Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 43. szám
XIX. évfolyam 43. szám TOLNAVÁRMEGYE Szék szárd. 1909. október *24. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket ét hirdetéseket a kiadó* hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Ssekszárdon. Egyet szamok ugyanott kaphatok POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Tleffjelen minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Spanyol akkordok. Minden perc egy világtörténet. Sőt az óra szerkezet minden egyes percenésével int bennünket, hogy figyeljünk az egymásra rohanó, pillanatok alatt lepergett friss múltra. Egy szempillantás és kétségbeejtöen megváltozik minden ezen a földön, tán még gyorsabban, mint a bolond ember hangulata. Sohasem ugyanaz a helyzet, soha az az érzés, soha ugyanazok az emberek. S épen ez az, ami megvigasztal minden embert. S ennek kell minket, szegény magyarokat is megvigasztalnia. Mindig vigasztalnia. S ebben lássák, ettől várják a vigasztalást, ebből merítsék a küzdelemre való kedvet a még nálunk is nyomorultabb spanyolok. Mert bizony torkot szakasztó, könnyet fakasztó, ha van ország a mi időnkben, ahol embert lehet legyilkolni azért, mert szívvel és észszel jött a világra. — Mi messziről jött keletiek vagyunk s kelet Európa nem ismert népe, de mégis boldogok, hogy nem a «legnyugatibb» Hiszpánia bércei között lakozunk. Hát a Jézus Krisztus megszentelt földje az? Annak az istenembernek szerelme a földi nép iránt ott így nyilatkoztatja ki magát az ő lélekbeli utódaiban ? Uram, ne vigy a borzalmas kisértésbe minket. ♦ * * Sajátságosán összezavart föld-kolosszus ez a Spanyolország. Geográfiai egységnek nyoma sincs. — Mintha az ibériai félsziget valamennyi, merőben elválasztott földdarabja arra volna teremtve, hogy külön provinciát alkosson egytöl-egyig. Hegy és vízrajza tarka, vegetációja, időjárása területek szerint megszabott, népe helyről-helyre egymástól elütő. Valaha mindenesetre szebb, bennünk a mainál poétikusabb hangulatokat keltő időket látott ez a félsziget. Régen-régen becsületes föniciaiak és görögök kereskedtek a partjain. A kárthá- góiak foglalása után Róma és Kárthágó mérte össze itt erejét. Kárthágó hanyatlása után már akkor meggyűlt a baja a hóditó Rómának a szabadságra vágyó régi néptörzsekkel. De végre is az Augusztusé lett az egész félsziget s a római erő és akkor még egészséges fejlesztő szellem fényes, virágos provinciát csinált belőle. A germán vándorló népek, a nyugati gótok játéka után a tengert-földet meghódító arabok ráléptek erre a területre is. A cordovai kalifák varázsos munkájának, kulturális készségének nagyságáról, az egész mohamedán arab népség szellemének egészségéről lapokon át beszél a história könyve. Mintha igaza volna annak a magyar filozófusnak, aki »hullámelmélet« szerint magyarázta a históriai változásokat. Saguntum ősi gazdagsága mivégre tűnt el, az arab nagy műveltség hova lett? Miért kellett végre a mórok virágzó Granadájának is az aragói Ferdinánd és a castiliai Izabella kezére jutnia? Talán bizony azért, hogy az V. Károly világra szóló hatalma kellemesebbé tegye a spanyol levegőt, termékenyebbé a földet? Miért nem tette? Talán azért, hogy jöjjön azután a reformáció iszonyú üldözése, kiirtása, a mórszármazékok fanatikus hajszolása s a hiábavaló harc az európai protestáns, uj hatalom ellen. A mórok szereplése óta — ugyszólva — nincs nyugalom ebben az országban. I. Fülöpnek s tehetetlen utódainak harca s Napóleon berontása után is az örökös harc, vér: törekvés a papi uralom letörésére, olyan gyökerében is megváltoztatott állami rend megteremtésére, mely reménynyel táplálja az embereket s a haladás szabad perspektíváját nyitja meg. A radikális és liberális emberek mindig szemben találják magukat a klerikális — abszolutisztikus kárlisták íenekedésével. Ez az, amiért elvesztette Spanyolország az amerikai gyarmatait s ez adott nagyobb lökést az amúgy is szapora lépésű sülye- désnek. 1868 ban az abszolutizmus miatt uj forradalom, 1870-ben uj uralkodó, 1873-ban köztársaság. Szomorú köztársaság volt ez; republikánusok, szociáldemokraták, klerikális kárlisták átkos vérontásával telitve. 1875-ben Barcelonába bevonul a meghívott, uj király XII. Alfonz s az ő halála után megszületik a jövő reménysége: a mostani főnök, XIII. Alfonzé. Spanyolország népe a nemzetiség szerint egységes. Néhány százezer baszk, százezer arabszármazék s majdnem ugyanannyi j cigány mellett csak nagyon kevés zsidó és < idegen van. Természetesen a spanyol vért is kevertté tette a népek örökös mozgása, az a sok római, germán, arab és más fajtájú ember. De az ismeretlen ősök közmondásos spanyol büszkesége megmaradt; a hidalgo maximális típusát ott találjuk, azokon a területeken, amelyek más hatalom alá soh- sem jutottak. Világos, hogy ennek a spanyol büszkeségnek a szabadságra vágyást, a függetlenség-szeretetet kellett kifejlesztenie. Kimért viselkedés, bizonyos hideg ! értelem mellett szenvedélyes is a spanyol; I boszus és gyűlölő, mint az olasz. Valami kemény érzéketlenséggel ajándékozták meg a múltak mindamellett. De a seb nem gyógyul, ha tépik, a bűnös nem javul, ha gáncsolják. A sebet ápolni, a bűnöst nevelni kell. Nekünk az igaz magyar virtus reményében azt kell várnunk sziklaszilárdan, hogy ei fog jönni sebek gyógyulása, bűnösök magába szállása. Nincs út előttünk, csak az ideálizmus útja. Sebek oivoslását, bűnösök javítását igazándi magyar munkának kell végeznie. V. J.- A koronatanács. A kormány nincs fölmentve és a válság nincs megoldva. Ott vagyunk, ahol voltunk hét hónap előtt. És ha 7 hónap alatt annyi eszes ember nem talált ex- pedienst, amely a korona és a nemzet kielégítésével megoldaná a mesterségesen összekuszált gordiusi csomót, aligha lehet reménységünk, hogy a koronatanács közelébb visz a megoldáshoz. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a király a válságot alkotmányosan akarja megoldani és a parlamenten kívüli kormányzás veszedelme nem fenyeget. A király betartja, amit igér. Tehát keresi az alkotmányos megoldást es pedig a koalíció vagyis a jelenlegi állapot fen- tartásával. Helyes. Azonban a pártvezérek kijelentése szerint a koalíció megszűnt, megbomlott és fenn nem tartható tovább. Állítólag elvi okokból, a bankkérdés miatt szűnt meg köztük az egyetértés. Mi pedig úgylátjuk, hogy inkább személyi természetű differenciák okozzák a válságot, nem pedig elviek. Akad még komoly ember, aki elhiszi, hogy 1911 -re meg lehet csinálni az önálló bankot ? És akad súlylyal biró ember, aki az összes szakférfiak véleménye ellenére — még eltekintve a korona ellenzésétől — meg meri csinálni az adott helyzetben az önálló bankot és viseli ezért a vállalkozásért a felelősséget ? Csak a bankisták kis csoportja tesz úgy, mintha az önálló banknak felállítása egy és '/i év alatt tényleg keresztülvihető és az ország anyagi megrázkódtatása nélkül realizálható volna. Ezt a csoportot kell elszigetelni — és együttmaradhat, ideig-óráiy, a koalíció és egyelőre megszűnt a válság. Éz a kis csoport azonban olyan ügyesen operál és taktikájával annyira ránehezedett Kossuthra, hogy ez a tisztázási processus nem tud bekövetkezni és a függetlenségi párt nagy többsége a bankosok uralma alól nem tud kiszabadulni. Az események r«ajd erősebbek lesznek, mint a különben tiszteletre méltó, de gyenge pártvezér és olyan lökést adnak a válságnak, hogy mégis csak meg lesz a kibontakozás — legfeljebb a balpárt fog megszaporodni a nem nagy számban kilépő függetlenségi politikusokkal. VARMEGYE Megyei közgyűlés. Az bizonyos, hogy valami túltáplált jellembeli aberrációban van a spanyol hibája. De meg, hogy a spanyol szellem beszéde nem hallatszik olyan messzire a jelenben, mint egykor, annak oka a mostani spanyol levegő és élet. A fénytől elzárt levegő, a leélni nem hagyott élet. Beszélhetnénk a magyar levegőről is, amelyet — úgy mondják — Blériot, a haladás kinevezett szelleme is meghódított már az ő sárkányával. Sárkánynyal, amelyet ami becsületes szemünkkel szeretnénk olajágat hozó, fehér galambnak nézni, mely számunkra a megváltást hirdeti. S beszélhetnénk a magyar «élni h a g y á s»-ról is. A szombaton lefolyt vármegyei őszi köz- gyűlés főbb határozatairól előző számunkban | már adtunk tudósítást. A közgyűlés lefolyásáról szóló kiegészítő tudósításunk a következő: Az igazoló választmány tagjaivá a főispán kinevezte: Örffy Lajos, Návay Emil, Kurz Vilmos, Wéber János orszgy. képviselő, a közgyűlés pedig közfelkiáltással megválasztotta. Tóth Károly, Leopold Sándor, Fent Ferenc dr. Mayer Gyula és Szondy István bizottsági tagokat. A tiszti ügyész helyettesítésére Török Béla jelöltetett ki. Az esküdtbirósági bizottság újra alakíttatott. Tagjai: Bún Gusztáv, Hagymássy Károly, Kiss Ernő dr., Tóth István, Marhauser Imre, Gyalog István, Paál József, Rolf Aladár dr., Boda Vilmos, Tenzlinger István. Az időközben üresedésbe jött választott megyebizottsági tagsági helyek betöltésére a határidő október 29-ikére tűzetett ki.
