősebb sikereket: mint fizetésüknek rendezését, helyesebben az állam által való kiegészítését; segédjegyzői állásoknak az állami költségvetés terhére való rendszeresítését; legutóbb pedig megkapták a kedvezményes vasúti jegyet is, igaz, csak saját személyükre, de nem családtagjaiknak is, sőt e kedvezményből még a segédjegyzők is kizárattak.

Ma azonban még sok hiányzik abból, hogy erőt emésztő, kimerülésbe vivő nehéz munkájukkal arányba lehessen hozni a javadalmazást. Mert például a jegyzőnek a törvény egy intézkedése sem szab meg évente bizonyos maximális szabadságot: ha egy jegyző szabadságra

akar menni, akkor helyettest kell maga helyett állítani — anyagi áldozatok árán.

Mindezek a kérdések megbeszélve lettek a vasárnapi közgyűlésen. Felvetve lett az az eszme is, hogy egy politikai napilapot adnak ki, aminek ugyan nem nagy értelme van, mert minden politikai napilap, ha nem tisztán csak a jegyzők érdekeit szolgálja is, de azokat min- deniK és mindannyiszor szóvá teszi, ahányszor csak érdekük megkívánja ; tette ezt a múltban, teszi készséggel a jövőben is.

Másik kérdés is megbeszélés tárgya volt: a közigazgatási enciklopédia megszerkesztése. Aki némi tájékozottsággal bir a közigazgatás ágas-bogas mezején, az csak üdvözölheti ez életrevaló eszmét, mert valljuk meg igen sokan, nem egyszer tanácstalanul bolyonganak a köz- igazgatást agyonszabályozó rendeletek labirintusában.

Jogkereső népünk e tekintetben is sokszor a jegyzőkre van utalva, amiért jegyzőink szűkre szabott dijakat számíthatnak fel magánmunkálat címén.

Életre való törekvése az országos egyletnek az önsegélyző egylet megalapítása s elismerést érdemel az a buzgóság is, amellyel az »Erzsébet királyné alap«-ot felkarolja, istápolja.

Nagy gazdasági érdekeket mozgat meg a községi országos takarékpénztár szervezése ; a községi közmunka kérdése, illetve természetben való leszolgálása; továbbá egy kalap alá vehetjük ezzel a községi szegény ügy rendezését is.

A röviden itt jelzett programja az országos jegyzői egyletnek tanúbizonyságot tesz arról, hogy hazánk jegyzői karában nemcsak a saját anyagi érdekeit szolgáló embereket latjuk, de egy lelkes gárdát tisztelünk bennük, kik a közügyeknek, a kultúrának önzetlen harcosai. S lépést tartanak az újjá született modern Magyarország minden előbbre haladásában s részt követelnek maguknak a társadalomban ; annak minden közhasznú intézményében. Épp ezért rokonszenvvel kisérjük közjóra irányuló törekvéseiket.

HÍREK

— Személyi hir. Apponyi Géza gróf vbt tanácsos, főispán csütörtökön délelőtt Bécsben a rendes kihallgatások előtt, külön kihallgatáson jelent meg Ő Felsége előtt és letette a titkos tanácsosi esküt.

— A püspök Szekszárdon. A szekszárdi róm. kath. Olvasókör elnöksége november hó 14-én rendezi a századik felolvasó estélyét nagy ünnepség keretében. Az ünnepély kimagasló része gróf Zichy Gyula megyéspüspök felolvasása lesz, aki már 13-án érkezik Szekszárdra. Érkezésekor a kath. kör dalárdája üdvözlő dalt fog előadni, majd pedig tiszteletére a kör dísztermében műkedvelő előadás lesz. Vasárnap tartja aztán a püspök a 100. felolvasást. — A programm többi pontját ének, szavalás és esetleg még Nagy Emil orszgy. képviselő felolvasása — ha akadályozva nem lesz — fogja kitölteni.

— Előléptetés. A király a novemberi előléptetések alkalmával Sándor László volt Szekszárdi csendőrszázadost őrnaggyá léptette elv.

— Megyebizottsági tagválasztás. Szekszárdon folyó hó 29-én ejtették meg a két kerületben megüresedett egy-egy megyebizottsági tagságra a választást. Szondy István és dr. Mártin József voltak a választási elnökök. — Az egyik kerületben Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnököt, a másikban pedig Vesztergombi István birtokost választották meg nagy szótöbbséggel.

— Fejedelmi vadászatok. Frigyes kir. herceg világhírű belyei vadászterületén a hét folyamán nagyarányú szarvasvadászatok voltak, melyeken Lipót bajor herceg, uralkodónk veje és József kir. herceg is részt vett.

— Címadományozás Szalag Dezső földmi velésügyi m. kir. műszaki tanácsos, földink, a királytól a miniszteri osztálytanácsosi címet és jelleget nyerte.

— Országos jegyzögyülés. A Magyarországi Községi- és Körjegyzők Országos Központi Egyesülete vasárnap délelőtt tartotta ezévi ren-^ des közgyűlését, melyen Tolnavármegye jegyzői egylete is több taggal volt képviselve. A közgyűlést vezető elnök indítványára Rátkay László, orszgy. képviselő felkéretett arra, hogy a segédmunkások rendszeresitésének ügyében intézzen a képviselőházban a oelügyminiszterhez interpellációt. Rátkay László a megbízást örömmel vállalta el.

— Uj állomásfönök A máv. igazgatósága Fodor Ármin ellenőrt, a baranyaszentlőrinci vasútállomáshoz főnökké nevezte ki.

— Kinevezés. Tolnavármegye főispánja a sárszentlőrinczi állami anyakönyvi kerületbe Török József képesített jegyzőt, anyakönyvvezető helyettesnek nevezte ki.

— Könyvelő választás. Szabadi Jenőt, a «Bonyhádi Segélyegylet» könyvelőjét, a lengyeltóti takarékpénztár főkönyvelőjévé választották meg.

— Eljegyzések- Kovács Jenő bonyhádi főgimnáziumi tanár eljegyezte özv. Papp Antalne földbirtokosnő leányát, Katicát.

Lötvy Benő, Felsőkörről eljegyezte Gross- mann Juliskát Simontornyáról.

— Uj rendelet. A kultuszminiszter rendeletet bocsátott ki a népoktatási intézetek tanulói erkölcsi elfajulásának meggátlására, melynek főbb pontjai, hogy a tanítási órák közötti szünetekben, valamint kirándulások alkalmával úgy a leány-, mint a fiúgyermekek tanítójuk, illetve tanítónőjük állandó felügyelete alatt legyenek,, hogy az iskoláknál külön a fiuk és külön a leányok részére egymástól kellő távolságban elhelyezett illemhelyek legyenek, hogy a tanítók a fiukat és leányokat sohasem egyszerre, hanem mindig egyiket a másik után külön-külön bocsássák ki s végül, hogy amely iskolánál az keresztül vihető, a fiuk és a leányok egymástól elkülönítve taníttassanak.

— Újítás a közös hadseregnél. A közös hadügyminisztériumban elhatározták, hogy a hadseregnél eddig használatban volt vászonvedreket bőrből készült vedrekkel fogják ki cserélni.

TÁRCA.

Kaland.

Irta: Lengyel Géza.

Éjfél után két óra. Az utolsó vonat lámpái most tünedeznek el, a vasútállomás elhagyott perronján egyetlen ember nyújtózik álmosan az irodahelyiség előtt: Kelemen, a szolgálattevő hivatalnok.

— Ha valami különös pechem nincs — gondolta Kelemen — hajnalig, öt óráig nincs egy vonat se. Két és fel órát nyugodtan álhatóm a díványon. Legrosszabb esetben felébreszt a távirdagép zörgése.

Álmosan nehezedtek le a szempillái. Bo- rotválatlan volt, fáradt volt. Indult befelé.

Ekkor jött egy leány. Fiatal, friss, formás, olcsó ruhában. Lehetett nevelőnő, de rendesebb kaszirnő is lehetett. Félénk volt, mint aki ismeretlen helyen botorkál, bátortalanul kérdezősködött :

— Főnők ur kérem, mikor van csatlakozás a pesti gyorsvonathoz ?

— Öt órakor, a vegyes vonattal — felelte Kelemen.

A leány szájaszéle lefelé görbült.

— Három órát kell várni — sóhajtott egyet — és reménykedve is, biztatón is, Kelemenre nézett.

A hivatalnok végig mustrálta félig csukott szemhéjai alól

— Tessék bejönni — mondotta — itt talán jobb lesz, mint a váróteremben.

Bevezette az iroda mellé, a kis szobába. A

lámpát lecsavarta, a leány a divánra ül Kelemen mellé A lánypn parfüm is érzett. Esetleg szagos szappan. És erre, ezen az elhagyott kicsi állomáson, ahonnan másfél órányira van a nyomorúságos falu is, talán esztendők óta nem fordult meg kívánatos női lény. Kelemen megfogta a lány kezét és arra gondolt, hogy szerencsés fickó ő mégis. Kár lett volna aludni. Közelebb húzódott, nem akadt semmi ellenkezésre. Hátradült, fáradtan. Most már egy pillanatig lecsukódott a szeme. Hirtelen felemelte pilláit és biztatta magát:

— örvendezz fiú, leány van melletted, fiatal, .tiszta, kedves, engedelmes. Városi leány.

És végig nézett a lányon az álmos, a fáradt, a kimerült ember szelíd közömbösségével. A lány már csudálkozva, vállat vonva várakozott. Mégis csak kaszirnő volt. Kelemen összegyűjtötte energiája utolsó maradványait. Felállott:

— Várjon egy percig, meg kell néznem a váltókat.

Nagy léptekkel ment ki, a friss levegő felé. Keresztül haladt az irodán, kinyitotta a külső ajtót. Megcsapta a hideg, éberebb lett, figyelni kezdett : a tágas szobát egészen felverte a távirda kopogása. Egyhangú, egyformán ritmikus ütések, ötször, tízszer, húszszor. Huszonegyedszer már megértette Kelemen, hogy hívják az állomást. Odament a távírdához, visszakopogtatott,jelentkezett. Rövid néhány szóval jelezte a szomszéd állomás, hogy egy mozdony indult el, üresen megy hazafelé.

— Jó, hogy kijöttem, örvendezett Kelemen. Telefonon kiszólt a váltóőrnek, azután szép lassan sétált ki a sínek közé. Megnézte az óráját. Három perc múlva itt lesz a mozl dony. Ránézett a sínekre és most felébredt j kábultságából tökéletesen, mintha csak jég- l darabot vágtak volna a fejéhez. Hosszú kocsisor állott azon a sínpáron, amelyiken a moz- j donynak kellett megérkeznie. Messzi, a szabad : pályán, a forduló közelében, már közeledett j valami dübörgés. Rohant be a telefonhoz, sárga,

! fáradt arca ólomszinü lett. Jelzett, csengetett | a váltóőrhöz, az őr azonban nem jött irtózatos ! hosszú ideig, tiz másodpercig. Majd megőrült i a félelemtől. Végre jelentkezett az őr. Rekedt I hangon intézkedett: a mozdonyt a harmadik vágányra a második helyett. Gyorsan.

Két perc múlva ott állt a mozdony. Mo- I solyogva szalutált a vezető. A rettenetes veszedelemről, amely fejük felett lebegett, nem tudott semmit. Egy perc múlva nyugodtan rohant tovább.

Kelemen kinyujtózkodott. Beszivta a hideg levegőt, örült az életnek. A szeme kitágulva nézett az éjszakába, az álom eltűnt. Bement az I irodába, vizet öntött a kezére, megmosta az arcát. Egyszerre fejébe tódult a vér. Eszébe jutott, hogy egy leány, úri formájú, városi várakozik reá itt, ahol tán ötven esztendőnél kezdődnek a parasztasszonyok is. Most már méltányolni tudta a szerencséjét. A tükörbe pillantott, boldogan, hangosan, izgatottan rontott be a kis szobába. A dívány üres volt. A folyosóra vezető ajtó nyitva. Haragosan sietett ki rajta. Szétnézett a folyosón, a leány nem volt sehol. Még egy nyitott ajtót talált, a váróteremét. Belépett. Ä fapadon ült a leány, szorosan mellette egy fiatal ember. Felsütött bajuszu, a gallérja színe bizonytalan, feltétlenül harmadosztályú utas. Egymás kezét fogták és boldogan nevettek mind a ketten. ___